Próbáltam képbe kerülni kivel mi történt- nem egyszerű

Most már naponta potyognak a babók

ha jól láttam, 16.-a hétfő volt eddig a csúcs, mikor Zalán is világra jött.
A táblázathoz pedig itt a szüléstörténetem:
Szombat este 38.2-es láz (ekkor már napok óta hőemelkedésem volt), irány be a kórházba. Ott is tartottak. És jött a vasárnap éjszaka...
Hajnalban: vmi csöpög belőlem: magzatvíz? vizelet? folyás?
Baba feje nagyon-nagyon lent, eszméletlenül nyom.
Le a szülészetre: nővér szerint, reggel a labor megmondja, hogy magzatvíz-e. Fel a szobámba, csalódottan. Semmi alvás, fáj mindenem.
Reggel 5-kor ki az ágyból, zuhany, hajmosás, borotválkozás. 6.30-kpr hívom Tamást, hogy itt nem lesz semmi, hazamegyünk egyben. Pihenek az ágyikóban, majd 7 -kor kiszállok, és zutty egy jó nagy adag víz. Juhhé, ez már biztos a magzatvíz! Tamást hívom, sztorno minden, jöjjön azonnal. Nővérnek mondom mi történt, mutatom a betétemet, megerősít, hogy igen, ez a rózsaszín víz tényleg az. Úgy örülök! Mosolyogva szedem a cuccom, és megyünk a szülészetre. Ügyeletes doki megvizsgál, megerősíti, hogy a szülés elkezdődött, azt mondja, nem turkál sokat, mert a baba feje annyira lent van, nem akarja elmozdítani. Telefon Krisztának (szülésznő), dokinak. Krisztina 10 perc múlva ott is van, megviszgál: szűk 2 ujjnyira ki vagyok tágulva!!! De jó hír ez, mert még nem is rossz, nem is fáj! Borotválás, beöntés. Egyáltalán nem kellemetlenek. Közben folyamatos zutty-zutty, és minden magzatvíztávozásnál nagy könnyebbséget érzek. 8-kor megyek be a szülőszobára. Alig várom, hogy Tamás megérkezzen, meg a dokit megismerhessem. Tamás 8.10 körül ér, nagyon izgatottan. Doki 8.30 körül jön, első ránézésre szimpatikus. A csapat összeállt, megnyugodtam. Doki megvizsgál, elég brutál módon, a méhszáj nagyon hátul van, ezt húzta előrébb. Ő is 2 ujjnyi tágulást mond. Annak érdekében, hogy az össze-vissza jövő fájásaim rendszereződjenek, azt mondja oxitocyn infúziót kapok. Nem örülök, de megnyugtat, hogy először nagyon keveset, aztán megnézzük a hatást, és megbeszéljük, hogyan tovább. 9-kor kezdik csepegtetni az infúziót, hamarosan beállnak a 3-4 percenkénti fájások. Jó erősek (100-120 körül) de köztük van időm pihenni. Szülőágyat próbáljuk fekve, ülve, sehogy sem jó, inkább ülök az ágy szélén, meg néha állok. 10 előtt jön a nagy ötlet: Krisztina áthozza a labdát! Hú, ez milyen szuper!!! Ráülök, Tamás egy kisszékre mögém. Fájáskor kérem, hogy ne érintsen, de a szünetekben simogat és segít ellazulni. Fájás közben vadul ringatom a csípőm a labdán. Sok fájásnál jön még mindig a magzatvíz. 10 körül újabb vizsgálat, 2 és fél ujjnyinál tartunk, kérdezem a dokit, mit gondol, 5 körül meglesz a baba? Doki válasza, ha így haladunk 3-ra is. Na ez jó hír, akkor 5 órát kell kibírni, és még nem elviselhetetlen. Azért kérem, hogy egy aneszteziológus legyen készenlétben, ha ennél is rosszabb lesz, szeretnék EDA-t, de kiderül, hogy a 3 közül senki nem tud jönni. Hú, ez meglep. Akkor nincs vésztartalék, ezt végig kell csinálnom, mese nincs. Fél 11-kor nagyvizit, nagyfőnök szerint még nagyon mosolygok, szóval ez eltart egy darabig, nagyon szurkol, hogy hüvelyi szülés legyen. 11-kor megemelik az oxitocint. Na innen szünet szinte nincs, csak 30 körülre megy vissza a fájás, és újrakezdők. Nincs ugyan 100 körüli, csak 60-70, de pihenés nélkül 3x annyira fáj. Kicsit megijedek, ez 4 órán keresztül ilyen lesz??? Vizet szerencsére végig kortyolgathatok, meg szőlőcukrot szopogatok, ez sok erőt ad. Szülésznő adagolja a homeos méhnyak lazítót. Fél 12 előtt Krsztina megkéri Tamást, hogy csomagolja össze a cuccaimat, költözhetünk egy egyágyasba. Fél 12 után mondom Krisztinának, hogy felállok a labdáról kinyújtani a lábam, hiszen ott ücsörgök jó ideje. Ahogy felállok, egy olyan óriási, görcsös fájás tör rám, azt gondolom, ki sem bírom! Rágörnyedek az ágyamra, sokáig tart és vérzek. Doki és szülésznő összenéz: kérdezik, székelési inger van? igen! Na akkor fel az ágyra, jön a kitolás. Micsoda??? Nem tudom felfogni. És Tamás nincs itt!!! Felfekszem és mondom, hogy azonnal kerítsék elő a férjemet. Tamás rohan, ő sem fogja fel, mi történt. Annyit hallok, hogy várjak, míg jön a fájás, akkor nyomjak. Tamás fogja az egyik lábam és a fejem, szülésznő a másik lábam. Jön egy fájás, vágnak a kicsi feje kint van! Aztán még egy és kicuppant a teste. Döbbenetes, leírhatalan, mámorító érzés. Csak sírunk és nevetünk. A mellkasomra teszik a magzatmázas gyönyörűségemet, utána Tamás elvágja a köldökzsinórt. Aztán picikét elviszik, jön a varrás. Adnak még fájdalomcsillapítót, így el lehet viselni, csak nagyon türelmetlen vagyok, mikor kapom vissza a babámat. Kb. 20 perc múlva ez is eljött, még mindig magzatmázasan, meztelen testemre fektetik, irány a cicik! Mámorító!