Társalgó főoldal » Várandósság » 2008. márciusi babák

Melinda

Csak jól dugjátok el a gyönyörű babák elöl....hadd fejlődjenek..
nanó

Szijjjasztok Csibék!

Hazajöttünk ám, de valaki már megelőzött a hírrel. Ugye Patti???

Csajok, baromi jól éreztük magunkat!
Bevallom, rettegtem az "egyedül" repüléstől, meg legfőképpen mindentől, de nem volt miért. Azt eddig is tudtam, hogy nagy szerencsém van az én kis Petit Botimmal (csak franciásan becézzük mostanában ), tündéri gyerek, és ezt most a nyaralás alatt végérvényesen bebizonyította. A repülést oda-vissza végigaludta. Le-, és felszállásnál sem volt gond. Aludt. Etetnem sem kellett. Az egy hét alatt pedig pontosan úgy viselkedett, mint itthon. Evett, nézelődött, játszott, nyűglődött és aludt. Éjszaka ott is csak egyszer ébredt enni.

Vele nyugodtan el lehetett indulni bárhová. Szerda este érkeztünk meg. Csütörtökön az egész napot Monacoban töltöttük. Városnéztünk, szabadedzésen voltunk. Boti oda sajnos nem jött velünk. Nem mertük elvinni a nagy hangzavar miatt, így Ő maradt a bébiszitterrel a szálláson (Anyukám jött volna velünk, de közbejött neki néhány halaszthatatlan ügy, így kénytelenek voltunk mást vinni, anyós szóba sem jött egyikőnknél sem ). Aztán megbántuk, hogy nem vittük magunkkal. Rengeteg pici baba volt ott. Babakocsiban, fülvédővel a fejükön. Haláli látvány volt. Volt aki még fülvédőt sem adott a picire, mégis teljes nyugalommal aludt. Alig vártam, hogy hazaérjünk és magamhoz ölelhessem a törpét. Nagyon megviselt, hogy reggel 9-től du. 6-ig nem lehettünk együtt. De csak engem. Ő szinte észre sem vette, de azért amikor hazaértünk egy szemrehányó tekintetet kaptam. Utána boldogan rámnevetett és belefúrta a fejét a mellkasomba.
Pénteken mentünk St. Tropez-ba, ahol Harley Davidson találkozó és fesztivál volt. Eszembe is jutottak a motorosaink (Bosek, Mona, Kmanna). Ott én vásárolgattam a NafNaf-ban (minden évben ott szerzem be a nyári cuccaimat..., idén egy számmal nagyobb kellett, mint tavaly ), sétálgattunk a parton, meg a szűk sikátorokban. Este altatás után mentünk Cannes-ba. Láttuk a Michelle Williams-t, Paolo Coelhot, Phillip Seymour Hoffmannt, Luc Bessont a híresebbek közül. Mire Boti felébredt enni, addigra otthon voltunk.
A szombat pihenéssel telt. Készültünk az estére. Lementünk a partra napozni, de másfél óra után elromlott az idő, ezért kénytelenek voltunk az apartmanban tölteni a nap hátralevő részét. Kártyáztunk, aludtunk. Este aztán irány Monaco.(Ez volt az első és szerintem nagyon hosszú ideig az utolsó olyan este, amikor nem én fektettem le Botit aludni. Fájt is szívem miatta.)
Végigsétáltunk a pályán, ahol David Coultharddal fotózkodtunk, majd átmentünk a kikötői részre. Itt aztán egymást érték a hírességek: Bernard Ecclestone, Flavio Briattore, Jean Todt, Gerhardt Berger, Niki Lauda, Mohamed al Fayed. Az estét végül a Casinoban zártuk. Én sosem játszom, mert korábban dolgoztam krupiéként, így tisztában vagyok a játékszabályokkkal , de a férjem rulettezett és nyert is 100 eurót. Hajnal kettőre értünk haza, így amikor Boti az éjszakai evésére ébredt, már én tudtam megetetni.
Vasárnap a futamé volt. Amíg a többiek már reggel 8-kor elmentek, hogy jó helyről nézhessék a futamot, addig mi 1/4 11-ig aludtunk a picikémmel. Nem tudtunk sétálni sem, mert egész nap szakadt az eső.
Hétfőn még mindig sz@r idő volt, így ismét beszorultunk a szobába, de legalább pihentünk. Ez a nap is a kártyázásé és olvasásé volt.
Kedden végre már nem esett az eső, így legalább kirándulhattunk. Grasse-ban voltunk. Megnéztük a várost és a világon az egyetlen olyan parfümgyárat, ahol még mindig a kézi erőé a főszerep, ezért az ott készülő parfümök, eau de toilette-k és szappanok a legdrágábbak a világon.
Szerdán éjszaka értünk haza, azóta próbálom utolérni magam itthon.

Összességében tényleg nagyon jó volt, és mindeketten úgy döntöttünk, hogy megyünk nyáron Hugomékhoz Angliába és ősszel pedig Genfbe a barátunkhoz.

Hevenyészetten visszaolvastam, de reagálni nem tudok, viszont a pénteki taliért nagyon irirgy vagyok. Patti mesélte, hogy nagyon jól sikerült. Ez a képeken is látszik.
Legközelebb lehetne nálunk is, ha van kedvetek hozzá. 11. kerület. 105 nm-es földszinti lakás, és itt nem messze tőlünk van a Kopaszi gát, amit fantasztikusan gyönyörűen megcsináltak. Dunapart, játszótér, sétány, süppedős fű, amire lépni szabad..., stb.

