Na sziasztok,
anyóstéma : én 10 év alatt még sohasem bántottam meg, (most sem) nagyon tisztelettudó vagyok vele, mert mégiscsak a párom édesanyja. Igazából feltorlódott bennem sok minden, és úgy érzem azt gondolja, hogy nem vagyok elég tökéletes a fiának (előttem volt egy barátnője a páromnak aki kinyalta anyós, meg férjem fenekét és így Ő volt a csúcs). . Bár azt hiszem a tökéletesség fogalma egyénileg változik.
Egyébként nemcsak engem, de mindenkit okít, mindent jobban tud, ha mondok neki valamit akkor az úgy nem jó, aztán két hét múlva ugyanazt csinálja-mondja, mintha az Ő ötlete lett volna. Nehéz így. Ha megkérem, hogy ne adjon a kutyámnak enni, mert nem szeretném elkényeztetni, akkor kb. fél óra múlva már ad a kutyának, azzal "hogy csak ezt a kicsit" . Így elég nehéz lesz rábízni a gyereket, mert ha megkérem valamire nem fogja betartani, és tudom (a környezetemben volt már ilyen) hogy így elég nehéz gyereket nevelni, hogy egyik részről nem, a másik részről igen. Igazából mostanában nagyon zavar ez a téma, azért próbáltam meg vele beszélni ,mert sem megsérteni, sem kizárni nem szeretném a gyerek és a mi életünkből (minden vasárnap náluk vagyunk családi ebéden + én még hétköznap is meglátogatom őket) de azt sem szeretném, ha folyamatosan azt figyelné, hogy mit teszek jól, vagy mit nem. A párom mellettem van, de szerintem Őt ez lelkileg nem viseli meg, megmondja neki a véleményét, aztán már el is van felejtve.
Az én szüleim nagyon lazák, és anyu soha egyetlen egyszer nem szólt bele az életembe, most is azon van, ahogy nekem jó, úgy neki is, és talán ez a normális.
Bocsi, hogy így kifakadtam, de már hónapok óta emésztem magam. Tudom, hogy nekem is van hibám, elég magamnakvaló vagyok, meg amit kigondolok annak úgy kell lennie, akárki akármit mondd, de hát mégiscsak az én első gyermekem, és akkor is... Vagy hülyeség? Most azon vagyok,hogy próbálom kizárni az agyam az okításokból, meg nem figyelni oda, de néha nagyon nehéz.
Pl.:Felhív egyik nap, hogy nagyon-nagyon figyeljek oda, hogy szülés után (!) adjanak nekem méhösszehúzó injekciót (mert kötelező) és az mindenkinek jár! (Egy barátnőm sem kapott, mert a szoptatás méhösszehúzó hatású.) Mondom neki,hogy örülök neki, ha szülés után még tudom, hogy fiú vagyok-e vagy lány
és biztosan adnak amit kell, erre azt mondja, hogy Ő majd ott lesz, együtt szülünk és figyelmeztet! Nagyon finoman megmondtam neki, hogy a fián kívül senki nem lesz ott, és elképzeltem a helyzetet, ahogy furakodik be és mondja, mondja,mondja.
Szóval ez van, nagyon bánt, és bocsi,hogy ilyen hosszan kifakadtam. Tudom ne figyeljek oda, ne foglalkozzam vele, ezen vagyok, de néha tényleg nehéz.
)
sajnálom, mert állítólag nagyon jó fej nőci volt, tanítónő és imádta a gyerkőcöket..
Annyi mosni való lesz, hogy az csak na. Ti is 40 fokon mostátok a többséget?
