Ügyes vagy, elhiszem, hogy nagy kő esett le a szívedről.
Én is ilyesmi ügybe keveredtem, persze, nem ennyire volt jelentős a helyzet. Felhívott a védőnő, akiről szoktam írni, hogy kellene neki bébiszitter, egy ismerős gyerekre vigyázni. Mondom, jó, majd én elvállalom. De nem gondolkoztam, és ez butaság volt tőlem, mert amint letettem a telefont, már meg is bántam, semmi kedvem nem volt hozzá, még akkor se, ha ez plusz pénz, mert vadidegen gyerek, vadidegen hely, ott nem én vagyok a főnök, még akkor se, ha értek a gyerekek nyelvén (szerintem), mert én ott vendég vagy mi vagyok, ez nem olyan, mint egy ovi vagy suli. És akkor még eszembe juttatta a Gy., hogy ezek néha felfuvalkodott gazdagok, akikkel esetleg ő, mint főnök, a munkahelyén kapcsolatba kerülhet, és akkor az bénán jön ki, hogy a tárgyalástársam (hogy hívják az ilyet?, megvan), ügyfelem felesége vigyáz a gyerekemre.
Úgyhogy én is telefonáltam és lemondtam.