ZSU! Nagyon köszönöm a szülinapi köszöntést! Jólesett az utólagos figyelmességed!

NANÓ! Sajnálom, hogy tegnap nem találkoztunk Pattiéknál. Mire mentünk, Te már nem voltál ott.

JIM! No para! Mindjárt teszek fel képeket és láthatod, hogy én is elég termetes vagyok még mindig. Hol van már a 175 cmhez az 56 kg??? Még mindig 70 körül mutat a mérleg.

Pedig én már sajnos nem is szoptatok. Nincs tejleadó reflexem. Bármit csináltam nem indult meg a tejtermelés, pedig egy teljes nap kihagyás után mellre tettem Botit, ujjetetőből és kiskanállal kapott enni, összebújtam vele sokszor, fejtem rendszeresen, szagolgattam a gyereket (hülyén hangzik, de tényleg ezt javasolták) és semmi. A szoptatási tanácsadó is azt mondta, hogy nagyon ritka az ilyen, de előfordul. Erőltetni pedig nem szabad, mert az sem a gyereknek sem nekem nem használ. Mindegy ez van.

Ééééés képzeljétek! Boti 21.15-től 6.45-ig aludt!!! Először ilyen sokat. Annyira ügyes a kispasi, és én olyan büszke vagyok rá!

Visszaolvasok normálisan és amikor csak tudok, jövök.

Most lépek, mert felébredt a 3 hónaposom, de még ma hozok képeket.

Évi!
Ha tudom, hogy jössz...akkor még maradok ..bár Patti biztosan említette, hogy a feje-tetején állnak a dolgok most körülöttem..de ezen is túl leszek...
Botond..gyönyörű....

Az utatok..ahogy a beszámolódból is kitűnik..csodás lehetett....a képek is magukért beszélnek, gondolom

nanó

Íme a képek!

Ebéd a St. Tropez-i kikötőben.

Cannes. Fesztiválpalota. Sztárokra várva...

Tengerparti idill. Dagianyu napozik, Boti alszik.


Jajj, Anyaaa! Ne ölelgess és puszilgass már folyton!

Kis csapatunk vacsi után a szálloda kertjében.

Csak tudnám, mi az az izé amit mozogni látok, ha lenézek.

Botink Valival a bébiszitterrel és a pazar kilátás a szobából.

Sétálóutca Grasse-ban a barátainkkal.

Pöti Boti bealudt. Mögöttünk a parfümgyár.

Nanó!
Patti sem tudta, hogy megyünk. A férjem ügyfelével találokoztunk Érden, és ha már ott voltunk, gondoltam rácsörgök, hátha látni kíván minket.
Kívánt, ezért beugrottunk hozzájuk.

A férjem és David.

Rolls-Royce Phantom. Ezt kértem szülinapomra.

Playboyok, pálmafák, yachtok és szállodák, hiszen ez Monte-Carlo...

Évikém!

Hatalmas élmény lehetett...Igazán jó döntésetek volt..Még egy plusz értéke lesz: évek múlva..a még nem 3 hónapos Botival megjártad Canes-t, Monte-Carlot..elsem hiszed majd hogy erre "képes" voltál Gratulálok..szuper csajszi vagy, kétség nem fér hozzá

nanó

Évi!!
az a lábnézős kép az kéééééééééééész
gratula a szülinaposnak (bakker 3 hónapos )
Sz@r lehetett Monaco.


Zsu, ééééééééééééédi Vikó!!!!!

Szilvánusz, Te inkább fogd be a súlykérdések megvitatásánál!!!!!!!!!!! és mélységesen szégyenkezzél kilógsz a sorból
najó, mivel jól bébiszitterelsz, megtartunk


Nanó, ne szerénykedj, Te is bomba pipi vagy csak inkább már tyúk, nem csirke
(hogy én mit fogok ezé kapni )

Dzsimm, lazujjá má le!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Úgysem bírod itthagyni a topikot...

Megnyugodhattok, csalnak a képek, a fiam még nem ül, nem áll, csak majdnem valami hihetetlen, ahogy tartja magát.
Ma kipróbáltam, majdnem rendesen megül egyedül. nem fogom próbálgatni, csak kiváncsi voltam de azért ez dúúúúrva

ÉÉÉÉÉS ma 1 éve, hogy megkezdte az én kicsi csillagocskám a pályafutását, vagyis az egyik sejtecskéje a 2-ből ma 1 éve kezdett érni.

Ja, és potyka, mára legenda, hogy én március 7-re voltam kiírva (s lőn ) és március 6-án reggel Érden beültem Gordonnal és a pocakommal a kocsiba és elmentünk az állatkertbe....
Mindenki hülyének nézett.
De már nem bírtam itthon ülni....
Szóval csak nyugodtan!
Érzi azt az ember, meddig mehet el. A szó minden értelmében.

Nini, az előbb írtam egy hozzászólást és most nem találom sehol...

Kvaszéva, köszönjük az élménybeszámolót! Nagyon irigyek vagyunk ám! Örülök, hogy Boti ilyen nagyon jól viselte az utat és az ottlétet, szuper! Én is szeretnék menni Monacóba! (igaz már egyszer voltam ott annó a tánccsoporttal, de most olyan jó lenne a kis családdal. ) Nagyon jók a képek!
Sajnálom, hogy lemaradtál a taliról, legközelebb úgy szervezem, hogy Ti is tudjatok jönni, vagy ha Solymáron jártok bármikor bejöhettek hozzánk.

