Folyt. köv.
A terhességem nagyon lassan telt. Főleg a nyár. Az első hőségriadónál elájultam, néhány napot kórházban kellett töltenem.
Szerettem volna hamarabb szülni, de ez nem sikerült; szept. 22 volt a terminusom, előtte egy nappal született meg babócánk.
A nagyokkal még pocakosan.
Édesgrágatündéri dokibácsink nagyon alapos volt, így a 37. heti rossz nst után már naponta kellett járnom vizsgálatra. Nst és amnioszkópia felváltva. Nagyon sokszor keményedtem, görcsölgettem, de az 1 ujjnyitól nem mozdult semmi. 21-én az nst után megkérdezte a doki, hogy érzem magam. Mondtam, hogy fájdogál, de még nem az igazi. No, ha fájdogál, akkor megnézi mi a helyzet, mondta ő. Ekkor derült ki, hogy csordogál a magzatvíz. V.színűleg magasan repedt a burok, ezért nem vettem észre.
Természetesen ezen a napon volt Apa első konzultációs napja, délelőtt lévén a fiúk iskolában, de gyorsan mindent megszerveztünk, én meg fülig érő mosollyal mentem a szülőszobára.
Egyedül kezdtem a vajúdást, a Kedves csak később csatlakozott. Addigra a dokim bekötötte az EDA-t is. Anesztezes is, így nem kellett másnak hozzám nyúlnia. Egy csöppet sem fájt a szuri, a tesztdózis után meg tök jó volt, elmúltak a fájdalmaim. Később viszont, amikor már az erősebb változatot kaptam, rosszul mozgulhattam, vagy nem tudom mitől, de v.színűleg elmozdulhatott a csövecske, mert éreztem a fájdalmakat. De azért rendületlenül mosolyogtam. Az orvosom nem is akarta elhinni, hogy fáj. Nem tudta szegény, hogy ez nálam gyári hiba.
Már nem tudom pontosan az időpontokat, de du. egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy nagyon lelassul a fájások alatt Albert szívhangja. Jött az orvosom, mondtam neki, vegyük ki a babát, nehogy valamilyen baja legyen. Azt mondta - ő is azon van, hogy minden a legnagyobb rendben legyen. A császárról viszont egyedül nem dönthet, így hívni kellett az ügy.vezetőt.
Ő is megvizsgált, megállapították, hogy viszonylag jó a helyzet (3 ujj), szépen haladunk. V.színűleg kzs. probléma lehet, de mivel ez már a harmadik szülésem úgy gondolják meg fogom tudni szülni ezt a babát is. Ráadásul ő nem akkora, mint az első volt (4kg és 45 dkg). Közben a császáros műtőben éppen előkészültek egy műtéthez, az ottani doki is kijött, hogy mi lesz.
Az ügy.vezető folyamatosan figyelte a ctg-vel babó szívhangját, meg-megvizsgált, igyekeztek segíteni, hogy minél hamarabb tünjön el a méhszáj. Közben megállapodtak, hogy fejbőr-ph értéket is néznek. Ez abból állt, hogy egy tűvel megkarcolták a kicsi fejét, vért vettek és abból vizsgálták, hogy hogyan áll a kakaóval. Ehhez már áttoltak a szülőszobába. Volt nagy szaladgálás, sokan odajöttek, szurkoltak, segítettek.
Közben jöttek a tolófájások. Ezeket is éreztem, naná. Tolások közben ugye háromszor kellett levegőt venni. Egyszer meg is kérdeztem, hogy hol vegyem, mert az orrom be volt dugulva az allergiámtól. Ketten nyomták még a hasamat, hogy minél hamarabb kint legyen a kisfiunk. Az volt a baj, hogy még nagyon fent volt, tehát még előbb le kellett gyötörni őt.
Szerencsére a ph-érték rendben volt. Ez még nagyobb erőt adott. Mindeközben a férjem egyik lábáról a másikra állt mellettem. Láttam rajta, hogy nagyon ideges. Kiszóltam hozzá: nyugi, minden rendben lesz.
Mindjárt folytatom, de most mennem kell.