Sziasztok! Napokba telt mire visszaolvastalak Benneteket, eléggé le voltam maradva. Szokásunkhoz híven, az elmúlt hónapok is nagyon mozgalmasan teltek számunkra - szerencsére - így nem igazán tudtam időt szánni a babanetre.
Sajnálom a betegeskedéseket, a zűrös magánéleti problémákat, ugyanakkor jó olvasni, hogy ennyire klasszul összekovácsolódott egy mag és összetartotok, támogatjátok, biztatjátok egymást. Amikor az október 23-ai hozzászólásokat olvastam, elérzékenyültem. Köszönjük a jókívánságokat, a köszöntéseket, kedvesek vagytok!
Név szerint lehetetlenségnek tartom, hogy hozzászóljak a párbeszédekhez, így a témákat felidézve igyekszem megosztani Veletek, hogy Nálunk, hogy s mint mennek a dolgok.
Bendegúz csodálatos gyermek. Elbűvöli a környezetét, nagyon jókedélyű, kedves kisemberke. 71cm-nek és 8730gr-nak mérték a múlt héten, a szokásos védőnői felülvizsgálat során két kérdésre volt nem a válaszunk, az egyik, hogy iszik-e már pohárból a másik, hogy mutogatja-e a képeket a könyvekben. Ugyanakkor ez utóbbit már másnap produkálta.
) Érdekes, hogy általában Ő is magától szeret csinálni dolgokat, felszólításra nem igazán hajlandó pl. pápázni vagy mutatni valamit, pl. ha kérdezem, hogy hol a lámpa stb. Önmagától, amikor kedve tartja akkor int sziát, mutatja, hogy "ott". Bezzeg a gyerét és a tapsikolást azt nagy szeretettel alkalmazza. Ácsorog már jóideje, kapaszkodva araszolgat, de a biztosra megy, ha labilitást érez, akkor csüccs van. Csak akkor kezdett el ülni és akkor kezdett el mászni illetve fel-lemászkálni az ágyra is, amikor már stabilnak érezte a helyzetét. Azt mondják, hogy nem általános ez a veszélyérzék, sokkal inkább olyanok a kicsik ilyen korban még, mint a kos, mennek a falnak is fejjel. Hát, Bendegúz ezt éjjelente teszi. Ráfogással végigalussza az éjszakát, két-három alkalommal nyöszörög egy kis innivalóért, máskülönben, mint a ringlispír forgolódik, és nyomja felfelé magát, furakodik a fal felé, ami óriási párnákkal van körberakva az ágyon. Szerencse, hogy hatalmas (2x2m-es) az ágyunk, mert így bőven van helyünk, bár egyszer-kétszer már keltem szájbaverésre illtve hasbarúgásra. Tehát Bendegúz Velünk alszik ismét, amióta a fogzás elkezdődött - egyelőre négy van kint neki, eléggé megszenved vele szegénykém - , s most próbálgatjuk átszoktatni ismét a kiságyába. Vettünk egy utazóágyat, aminek vannak kerekei, mobil, s esténként a nappaliból átgurítjuk az ágyunk mellé. Az egyik végénél lecipzározható az anyag, így lesz az ágyon egy kis kapu, ezen ki-be tud közlekedni. Szereti, kuckónak tekinti, nem idegenkedik tőle. Viszont eddig ahányszor próbáltuk betenni éjjel, egyideig elalszik benne, aztán arra kelünk, hogy pánikszerűen törtet előre az ágyra, majd közénk fekszik, leejti a fejét és durmol tovább. Párommal nem tudunk haragudni érte, nem frusztrál bennünket, tehát nincs semmi rosszérzésünk a közös alvás miatt, csak pihentebbek lennénk, ha mindenki a saját kényelmes helyén aludna
Ugyanakkor csodálatos élményként éljük meg ezeket az együttalvásokat is, nem egyszer gyönyörködünk az esti fényben békésen alvó kicsifiúnkban.
Az esti altatás érdekesen alakul nálunk. Most már, hogy mindent ehet, nem kell annyira félteni a pocakját, hét körül vacsorázunk apával valami szendvicset, amiből Ő is kap, majd játék ezerrel, ezt követi nyolc körül a fürcsi, ami szintén vagy apával vagy anyával történik, van, hogy a fürdetés végére Bendegúz is elpilled már és dörzsizi a szemét, illetve küzd a törölközés ellen, ilyenkor kicsit felültetem (én még fekve teszem tisztába, és úgy is öltöztetem esténként általában, napközben hajlamos Ő is, hogy elkolbászoljon, izeg-mozog), szóval felültetem, lássa úgy is a környezetét, van, hogy tükörjátékozunk, aztán vissza, tisztába tétel, öltöztetés. Ezt követi még egy kis játék, majd fél kilenc-kilenc körül jön a BEBA-tejcsi (táp) - a cicitől kilenc és fél hónapos volt, amikor búcsút intett, pedig nagy cici-bolond volt, megmaradt a cumi imádata :-S sebaj. Ahogy megeszi a kajcsit, utána van, hogy még játszik kicsit, de aztán el kezd beájulni. Szinte átmenet nélkül szabályos "kokiábrázatot" ölt, dülöngél jobbra-balra, én simizgetem, dúdolok Neki, és röpke idő alatt elalszik. Ahogy említettem is, persze van, hogy fel-felkeldegél, de már nincs úgy, mint régen, hogy szenvedős legyen a visszaaltatás.