Te még élsz Patti ...Hívtalak...hogy vonulj fedezékbe ....természetesen..nem vetted fel itt ölt meg frász...hogy khm..izé.....Szóval ez doppel-borda...Látod..ezért nevezik a férfiak.... libának a tyúkokat

Mindenesetre megnyugtató, hogy élsz

anyád

Most jöttem rá...hogy kisebbik pujádnál Nomen es omen......A Norton-kút az olyan szivattyúzó-féle.....hát a Te kisdeded...mit ne mondjak ..azér' megtartjuk

Eddig csak dagadt voltam, most már sárga is. Az irigységtől!!!!!!!! Évikém, nem félsz, hogy meg fogunk lincselni????

Örülök hogy jöttél! Hiányoztál ám!!!!! A képek tök jók

A hajam barna, így a fejem emberi(bb). Praliné csokit vettem, jó színe van. Ha már csokit nem fogok enni, a hajamra kentem

na kicsit jobb a kedvem, de azért ma is bőgtem 1-2 órát

Évi, azannya! nagyon király lehetett! nagy mázlitok van, hogy Boti ilyen angyalka! boldog szülinapot neki!

teljesen fellelkesedtem, jövő héten talán mi is lemegyünk - Balatonra
na jó kis léptekkel haladunk... Esztert már egy solymári kirándulás is túlpörget, mi lenne Monte Carloban?

Jim, fotót az új hajról! biztos jó, én már írtam régebben is, hogy a barna csinibb szerintem

Évi, még akartam kérdezni, hogy honnan szereztetek bébiszittert? ha gondolod priviben írd meg légyszi! hosszútávon majd nekünk is szükségünk lenne valakire aki megbízható és szimpatikus, persze még nem most de állítólag nagyon nehéz találni valakit...

judit18: ha a kútvölgyis csecsemősök közül volt szimpatikus, ők vállalnak vigyázást. Hármuknak megvan a száma...

Nanó: köszi a hsz-t és ha ott tartok mindenképp kérem azt a tuti recepetet
Judit18: hát igazából bármikor el tudok menni, mert háztól házig összesen 30 percet futok, addig meg a Levi vigyáz Marcira, ha éppen nem alszik.
Kvaszévi: de szar lehetett a kis kiruccanás. Jó ezt hallani, hogy ilyen jól viseli a Boti az utat égy tényleg mindenki kedvet kap hozzá. Én benne vagyok, legyen a következő tali nálatok. Jelölj majd időpontokat, amikor nektek jó.

Jajj Jim, én meg csak ábrándozom a Te súlyodról, pedig még az is több tízzel, mint ami két éve voltam utoljára. Jelen pillanatban egy díjbirkózóra hasonlítok, és igen, én is a férjem polóiban, meg a terhes cuccaimban díszelgek. Szerdán végre eljutok fodrászhoz és utána megyünk vásárolni egy pár darabot, hogy valahogy kinézzek végre.

Szilvánusz, Te nagggyon csinos vagy!!!

És Te is Évi! Nagyon szuper lehetett Nektek, igazán feltöltődhettél. Rám is rámférne...


Ildi

Tisztára aljasok vagytok!
Keltitek itt a feszültséget...
Annyit duzzogtok itt súly-ügyben, hogy már én is kezdek pirongani, pedig eddig nem érdekelt. Most szoptatok utána versenysúly.
De most már kezdek én is bedepisedni súlyilag.
Banyek.

Sziasztok!

MINDENKINEK KÖSZÖNÖM A GRATULÁCIÓT.

Talisok!
Nagyon jók a képek!
Sajnos ismét lemaradtam a nagy taliról, hiszen pénteken volt a diplomaosztóm. Nagyon jó volt még utoljára így együtt. Nagyon szupi kis társaság jött össze.

Mindig annyi dolgom van. Így csak olvasni van időm.
Lassan vége a sulinak és akkor több időm lesz. Állandóan rohanásban vagyok a gyerekekkel.

Nanó!
Épp ilyennek képzeltelek el.

Pati!
Tündériek a gyerekek.

Bevallom nektek, hogy nekem még képet készíteni sincs időm, így alig van fényképem a kis Alexáról.

Jim!
Nekem is lekelett cserélni a ruhatáram, én úgy oldom meg a problémát, hogy nem állok mérlegre.
Szerintem te így is iszonyatosan jól nézel ki. Békülj ki magaddal legalább addig amig szoptatsz és nem állj mérlegre.

Beuska

Évi!
Nagyon írigy vagyok, iszonyú jó lehetett! A képk mag nagyon jóóók!

Évi!

Háááát! irigy, irigy.
Szépek a képek nagyon.

Pati!
Nem semmi a két kiskrapek. Egyik jobb kiállású, mint a másik.

Kilók: Jobb, ha abbahagyjuk a témát egy időre, mert mindenki depis lesz.

Kérdés: Az Örs vezér terei Ikeában, hol van pelenkázó, szoptató helyiség? Milyen? Mennyire használható?

Beuska: gratulálok a diplomádhoz!

Évi: nagyon jó helyen voltatok! És milyen szerencsések vagytok a babóval!

Pumperka: az étteremnél lévő WC-knél van. Van benne: pelenkázó asztal, fotel, sámli, csap, szappan, kéztörlő. Ami nekem nem tetszett (egy órán keresztül ): üvölt benn a zene, és rohadt meleg van... és hát ugye ott vannak a kidobott használt pelusok... szóval kényelmes, jó, csak nem a mi egyórás szertartásunkra

Linocs, a zenét nem lehet kikapcsoltatni?

