Szüléstörténet:
Mire eljött a nagy nap reggel, addigra már lelkileg teljesen kivoltam. Előtte két napot voltam a patológián, ahol a szobatársak nagyn rendesek voltak, az orvosok, nővérek rendesek, ...
Nem is lett volna semmi gond, csak hogy már 2 napja nem láttam a fiaimat, és ettől borzasztóan szenvedtem. Nem is az volt bennem hogy hamarosan megszületik a kislányom, hanem hogy látnom kell a fiúkat különben meghalok..
Hát mégsem haltam bele, de nagyon rossz volt.
Szóval reggel negyed 8kor levittek a vajudóba, ahol egy 35 év körüli cigányasszon y volt csak, mellé fektettek és vártam a férjem.
Mire megjött már bekötötték az infúziót, ilyenek.
fél 9 körül azt hittem jönnek értem, mert zöld ruhában voltak, de nem.
Pedig már zöld ruhában voltak.
Mondták, hogy megint annyira alacsony lett a hemoglobin szintem,(115-től normális, nekem 80 körül volt), hogy nem válalják a műtétet így, mégis elindították az autót a vérért amit előző este említettek, hogy lehet hogy szükségem lesz rá.
Várni kellett, de legalább már velem volt a férjem.
Közben a 6 ágyas vajúdó(ami kifogástalan állapotban és felszereltségben volt), megtelt.
a mellettem lávő asszonyt elvitték sűrgősen a műtőbe, mert csak a 30. hétben volt és levált a lepény. (később egy szobáb kerültünk, kiderült, hogy 30. hétre, 2410 grammos fia született-egészségesen
Megjött a vér, bekötötték, és vártuk, hgy szép lassan lecsöpögjön, mer előtte azt mondták, ha szabad a műtő "transzfúziós védelemmel" vonulunk be.
Jobb volt ez így. Telt az idő, kismamák jöttek mentek szülőszobákat adogatták egymásnak.Bolondok háza volt az nap.
Volt egy lány annyira szenvedett hogy ahányszor fájása volt alig bírtam ki hogy ne síram el magam
A szülésznők nagyon nayon kedvesek voltak. Annyira szépen bánt mindeggyik, mindegyik szülő nővel-attól függetlenül, hogy fogadott vagy épp dolgozó szülésznő volt.
Végre eljött a mi időnk.
Gyorsan fel az ágyra, apának egy puszi és már robogtam is a műtőbe.
Ahol nagyon izgultam-féltem, arra gondoltam, most már tényleg perceken belül vége a várakozásnak. Nagyon kedvesek voltak itt is. Minenki, nem csak a saját dokim.
Érzéstelenítés, és már meg is kezdték.
Közben ,mivel nem tudták hogy fogok reagálni a vérre, egy egész sereg orvos volt jele, a fejemnél lévő műtős szerint megdöntötték a rekordot, mert 16-an voltak rajtam kívűl a műtőben
és aznap én már a 6. császáros voltam.
Aztán 14óra 5 perckor szoltak ha oldalra fordítom a fekjem láthatom a kicsit. Nem sírt fel egyből.
aztán hallottam és azt is ahogy apának mondják, hogy :Hoztam önnek egy kislányt!!!!
3300 gramm és 54 centi. Ő Celik Yasemin Seyda.
(folytatom nemsokára, de após most hozta haza az oviból Hamzát)
Megyek, majd jövök
Tehát 15+2
szerencsére most teljesen negatív lett, igy minden rendben 
Ezt most én se értem, de majd utána járunk. OKÉ???? Most mennem kell.
