Boo,
A) Önállóan megoldja a gondjait
B) Önállóan megoldja mások gondjait
C) Elvárja, hogy mások oldják meg a gondjait, főszabály szerint a B típusú emberek
Jó meghatározás.

Van mégegy kategória. Anyukám és én AB vagyunk. Nem véletlen a harc.

A és C remekül kiegészíti egymást, tökéletes. De ha két B-re hajlamos van, az már katasztrófa.
Ikoka,
"Nem kéne már valamit érezzek ??? Ma töltöttem be a 40 hetet"
Te nem érzel semmit?! Nekem fáj mindenem, keményedik a pocim, bálna vagyok, nyűgös...Ez neked semmi?
Teranita,
"már az előző szülésem után pár órával bent volt a kórházban látogatóban "
Furcsa, amikor az ember rádöbben, hogy ismerőseinek nem volt gyerekszobája.

Nekem a kórházba a gyerekeimen és férjemen kívűl ne jöjjön senki.

Pontosabban jöhet bárki, csak limitálja magát kb egy 5-10 perces sziahogyvagy-rohanok-decsodásezababa beugrásra, de NEM a szülés napján. Az kizárólag az enyém és apáé.
Lilisgabi,
Azt hiszem az ilyen kedves anyós-vicc az, ahol én is elég morci lennék. Mondjuk magunkat ismerve, nem veszekednék. Csak közölném apával, hogy NEM MÉSZ SEHOVA.

A többit meg oldja meg ő, az ő anyja. Ilyenkor azért áldom anyósom jó természetét.
A gyerek névnapjában sem engednék vitát. Nálunk elég egyértelmű a sorrend, gyerek, gyerek, gyerek, szünet.... majd mi és a világ maradék része. Nem áldozati bárányok vagyunk, mi is élvezzük a helyzetet.
Anyukám pont Nati születésnapján utazott ki Londonba, apukámnak eszébe se jutott, hogy rácsörögjön (nem is várható tőle, nem az a típus

). Ráadásul én húztam kórházba, Robi vitt be, azaz a kis ünnepelt itt volt anyóssal, két vendéggel, Szabival. Messze nem ilyesmi az általános, mindkét gyerek hozzá van szokva, hogy körülugrálják őket, ennek ellenére így sem volt gond. De nem így terveztük szándékosan.
Kutyavilág:
Én született állatbolond vagyok, megfordult a lakásunkban szöcske, csiga, varjú, hal, tengerimalac, kutya... mind panelban, jóanyámék legnagyobb örömére. El nem tudnám képzelni állatok és növények nélkül a környezetemet, és még jó is vagyok a dologban, legyen szó kutyakiképzésről vagy növénynevelésről. DE tudom a mértéket. Nat előtt jó 40 cserép virágot gondoztam itthon, de erő fogytán elajándékoztam őket, most van
kettő a lakáson belül. Állatban nekem a kutya a No1, méghozzá juhászkutya, munkakutya, ha lehet, mert szerintem ők a legintelligensebbek. Nem kell viszont ahhoz egy agytrösztnek lenni, hogy belvárosban, munkamániásként nem nekem való, így maradt a macska. Most, hogy a család is lehúz, már nincsen, madarak sem, csak teki és a halak. Az ok, hogy a saját örömömre tartom őket, de nem mindenáron.

És nem cserélgetem őket úgy, mint a megunt előszobaszőnyeget.
Hendegabi,
Nem azt mondom, hogy a dokinak szabad egy ilyen betegségen átnézni, de azért nem is egyszerű. A terhesség alatt simán leállhat észrevétlenül a vese. Volt rá példa ismerősi körben, onnan derült ki, hogy a dokija rendszeresen, egyéni szorgalomból nézegette a veséjét. Ebben a topicban, rajtam kívül azt hiszem senkinek nem nézték, meg, nekem is csak azért, mert vesemedence gyulladásra tippeltek.
A májleállást a jobb bordaív alatti fájdalom jelzi. Nekem Nati folyamatosan oda rudgosott, fájt iszony.
Az egyéb, mint trombocitaszám, nekem soha nem volt jó. A jelen panaszaimmal nem terhesen simán bombáznám az orvosomat, de most annyival elintézem, hogy pár nap és legkésőbb jövő hét csüt megvan a baba.
A védőnőt nem jutna eszembe okolni, azzal a kis tudáskával, amivel a legtöbb rendelkezik, max a gyerek pelenkázását bíznám rá. Nem várok tőlük sokat, nincs csalódás.