Minden depizőnek ajánlanék egy személyes találkozót. Basszus, még sosem voltam nyáron így a végén. Hát a hóember alkathoz felpuffadt végtagok társulnak, valami remek... Reggel olyan, mintha légpárnán lépkednék. Ja, és egyelőre mázlista vagyok, mert nem szélsőséges, cska megfigyelhető.

Kútvölgyis anyák, mit kell a kórházról tudni? Mit kell csomagolni? Meg hasonlók, jöhetne püben is.

Patri, hát ez az, hogy alapból engem állatira nem érdekelnek a hozzűászólásaok, de így az ötödiknél valahogy minden közeli és távoli ismerős aggodalmaskodva cseszeget. Én meg csak bámulok. Mondjuk egy sem jön át felmosni helyettem, úgyhogy nem lehet akkora a gáz , sőt kaját sem hoznak, gyereklétszámot sem csökkentenek. Másfelől szombaton a kis autós kirándulás sokkal kevésbé viselt meg, mint néha az itthoni semmittevősdi.

Apropó, itthoni ügyek, hallottátok Dobrev Klára panelbörtönös állásfoglalásást? Egész bicskanyitogató! (olvasható szakértői vállaszokkal együtt pl. itt: sofka.freeblog.hu)

Gyorsan még egy kérdés: épületasztalpst nem tudtok? Betonlépcsőre kellene faburkolat és zsalugáterek, hogy meg ne főjünk. (és persze olcsóért, és tegnapra )

Sziasztok!

Körülbelül 4 hónapja olvaslak Titeket...
Ennek ellenére csak most sikerült vennem a bátorságot, hogy bejelentkezzem és írjak. Illetve, már szombaton elhatároztam - mpatr szüléstörténete adta meg az utolsó lökést -, hogy most már nem húzom tovább a dolgot. Ugyanis, egy ideje az utcán állandóan azt figyelem, hátha egy topikos anyuka sétál velem szemben a kisbabájával. Mivel Dunakeszin lakunk, ennek nincs sok esélye, de hátha...
Tehát, már kezdett kicsit kóros lenni a dolog. Ma mégis hétfő van és nem szombat... Röviden csak annyit, hogy büntiben voltam a sok számítógépezés miatt

A lényeg magamról, hogy én is márciusban szültem (nőnapon), az Istvánban. Megírtam nektek a szüléstörténetemet, de jó hosszúra sikerült - sokak szerint grafomán vagyok... Szóval, szívesen elküldeném arra az oldalra, amit csináltatok, csak segítsetek - nem vagyok egy nagy számítógép zseni! Azt hiszem, mni rakta föl legutoljára a címét...

És a táblázatba is szívesen elküldeném az információkat:
Bea
2008. március 7.
2008. március 8. 9.37
Kristóf (lesz még egy Kristóf a csapatban cicukáé mellett)
3640 gr
56 cm
császármetszés
fővárosi Szent István Kórház

Képet is szívesen raknék fel, majd mindjárt meglátom, hogy mekkora sikerrel... Jellemzően megkaptam a "hiba történt" feliratot... Most nézem, hogy mindegyik képünk 700 kb fölött van. Megpróbálok ügyködni valamit rajtuk.

Addig is szép napot mindenkinek!

Jaj, az lemaradt, hogy potykának üzenném, hogy a férjem asztalos és megkérdezhetem, hogy tud-e valakit a lépcsős munkálatokra... Őt nem ajánlanám, mert Kristóf kiságyáért is már hetek óta könyörgök (most még bölcsőben alszik), annyi munkája van szegénynek...
Ja, és ismerem nebulát, mert egy szobában feküdtünk az Istvánban.

Kristóf pár naposan a kórházban Kristóf anyával a kórházban

Hello Bea!

Aztán most már, hogy összeszedted a bátorságodat, ne várj még 4 hónapot a következő bejegyzésig
A lényeg: üdv köztünk!

Köszönjük szépen.

Tali nálunk: jún. 15-ig nem jó, mert Boti keresztelőjét szervezem, aztán bármikor lehet. Hétköznap, hétvége, délelőtt, délután. Jöhetnek Apukák is. Összeegyeztetjük.

Judit! A bébiszitter a volt háziorvosunk asszisztense volt és a férjem intézte a válását, akkor ismerkedtünk meg. Azért mertük bevállalni, mert korábban dolgozott bölcsődében is. Kicsit aggódtam, mert az utazás előtt kétszer találkoztak Botival úgy, hogy én is otthon voltam, de szerencsére nem volt miért. Nagyon profin és gördülékenyen működött vele minden.

Beuska! Szuper csaj vagy! Szeretném egyszer majd azt olvasni Rólad, hogy pihentél is!

Szia Bea! Üdv köztünk! Jó sokáig vártál, hogy írj nekünk. Motmár gyere gyakran!

Linocs! Happy Birthday Fruzsi!!!!

Köszi a fogadtatást
Tudom, hogy új vagyok, de nem bírom ki: Hédinek üzenem, hogy ne tűnjön el, mert tök jó volt olvasni a hozzászólásait és ne büntesse magát - meg a topikot se - még ezzel is...

Sziasztok!

