Szösz
Jobbulást párodnak, és vigyázz magadra, nehogy elkapd pont a végén a terhességnek!!!!
Anikó tesóját ismerem, ANikóval talán egyszer találkoztam, meg telin beszéltem vele. Most hívtam tesóját, de nem ér rám (elég elfoglalt mindig), mert akkor szólok "finoman", h ne értse félre a helyzetet, h nem mentetk el.
Nono
Én értem, miről írsz! Én az első babát várom, de mostnában elég sokszor vagyok depis. Biztos inkább azért, mert 7 év után fura itthon ülni és nem dolgozni. Meg ha mehetnék is, már azt sem szabad, mert feküdnöm kellene. És a gatyák szorítanak, és egyébként is sosem voltam 67 kg. És csomószor beparázok, h mi lesz akkor, ha már itt van Maszat. Milyen felelősség, ahogy Te is írtad. De ezek a negatív dolgok ahogy jönnek, úgy mennek is. Már alig várjuk, h a kezünkbe foghassuk a motyónkat és együtt örüljünk egymásnak. És akkor jön a nagy kérdés: kit érdekel az a sok rossz dolog, amikor ott a babó és mindennél jobban szereted.
Aztán meg, h mi lesz a másodiknál. Jaj, eljük túl az elsőt, midig ezt mondom. De az, h nő a család, minden rosszat elfeledtet, és ezért megérte az a sok szenvedés és lemodás.
látom nem nagy a fórumélet, így simán visszaolvasok 
Lassan már a poharat alig merem megfogni, mert attól félek kiesik a kezemből annyira érzéketlen és erőtlen. 
