Sziasztok!
Kaptunk egy szobatársat, aki miatt nem mertem elővenni a gépet.
Anyáék olvasgatnak titeket, így már jóval korábban megtudtam a nagy hírt.
Andi óriási gratula a kicsi manóhoz!!! Sok-sok tejcsit és jó egészséget nektek! Csodálatos a fiacskád! Elveszik abban a nagy ágyban a drágád!
Örülök, hogy mindenki jól van, bár úgy látom a frontok mindenkire hasonló hatással vannak. Nálam is vannak görcsök rendesen, bár ezt befolyásolhatja a kevés víz is. Jó olvasni azt is hogy már szinte mindenki milyen jól áll a pakolással, mosással, takarítással.
Hát ficere, ha mindenki marad az eredeti tervek szerint, akkor el kell hogy orozzam a kövi sorszámot.
Tegnap és ma is néztek áramlást, ami még mindig jó, a baba szépen fejlődik. A dokik szerint már megvan 2 és fél kiló, bár az én dokim szerint ez plusz-minusz 10 százalék.
A gond csak a vízzel van, ami szinte egyáltalán nincs, a baba továbbra is faros, így pénteken délután 5 órára írtak ki császárra.
Egyszerűen el se tudom hinni, hogy két nap múlva ilyenkor már láthatom a babámat!!! Úristen...
Zuzmi, ne bánkódj a 14-e miatt. Egy nap már nem számít, feltéve, ha megvárja a manód.
Ügyes vagy, hogy így megoldottad a nyelvproblémát.
Thimmy, mi újság veletek? Hogy bírod? Hogy vannak a srácok?
Képzeljétek hétvégén túléltem életem legrosszabb élményét.
Pénteken a dokim azzal a jó hírrel jött, hogy az ünnepekre hazaenged. Szombat délelőtt haza is mentem. Jó kislány voltam nagyon, feküdtem egész nap, csak ebédelni, meg fagyizni mentünk el. Párom kitett magáért, összerakta a kiságyat, megágyazta, feltette a baldachint, összerakta a bölcsőt, azt is megágyazta, baldachinozta, kieégszítette a szekrénysort, a másik szobába is pakolászott ezt azt, én meg csak feküdtem és irányítottam.
Közben a baba egész nap ficánkolt. Délután még aludtunk is egy nagyot, de azon kívül végig éreztem.
Itt a kórházban megszoktam, hogy ha éjszaka felkelek pisilni, mire visszaérek, már érzem a babát.
Na aznap éjszaka nem éreztem. 4 órától már aludni se nagyon bírtam, csak figyeltem, mikor érzem meg. Fél 7 után elkezdtük ébresztgetni, de semmi. Hát mondanom se kell, hihetetlenül megijedtem. A baba ki volt merevedve a hasamban, és nem mozdult. 7 órakkor már zokogva üvöltöttem párommal, hogy csináljon már valamit, mert nagy a baj.
Végig bűnösnek éreztem magam, hogy otthagytam a biztonságot adó kórházat, és már az apró jeleket se vettem.
Hát azonnal irány volt a kórház, ahol már vártak, mert a szülésznőm szólt az ügyeletesnek.
Sírtam nagyon, meg voltam rémülve. azonnal keresték a szívhangot, amit szinte azonnal meg is talált a nővérke, és akkora hatalmas kő esett le a szívemről, hogy alig bírtam abbahagyni a zokogást.
utána rögtön felraktak ctgre, ami persze jó lett, hisz közben a kishölgy is felébredt a legmélyebb álmából, és azonnal nemtetszését fejezte ki.
Annyira megkönnyebbültem, hogy mondtam is az ügyeletes dokinak, hogy én már innen csak babával a kezemben távozom.
Csak mosolyogtak rajtam.
Viszont ízelítőt kaptam abból, hogy milyen aggódás vár rám életem végéig, és azt is megtudtuk, milyen egy hisztis, problémás anyuka leszek.
Kitartást mindenkinek a végéhez, mostmár néhány héten belül meglesz a fórum összes babája.
Üdv mindenkinek!
Bogi
<img src="http://lbdf.lilypie.com/5stkp1.png" width="400" height="80" border="0" alt="Lilypie Pregnancy tickers">
2x kellett fordulnom,mert egyszerre nem bírtam felhozni.
