Sziasztok!
Ungeszbungesz:nagy gratula a gyógyszercsökkentéshez, hány hetes vagy most?Lassan vége talán az első trimeszternek.
Mazsics: szegényt, nagyon megsajnáltuk, mást se csinált csak az óvónénik ölében ült, és egyfolytában csak sírt, és azt hajtogatta, hogy anya, anya.Mondjuk az érdekessége a dolognak, hogy az első hónapot szinte probléma nélkül végigcsináltuk,aztán 3 hetet, így.Mivel itthon vagyok az óvónénik felvetették, hogy mi lenne ha várnánk, még egy évet.Én pedig belementem.Az igazat megvallva, talán jobb is ez így.Ez az időszak soha nem fog visszajönni, és ha neki kell ez a biztonság akkor miért ne kapja meg.Bár ha dolgoztam volna, nem tudom, hogy oldottam volna meg.
Libaba: örülök, hogy cseperedik a bébi.Én szerintem nem a Paroxat okozta a légzésproblémát.Nekem is 2x volt a nyakamra tekeredve a köldökzsinór, és hát biztos nem lehettem szívderítő látvány, főleg hogy 2400 gramm volt a születési súlyom, és egyedül csak a nagypapám mert például megfürdetni, mert egy tenyerében elfértem.Az a baj,ha valaki gyógyszert szed, ha esetleg bármilyen probléma adódik, van mire fogni.Pedig ha jobban belegondolunk, a mai technika, UH teljesen alkalmas arra, hogy tökéletesen tudják, az orvosok monitorozni a babát, áramlást tudnak nézni.Szerintem pont ezért feküdt keresztben a babád, és szeretett volna megfordulni, de nem tudott, mert különben megfojtotta volna magát.Amikor anyu engem várt, talán 1x csináltak UH-t az egész terhesség alatt, és kb. 1 hónappal a születésem előtt anyu jelezte a dokijának, hogy valami nem jó, mert nagyon keveset, és másként mozgok.Hát igen, az alatt az 1 hónap alatt nem sokat fejlődtem.Ma az UH segítségével, szerintem ezt látni kellett volna.De ez az én magánvéleményem, és távol álljon tőlem, hogy bárki felett ítélkezzem.
Szia Mazsikata30!Mindig bővül a csapat,ami egyrészről jó, mert támogatjátok egymást,másrészről szomorú, mert eggyel többen vagytok,vagyunk.
Hát mit is írhatnék:nem tudom mi lenne,ha attól akinek magas a vérnyomása elvennék a gyógyszerét, vagy a cukorbetegtől mondjuk elvennék az inzulinját.Milyen érdekes, hogy a pszichiátriai betegségek, még mindig más elbírálás alá esnek, annak ellenére, hogy azért vannak a terhesség alatt biztonsággal adható gyógyszerek.
Vannak olyan pszichiáterek, akik azt mondják, hogy ezek a betegségek, mindegy, hogy a pánikról, vagy a kényszerről, vagy egyszerűen csak szorongásról legyen szó, krónikusnak számít.Az én életemben is voltak, időszakok amikor nem kellett gyógyszert szednem, aztán valami újra előhozta, és újra kellett.Ma már több év után nem görcsölök azon, hogy szedem, nagyon nehezen,de elfogadtam, nekem ez a gyengém.A terhesség azt gondolom, hogy nagyon nehéz időszak volt az én életemben is, úgyhogy minden jót, és kitartást kívánok Neked.
Puszi :Reni
szomorú, de ez van.
),de nekem császárom volt,tehát a szülésnél nem szorult rá a zsinór,és a doki szerint nem fojtogatta őt,csak a nyakán volt.Szóval ettől nem lehetett. A paroxátnál meg elég sűrűn előforduló mellékhatásként írják ezt,úgyhogy én ebből gondolom.De a neonatológus szerint ez soha nem fog kiderülni,mert nem lehet tudni,hogy mi okozta.