Szia Bea, köszi az adatokat, be is raklak a táblázatba. Örülök, hogy 4 hónap olvasás után végre írtál Nekünk! Ezentúl írjál gyakrabban! A szüléstörténetet meg ide rakd fel nyugodtan, majd Kiszazsu feltölti az oldara, de most sajnos Neki sincs internete jó darabig...
Kvaszeva, én is most jöttem a Paptól és szintén június 15.-én lesz a keresztelő! Mit szervezel rajta, segíts? Mert azon kivül, hogy egy étteremben kell helyet foglalni más nem jut az eszembe.
Potyka, szerintem ilyen asztalos nem létezik! Az összes időzavarban küzd! Kútvölgyibe gyerek ruhán kivül mindent kell vinni! Hálóinget adnak, de elég ramatyul néznek ki, ezért jobb a saját, de megnézem, hogy van-e valami normális listám leírva. Tényleg Kútvölgyis vagy? Most először vagy a többi gyerkőc is ott született?
Pumperka, szóltál Pétének, hogy oda mész? Szerintem Ő kisujjból kirázza az IKEA térképét, én meg minden alkalommal eltévedek.
Pété, hogy vagy? Hol vagy?
Bosek, és Te?
Gy.Anita, BOLDOG NÉVNAPOT!

kvaszeva
Nagyon szupi helyen voltatok, tegyel fel meg kepeket.

Jim,
Nehogy mar eltunj par kilo vegett. Tudom, hogy nem konnyu mert en is ilyen vagyok mint Te, de probalj beletorodni amig szoptatsz, mert ha depizel a vegen meg tejcsi se lesz.

Kolyok,
Az este voltunk az ismerosunknel es pont az a modell van nekik is amit te szeretnel. Mondhatom nagyon szuper babakocsi, ok is nagyon meg vannak vele elegedve, igaz meg csak 1 hetes a picijuk, de tetszik nekik. A camspa-ban vettek ott valamennyivel olcsobb mint az uzletekben. 500 euro mozeskosarral eggyutt.

0bea0
Udv, koztunk. Nagyon edi a pici fiad.

potyka
Nagyon birlak Mindig olyan jokat rohogok a hsz-don

Pati es a tobbiek
Koszi, en is szepnek latom a gyerekeimet, de jolesik hallani mastol is. A pici fiam meg egyenessen imadnivalo, alszik, eszik nezelodik nagyokat mosolyog, gogicel es csak neha nyugoskodik, sirni meg alig hallani esetleg csak ha nagyon faradt.
Elisa meg eppen olyan korban van, hogy sokszor eleg nehez vele. Amennyi jot tanul az oviba annyi rosszat is. Fisszafeleselni, vitatkozni, hogy mit szabad es mit nem, csunya szavakat hasznalni, sokszor en nem is ertem olaszul, nekem ugyan mondhatja, (jo, azert mostmar kezdek belejonni )de latom, hogy tobszor o se nincs tisztaba a jelenesevel, csak halja a tobbi gyeretol es ismetli.

Tcis

Hanna itt szunyókál a hordozókendőben az ölemben és nekem azon jár az eszem, hogy nincs ennél jobb érzés a világon. Itt szuszog hozzábújva, néha rámnevet és teljes biztonságban érzi magát.
Imádom.....

Rendben, akkor ide bemásolom az irományt...