Napközben Ő is még kétszer, van, hogy háromszor is alszik. Délelőtt, az ébredést követő 3-4 óra után alszik kemény fél órát és délután 3-5 között is egy felet. Ilyenkor többnyire Ő kéredzkedik fel az ölembe, jelezve, hogy fáradt. Ringatom kicsit és bealszik. Viszont, ha nem teszem le az ölemből, képes elaludni másfél órákat is. Tekintettel arra viszont, hogy mi már harmadik hónapja, hogy bejárunk 8 órában dolgozni, ez nem tud általános lenni. Így marad a kevéske alvás, viszont le a kalappal előtte napközben (is), mert szinte zökkenőmentesen tudok mellette melózni. Nekem kellett nyilván alkalmazkodni, nem idegeskedni, ha egy-egy munkafázis kellős közepén meg kell állnom, etetni, tisztába tenni, játszani vagy épp altatni stb. Nincsen, sosem volt kényszerű rendszer nálunk, pl. hogy ebéd után rögtön alvás, vagy egyéb időponthoz kötött tevékenység, pl. pontban 8-kor fürcsi este... Minden úgy van, ahogy a maga rendszerében kialakult, és szerencsére ez beleillik az életritmusunkba. Nem okoz gondot, ha reggel kelni kell menni a dolgozóba, tán kétszer történt, hogy fel kellett simogatni az álmából, és ha elhúzódik egy-egy nap és este későn érünk haza, nem borítja meg az sem. Bendegúz tehát még mindig együttműködő gyerkőc
Az étrend reggel-este 210ml BEBA-tej, napközben joghurt, gyümölcs, olykor tejpép, illetve, amióta "engedélyezték" a felnőttes light-os étkezést is, azóta már nem csak egy-két kóstoló katonát kap a kajánkból, hanem bővebb adagokkal kínáljuk (ilyenkor esténként van, hogy csak 180ml tápitejcsit készítünk).
Járunk mi is babaúszásra, amit Bendegúz nagyon élvez. Szereti a vizet, végig strandoltuk az egész szabadságunkat, hála égnek nem nyaltunk be semmi betegséget, csak engem csipkedtek meg többször a darazsak. Ezzel gyerekkori élményemet élhettem újra, elfelejtettem már, hogy mennyire qrvára tud fájni. Nahh, de szerencse, hogy engem találtak meg és nem a picurkát.
Bendegúz születésnapja csodásan telt. Rokonokkal tartottunk zsúrt Neki, úgy gondoltam a kisbarátok majd jövőre jöjjenek, amikor már rendezettebb lesz nálunk a ház (még mindig tart a házfelújítás). Epres túró tortával köszöntöttük - aljas mód ragaszkodtam ahhoz, hogy az elsőt én készítsem
hagy dögönyözze szanaszéjjel - szatmári szilva torta tűzijátékkal, kaptunk trüffel és somlói tortát, készítettem tökmagos pogit, szezámmagos rudacskákat... nahh, nem is sorolom mert hirtelen ehetnékem támadt
Volt kölökpezsgő, szeszes pezsgő, borlikőr, házipálesz, sok-sok üdcsi. Szóval jó hangulatban telt az ünnepség.
Kedvesemmel képeslapokat írtunk Bendegúznak kis versekkel, megköszönve, hogy van Nekünk. S köszöntöttek engem is. Úgy, mint édesanyát, mint gyermeket s unokát adót. Megható volt. Sok-sok ajándékot kapott Bendegúz, de úgy érezzük, hogy az a szeretet, ami körbeveszi Őt űberel mindent. Jó látni, ahogy közelednek felé, ahogy körberajongják és csodálják. Végülis, eddigi életünk remekműve
Elnézést a regényért, igyekeztem összefoglalót írni, de miután régen nem írtam már, nem sikerült rövidre.
Ahogy lesz időm, jövök képekkel is!
Minden októberi, s persze novemberi babának nagyon szép, boldog gyermekkort, jó egészséget és örömöket kívánok!
Dalma, Kornélnak külön nagyon szép ünnepséget kívánok, istenke éltesse sokáig! Puszillak!
visszamentem kerestem egész éjjel- nem lett meg. Ez nagypénteken történt és húsvét hétfőn mentem vissza Várpalotára ( akkor még ott laktam ) megálltam és ki volt plakátolva,- fekete spanielt találtam+ telefonszám- szegény ott az első bérház 4. emeletére szaladt ( én is 4. emeleten laktam ) és ott nyüszizett az ajtóba. Szerencse, hogy állatbarát nyugdíjasok laktak ott ( Koltay szülei) és befogadták 
sztem már direkt ebből éltek (gondolhatjtok kik)
/tarsalgo/attach 
hátha beérné egy ilyennel.
