Gremese: igen a családban is így volt. A Rebekás első résznél mindenki nevetgélt, hogy jaj de aranyos, aztán a végén mindenki az orrát törölgette! Olyan megható volt!
Sajnálom a barátnődéket! Bár a férjet igazából nem értem, hiszen a gyerek általában két ember döntése. És persze, hogy a terhesség alatt már másról szól az élet! Nem értem miért ne oszthatná meg a leendő anyuka az örömét, aggódását a leendő apukával???
Ha meg az apukát nem érdekli, miért nem szól időben???
Egyébként megfigyeltem, hogy mostanában nem divat a problémákról beszélni! Nagyon sok házasság menthető lenne, ha igenis szólna az a fél akinek szúrja valami a szemét.
Nálunk is így volt. Csak éltünk egymás mellett, én meg azt hittem, hogy minden kaffa, boldogok vagyunk, aztán egyszercsak jöttek a "pofonok". (mármint csak elméletben)
Még mindig szakad a hó!!!
Nem tudom hogy fogok reggel elmenni Rebekáért. Valószínűleg szánkóval!
Csak az a baj, hogy a város másik pontján van.
Mondjuk vicc, hogy városnak mondjuk magunkat és még egy francot hótoló se járt erre!!!
