Timi26! A tali nem igazán volt jó Zsófinak, és ez egyáltalán nem az Ő hibája volt. Mikor megérkeztünk, Panka (10 hónapos) aludt. Zsófi eljátszott, nevetett, mintha otthon lett volna.
Éhes lett, megszoptattam az ágyban, bealudt.
Panka felébredt, és elkezdett visongani, vagy inkább sikkantgatni valami éktelen hangon.
Na az én félévesem (

) erre ébredt fel, plusz nem tudta hol van, kezdődött a sírás.
Kihoztam, kicsit "beszélgettek" a babák, majd letettük őket a földre. Panka (persze nem akarattal), de belenyomta az ujját Zsófi szemébe, majd rátenyerelt a hasára, hogy ő átmászik rajta.
Az én drágám meg persze sírt, mert hát ez kinek tetszik...
Onnantól, ha Panka közeledett, szegénykém frászt kapott.
Na, megnyugodott, erre az éppen álldogáló Panka megcsúszott, és elesett, beverte a fejét. Ilyen sírást én még nem hallottam. Sikítva üvöltött, de úgy, hogy az anyjának torzult a feje.
Zsófi annyira megijedt, hogy dühös sírásba kezdett. Beszaladtam vele egy szobába. Nagy nehezen megnyugtattam, énekeltem neki.
Majd borzasztó melege volt, levettem a pólóját, egy ujjatlanban nyomta.
De akkor már - érthető módon - minden miatt sírt.
Azért tudtunk beszélgetni, csak a babák találkozója nem jól sült el.
Kiskolbi! Képzeld, ha Máté megijedt Zsófi hangjától, milyen hangot adott ki Panka, amitől Zsófi kapott frászt...
Legközelebb a kocsiban nyugodott meg, itthon meg már minden rendben volt.
Én nagyon elfáradtam.