Szül(et)éstörténet

Március 7-re voltunk kiírva (pont a párom, Tamás névnapjára). A délelőtti CTG-n a Szent Istvánban a dokim azt mondta, hogy nem csodálkozna, ha már este vagy másnap újra találkoznánk. Furcsán is éreztem magam egész nap: valami rendszertelen, fájásszerű érzések, bágyadtság, aluszékonyság fogott el. A doki aggódott értem, és azt mondta délelőtt a vizsgálat során, hogy ha „erősebben ilyeneket” érzek, akkor induljunk el. Már 3 hete ugyanis 2 ujjnyira nyitva voltam és nem akarta, hogy otthon spontán menjen el a magzatvíz. Este 8 körül tehát úgy döntöttünk a párommal, hogy irány a kórház. A kocsiban befelé végig azt mondogattam, hogy szerint még várhattunk volna, és hülyének fognak nézni a kórházban, hogy ilyen fájásokkal bejöttem. Utólag, már persze tudom, hogy a megérzéseimre kellett volna hallgatnom…
Amikor beértünk, megvizsgált egy ügyeletes szülésznő és CTG-re tett, aztán jött a dokim és ő megvizsgált. Mindketten azt mondták, hogy nagyon határeset a dolog. Haza ezért már nem küldtek, hanem a doki burkot repesztett – erről persze egyedül döntött – és kaptunk egy szülőszobát. A burokrepesztésnél a doki és a szülésznő alig tudtak elugrani a magzatvíz elől. Később rájöttem, hogy valószínűleg, Kristófunk feje még nagyon fönt volt és ezért ömölhetett belőlem ennyi víz. Az ágy fölött Tauffer Vilmos képe függött, és egy rövid ismertető, miszerint ő volt az első magyar orvos, aki sikerre vitte a császármetszés módszerét. Sétálgattam, nem akartam lefeküdni, mert idegesített, hogy folyik a magzatvíz. És arra gondoltam, jobb is függőleges pozícióban. A dokim és a szülésznő is azt javasolta, hogy pihenjek egy kicsit, feküdjek le. De én tele voltam izgalommal és életerővel – otthon pihentem napközben eleget. Amikor másodszor szóltak, hogy próbáljak meg pihenni, akkor jobbnak láttam eleget tenni kérésüknek – a fájások nem erősödtek, és nem rendszereződtek. Közben hallottuk, hogy újabb páciens érkezett a szülészetre. A szülésznő felvette az adatait, s közben utasította az anyukát, hogy feküdjön le gyorsan, mert mindjárt kiesik belőle a gyerek. Eltelt 20 perc és hallottuk, ahogy felsír a kisfiú a szomszédban. Összenéztünk – mi meg itt várakozunk órák óta, minek jöttünk be?
A férjem egy széken vészelte át az éjszakát, én meg az ágyon, de kb. 20 percenként jött a szülésznő szívhangot nézni, és azért éreztem fájásokat is, szóval nagy alvásról nem volt szó. Néha írt egy sms-t az otthoniaknak, engem pedig megőrjített a tudat, hogy anyáék mennyire aggódhatnak értem. Bárcsak gyorsan túl lennénk a szülésen, hogy ne izguljanak annyit! Ráadásul pont éjszaka van! Meg voltam győződve róla, hogy anyukám egy szemhunyásnyit se fog tudni aludni. Ez nagyon idegesített.
A doki is benézett hajnalban, hogy készülődhetünk-e már, de nem. Aztán úgy döntött, gyorsítani kellene a folyamaton és kapjak oxitocint. Az egésszel csak annyi problémám adódott, hogy csak oldalra fordulva feküdhettem: bal kezemen az infúzió, jobb oldalt a CTG felcsatolva. Erősödtek a fájások, a párom a derekamat masszírozta és kérésemre felolvasott abból a könyvből, amit tőlem kapott karácsonyra, dedikálva. Semmire nem emlékszem belőle, csak arra, ahogy Tomi próbál nyugodtan olvasni. Azt tudni kell, hogy ez nagy tett volt a részéről, mert általában én szoktam felolvasni, ő utál hangosan másoknak olvasni.
A doki időközönként megjelent, de nagyon szótlan volt – egyébként is kicsit rapszodikus volt nála, hogy mikor bőbeszédű és mikor nem. Innentől az emlékek halványulnak. Arra emlékszem, hogy szerettem volna kimenni pisilni, de nem engedte a szülésznő, inkább hozott eszközt és elintéztük az ágyon… Arra is kristálytisztán emlékszem, hogy a doki kivétel nélkül, mindig fájás közben ugráltatott, hogy akkor ő most szeretne megvizsgálni. Utáltam az egészet, mert nagyon fájt a ténykedése – utólag tudtam meg, hogy kézzel segíteni a tágulást az egyik legfájdalmasabb dolog a világon. Aztán meg csak álltak a szülésznővel a CTG fölött. Nagyon fájt a derekam, szép íve volt a fájdalomnak, enyhén kezdődött, és pont annyi időm maradt, hogy a férjemnek tudtam szólni: „gyere” – ami azt jelentette, masszírozd meg légy szíves megint a derekam. Közben éreztem, hogy hiába próbálom úgy venni a levegőt, ahogy otthon gyakoroltam, nem megy. A szülésznő többször rám is szólt, hogy ez így nem lesz jó, szépen nyugodtan lélegezzem. Nem sikerült. Minden fájás csúcspontján azt éreztem, hogy nem tudom kifújni a levegőt úgy, ahogy szeretném, hanem benn tartom, és valahogy rászorítom a hasizmaimat Kristófra. Ennek hatására minden fájásnál lassult a szívhangja – állítólag. De éreztem is, hogy valami nem jó, mert már korábban mondtam a férjemnek, hogy szóljon a dokinak, hogy császározzon meg. A doki persze azt mondta, nem császároz. Azt gondoltam róla, hogy gonosz és persze neki könnyű, mert kint lófrálhat, és egyébként sincs semmi kínja-baja. A szülésznő kérdezte, van-e gyógyszerallergiám, mert adna egy nospát injekcióban. Mondtam, hogy nincs, de tudtam, a nospa itt már kutya-füle, nem fog segíteni. Igazam is lett, a tűszúrást éreztem, de minden ment tovább, mintha mi sem történt volna. És csaknem tágultam, ez egyértelmű volt, számomra is. Utólagos elmesélésből tudom, hogy a férjem már a lábamat is masszírozta, de se erre, se arra