Viranka, Sense! Boldog hófordulót!!!!!!!!!!!!
Irina! Forgás ajándékba? Szuper!!!!!!

(Mi még ezt nem tudjuk.)
Heni! Péterke annyira Te vagy! Nagyon klasszak a képek!
Sense! Nagyon csini kispasid van!!!!!!
Minden fotó tök jóóóóóóóóóó!!!!!!!!!!!!!
Zsófi baba (ahogy a legelső feltett képen látjátok), már szeret ülni. Ha ölben van, addig hasizmozik, amíg ülésbe nem kerül, persze segítséggel. Ilyenkor azért tartom, hogy ne nehezedjen nagy súly a gerincére, hátára, illetve ne teljesen ő tartsa magát. Az még fárasztó.
Ezzerrel folyik a nyála, duzzadt az ínye, és gyömöszöl mindent a szájába.
Ma is azt csináltam, hogy benyúltam az ujjammal a szájába, és masszíroztam neki (mintha az ujjam lenne a fogkefe). Annyira élvezte, még vigyorgott is.
Voltunk Anyóséknál is karácsonyozni (rögtön megkaptuk, hogy miért nem telefonáltunk, nem küldünk e-mail-t képeket... Egy család vagyunk, vagy nem?

Erre mi Apával: De hát itt vagyunk..... ) Na mindegy.....
A lényeg, hogy (ugye Zsófikám otthon szeret lenni a legjobban, máshol nem nagyon szeret lenni - egyelőre).
7 textilpelust bökékelt tele úgy, hogy mindegyiket 4x hajtottuk....

Két szopi volt ott, és eszméletlen mennyiségeket bukott.
Ott volt Após, Anyós, Apa öccse, meg a nagynénje, aki idegenként hatott Babucira.
Mi rájöttünk, hogy az idegességtől bukik. Állandóan sír pelenkázás közben (náluk), inkább sír, mint jókedvű, csak én tudom megnyugtatni.
És akkor rájöttünk, hogy szegénykém stresszeli magát. Gondoljatok bele: megérkezünk, Anya levetkőzteti a kanapén. Venném a vállamra, de Após már "taszigál" arrébb, hogy felvegye, mert egy hete nem látta és ütyü-pütyü..... Plusz a nagynéni is a fejében volt, és mindenki neki mórikálta magát.
Szegénykém meg azt sem tudta, mi van, mit akar ez a sok ember tőle állandóan.
Apa is mondta, hogy kicsit hagyjuk békén, mert ő nem szereti, ha állandóan játszanak vele, neki kell a nyugi, mikor Anya vagy Apa ölében csak szemléli az eseményeket.
Úgyhogy megbeszéltük Apával, hogy legközelebb minimum egy órát csak nálunk van, amíg aklimatizálódik, utána majd meglátjuk.
Ha nagyon sokat bukik, akkor nem megyünk, inkább jöjjenek.
(Amúgy Zsófi 2 hetes kora óta minden szombaton megyünk..... És mindig jöttek a kérdések akkor: Mi van, rosszkedvű vagy? Nem alszik éjjel a baba?

Nem, csak sorozatos mellgyulladásaim voltak, sebészeti beavatkozás, kialvatlanság..... Apának már kijelentettem, hogy kistesóval én két hónapig sehová nem megyek!)

Húha... Kicsit elkalandoztam...
Szóval nem akarjuk, hogy reflexszerűen beléivódjon az, ha szombaton elindulunk Anyósékhoz, akkor az neki rossz. (Sajnos azonban egyelőre neki rossz).