nem emlékszem, hogy hogyan kértem meg erre a feladatra. Sőt, az se rémlik, hogy fájt volna a lábam… Telt az idő, és egyszer csak megjelent a főorvos. Föl-alá járkált a dokim mellett, és ment a nagy tanakodás – gondoltam én, mert a barátnőm mesélte, hogy mielőtt császározták, behívtak még egy orvost, hogy két szakmabeli megfontolt döntése legyen a műtét. Majd megpusztultam és továbbra is éreztem, hogy ráfeszítek Kristófra, mintha direkt azon lettem volna, hogy essen a szívhangja – emiatt azóta is lelkiismeret-furdalásom van. A párom mesélte, hogy a két doki annyit morfondírozott, hogy már ő maga mondta nekik, hogy az ő javaslata az, hogy császározzanak meg inkább. Ezen azóta is nevet, hogy a konzílium tagjává önként lépett elő… Addig végig tartotta bennem a lelket, megdicsért, a helyes légzésre buzdított, mondta, hogy már nincs sok hátra, meg tudom csinálni – úgy látszik azonban, akkor ott történt valami, hogy ő is másképp látta a helyzetet. De én nem emlékszem semmire, csak a fájásra, nem hallottam akkor már semmit, szó szerint süket voltam. Állítólag azt is mondta a dokim, hogy szerinte még 20 perc és meglenne a baba, csak aggódik a szívhang miatt. Ezek szerint valamennyit mégis tágulhattam, de erről már nem tudtam. Aztán emlékszem, hogy egyszer csak fölém hajolt, és mondta, hogy megcsászároznak. Megkönnyebbülten feleltem, hogy jó. Tolták be az ágyat, levetkőztettek, szenvedtek egy sort, hogy a karomat úgy vegyék ki hálóingből, hogy az infúzió ne sérüljön. Áttettek az ágyra, de én már nem voltam valami segítőkész, a testem össze-vissza csuklott, nem voltam ura a mozdulataimnak. A dokim mondta, hogy már indulunk is – s nagy lendülettel nekitolt az ajtófélfának, erre is emlékszem. Aztán arra, hogy betoltak egy nagy, csempével borított folyosóra, és Tomi utánam szól, hogy nincs semmi baj. Az egész testem remegett, és hanyatt fekve vártam, hogy történjen valami, mert a derekam már nagyon feszült. Betoltak a műtőbe a nagy kiabálás közepette: az egész műtő olyan volt, mint egy felbolydult méhkas. Nem láttam senkit, de éreztem, hogy mindenki eszeveszetten rohangál. A műtősfiú – aki egyébként az édesapám lehetett volna, de mindenki „fiúnak” hívta – áttett a műtőasztalra és kérdezgetett, fiú vagy lány lesz? Hogy fogjuk hívni? Az arcára nem emlékeztem, csak arra, hogy kedves volt a hangja. Aztán jött a fájás megint, kiszíjazták a lábamat és nagyon rossz volt. Alá kellett írnom egy többoldalas papírt, hogy hozzájárulok az altatásomhoz. Azt mondták, mindegy hogy írom alá – ez nagy könnyebbség volt, mert a kezdőbetűn kívül mást nem lehetett azon az aláíráson elolvasni… Megkérdezték, hogy hány éves vagyok. Én meg csak gondolkoztam, honnét tudjam? Valahol 20-on felül, de hogy 25 vagy 23, nem tudom. Aztán csak kisütöttem, hogy 24 vagyok. Aztán jött a következő kérdés, hány kiló vagyok? Na, ezt igazán alattomosnak éreztem, mert nem elég, hogy itt szenvedek, még olyan dologra kérdeznek rá, ami az utóbbi 9 hónapban folyamatosan változott. Kis gondolkodás után tehát közöltem, hogy nem tudom. Aztán valahogy kiböktem, hogy 68. Ezután éreztem valami hideg spriccelést a hasamon és alatta, majd egy szörnyű szúrást bennem, amire fel is jajdultam – most már tudom, hogy ez a katéter felhelyezése volt. Aztán a szám elé tettek egy maszkot – időérzékem még mindig semmi nem volt -, hogy lélegezzek ebből kettőt-hármat és el fogok aludni. Az utolsó gondolatom az volt, hogy annyira fájok, hogy a két-három belégzés nem lesz elég .
Ezután egy szobában ébredtem, arra hogy sírnak a picik és beszélgetnek az anyukák, valamint a fájdalomra a hasamban. Éreztem, hogy nagyon jót aludtam, mintha minden kitörlődött volna korábbról. De aztán kezdtek eszembe jutni az események – szültem, és ez egy kórház, és valahol itt az épületben nekem is van egy kisfiam! Az ajtóban megláttam apukám halálsápadt, aggodalommal teli arcát. Mosolyogtam rá, hogy itt vagyok, jöjjön. Aztán szépen emlékfoszlányok rémlettek fel: ahogy tolnak ki a műtőből, Tomi fényképezőgéppel, fülig érő, széles mosollyal hajol fölém, hogy nagyon szép kisfiunk van! Anya arca is így maradt meg előttem: fáradtan, de óriási mosollyal és megkönnyebbüléssel. Emlékeztem arra is, amikor betoltak a szobába, akkor kérdeztem, hogy oldalra fordulhatok-e. A nővér meglepetten mondta, hogy ha tudok, akkor igen. Nagy megkönnyebbülés volt oldalt, kevésbé éreztem, hogy fáj, húzódik a hasam.
Anyáék is bejöttek, de én Tomit vártam nagyon-nagyon. Hozta a fényképezőgépet, és megmutatta a képet és a rövid videót, amit Kristófról csinált. Nagyon szépnek láttam a kisfiamat! Alig vártam, hogy elteljen az idő, próbáltam még aludni, ahogy tanácsolták, hogy kimenjen a szervezetemből az altatógáz.
Pár óra múlva hozták is Kristófot, meztelenre vetkőztették és betették rám a paplan alá, szopizni. Eszméletlen ügyesen, akkorára tátotta a száját, hogy kis segítséggel elsőre ügyesen rákapott a cicire és az előtejre. Persze, hamar elfáradt, de csodálatos és hihetetlen volt, hogy íme, itt van, és ő volt a pocakomban…
A nagy öröm ellenére azért van pár kérdésem, amire nem kaptam választ. Tulajdonképpen a dokimnak kellett volna feltennem ezeket a kérdéseket, de a 6 hetes kontrollon még arra sem emlékezett, hogy engem altattak és nem érzéstelenítővel császározott…

Bea, szerintem tedd fel azokat a kérdéseket, különben örökre Benned maradnak.

Szép történet. És a lényeg a végén ott az egészséges baba.

Mni, életemben először Kútvölgyi, fura is, mert bár orvost váltottam a lányok után, a kórház, a szülőszoba uaz volt. Így mondhattam, hogy nem is megyek, míg nem szabad ez egyes ágy , mert ott csak paravánok vannak, két asztal, és egy állíthatós szülőágy. Úgyhogy most próbálok ráhangolódni a valami másra.

Bea!
Üdv köztünk!
Jót sírtam a szüléstörténeteden...Jól felelevenítette a sajátomat is...A fájdalmat, a félelmet, az örömöt

Szépek vagytok!!!!!
Kár hogy eddig csak olvastál!!!

Niki!
Valójában az Árkádba mentem, csak az Ikeát talonba tartottam, meg ott tudtam, hogy van szopihelység. M aradt az Árkád parkoló. Legalább a nap nem tűzött ránk, de meleg volt rendesen.
Pétének nem szóltam, de szerdán jönnek hozzánk.

Bea!

Üdv köztünk. Nyugodtan tedd fel a kérdéseid. Ezért (is) vagyunk egymásnak.

Szia Bea,
akkor mostmár nem én vagyok a legújabb tag:)
Először én is csak olvasgattam a fórumot, aztán kb. 1 hónap elteltével regisztráltam.

Egy kis nosztalgia! Ezt most találtam a gépen...

Most nézem, hogy május 2-án jöttél, marla singer, hát múltkor a zöldségesnél égtem be, de nagyon, mert most láttam először vöröshagymát frissen (ez egyébként majdnem hihetetlen, nem is értem, mert mindkét nagyszülőpárosom vidékről származik és jómagam is szívesen ténykedem a kertben) - szóval, a "jobb későn, mint soha" az egyik kedvencem mondásom egy ideje...

Segítsetek a találkozós csoportképpel kapcsolatban, hogy tényleg Niki, Patrícia, Judit, Linocs és Szilvánusz van-e rajta (és még ki?) a lurkókkal? Köszi... Itt van, amitől rettegtem: hiába a sok olvasgatás, mégsem ismerlek föl Titeket!

De jó kép, Mni! Szívesen veszem a nosztalgiázásodat - így segítesz pótolni a lemaradásomat

Tényleg Bea,
szerintem az újonnan jöttek kedvéért a "régiek" csinálhatnának olyat, hogy mindegyikőjük ír magáról kb. 10 mondatot, hogy mi tudjuk őket hová rakni. Vagy 10 szót, ami jellemző rájuk. Mert nekem is sokszor vissza kell tekernem e fórumot, hogy ne csak a levegőbe olvasgassak.

Segítség az újaknak:

Halihó

Panasszal élek Millió munkám van..és megint nem vagyok képes elszakadni Tőletek....annyira kedvesek vagytok Mind

Niki:

A nosztalgia-kép is tündéri....álomszép pocaklakósok voltatok....nem véletlen, hogy a babák is ilyen jól sikerültek

tcis:

Az izgi lehet, hogy Elisa az olasz korosztályának megfelelő szókincs-gazdagodással tér haza az oviból benne van ez a pakliban....itthon sem lenne másképpen

marla singer, bea:

(én) is köszöntelek Benneteket....Bea: Pattinak van időnként félelmetes szómenése..és ez a tündéri közösség még őt is elviseli

Judit/pumperka

vagány vagy a három lurkóval...elismerésem a Tied

potyka:

a 23 éves nagylány..tegnap...engem is matematikai számításokba sodort..de tisztázódott Vigyázz Magadra ebben a hőségben, de nagyon

nanó

Linocs,
Hanna totál uúgy néz ki, mint Fruzska és a terpeszpelusa is uolyan.
Csak neki már nem kell hordania.

Sziasztok!!!!


Nem olvastam vissza, mert időm az semmi de már nagyon hiányoztatok és benéztem minden rendben van e veletek!!!!!!!!!!!!!

Rólunk röviden: Alizka nagyon jó kislány semmi gond vele. Egész éjszaka alszik, és napközben is sokat. Tejem az nagyon kevés van, marad a tápi, tejpép és már kap alma-banánt is egy picit de nagyon szereti.
Elköltöztünk Fótra kertesbe, még nagyon sok a munka, és államvizsgám is most lenne amit halasztok sajna de most képtelen lennék rá, ( majd mesélek miért mert hosszú történet, ha lesz már lelki erőm rá megírom, a családban történt egy tragédia, az ember ilyenkor jön rá hogy milyen kicsik voltak az eddigi gondok,és hogy mi az igazi gond!!!

Mindenkit sokszor puszilok ahogy tudok jövök!!!!

Nagyon jók a képek, szépek vagytok!!!!!!!!!!!

pepike

Marla singer, én még iwiwen szoktam nézelődni és pótolni a lemaradást...

0bea0 üdv ha már te is azt mondod így ismeretlenül, OK, nem tűnök el
próbálom magam összeszedni, csak nehéz.
Szép a történeted, én is megkönnyeztem!

Ha jól emlékszem, a Trófeás képen 16 hetes terhes voltam. A fejem térfogata a duplája, de legalább a sötét haj most nyújtja kicsit. A ruháról nem is beszélve, miért is jönne rám. Norbiápdételek most módjával, 15 óráig lehet inni sört is 12-ig meg csokit is Meg most nem iszom meg napi 6 üveg Stellát, csak 1-et. Talán így nem hízok tovább. Majd meglátjuk....szóval kedves Bea, engem aztán tényleg nem lehet felismerni

Martin ma extra nyűgi, nem szokott ilyen lenni. Biztos megérezte, milyen hülye anyja van.

potyka, gyere már a Balcsira, olyan jó lenne!!! Egyik barátnőm így született Marcaliban, anyukája Balatonozott, ott volt anno legközelebb kórház ezt felejtsd el persze, szóval gyere és kész.

Évi, ha ezt tudom, a férjedet fogadom meg a gyerekelhelyezési perben, és akkor engem is elvisztek Monacoba bébiszitterkedni

hello pepike, vhogy ráéreztem múltkor hogy családi tragédia
remélem a lábad is bírja, sok puszi és majd gyere ha tudsz