Sziasztok lányok!
Megkövetlek titeket! Nagyon el vagyok kenödve, hogy nem jött össze velem a tali. Amikor Csandika beírta, hogy akkor egy hét múlva 10-töl a Ligetben, boldog voltam, egész héten készültem rá, örült a lelkem. Minden nap benéztem, sehol semmi reakció. Nem volt a szokásos létszámellenörzés és a helyszín se konkretizálódott. Így ment ez csütörtök reggelig. Aznap többeket megpróbáltam reggel 9-töl elérni, de hiába. Andi lemondta, a többieket nem értem el, kinéztem az ablakon és gondoltam, akkor erröl biztos ennyit, nem lesz tali, hiszen senki sem csápolt. Nektek lehet, hogy ismerös a terep és ti szavak nélkül is megértitek egymást, de nekem lövésem sem volt, hogy a Liget mely részén mégis. Ha legalább egy helyszínt tudtam volna, elindultunk volna a jószerencse jegeben, hátha spontán elökerül valaki. Mivel azonban nem tudtam semmiröl, így nem mertem meglépni. Ági késöbb visszahívott, neki is elmondtam a kínomat, de ö se tudott jobbat. Mondtam neki, hogy rendben, ha nem Liget és hozzánk se akar senki kijönni, akkor találkozzunk nála vagy valaki másnál otthon, ahol többen is elférünk. Azzal váltunk el, hogy ö körbetelefonál és visszaszól. Ö késöbb keresett is egyszer, de nem vettem észre és visszahívni nem tudtam már, mert egyrészröl behalt a telefonom, lemerült és nem lehet bekapcsolni még hálozaton sem, így a telefonszámoknak is reszeltek ill. addigra már 13 óra is elmúlt és mi hirtelen felindulásból összepakoltunk. Sajnos anyámmal és a nagyszüleimmel se voltak a héten kellemes élmények összeköthetöek, ehhez a baromi szeles és aránylag hüvös idöjárás is még rátett, így nem sok kedvem volt a visszautat halogatni.
Niki ugyan hívott 13 óra tájban, be is mentünk volna, ha nem kéne attól félni, hogy feltörik az autót (ahogy ez már egyszer megtörtént fényes nappal a körúton a rendörséggel szemben!), s mivel babakocsi nem fért be, így a fontosabb cuccokat ill. gyereket cipelni kellett volna. Niki! Ezúton is kérem elnézésedett, hogy nem találkozhattunk se veled, se a többiekkel, akik bekészültek, rosszul jött ki!
Boni! Neked a fenti okokból szintén nem válaszoltam. Ha bementünk volna teli kocsival, nem fért volna be a tricikli, ha meg nem megyünk be, akkor meg nincs miröl beszélni tricikli ügyben. Az persze megint más kérdés, hogy miért nekem kell azt is megszervezni, hogy házhoz jöjjenek a cuccok, mint az etetöszékkel is. Ezt ne vedd bántásnak, tudom, hogy a férjed mindig vidéken van, autó nincs, stb., csak gondolom Ágihoz hasonlóan más úton is meg lehet oldani talán, persze ez sem biztos... Nekem nem gond, hogy elvigyem neked a triciklit, de a párom teljesen kiakadt. Egyrészt, hogy már hónapok óta ott áll, másrészt, hogy nem akaródzik magától elhozódnia... A tricikli változatlanul vár, de hogy mi mikor kerülünk újra elö, az jelen helyzetet vizsgálva nagyon bizonytalan.
Sajnos a családom, ebbe a szüleimet és a nagyszüleimet értem, nem is olyan lelkesek a sok unokától, hiszen egyiktöl burkoltan, másiktól nyíltan megkaptam, hogy én csak egy idézek "tenyészkanca" vagyok, aki nem akar a modern orvostudomány vívmányával, a fogamzásgátlóval szorosabb barátságot füzni és egyre szüli a gyerekeket, mellesleg viszont nem üz kenyérkeresö foglalkozást, nincsen igényesebb diplomája, se doktori címe (nálunk én vagyok az egyetlen, aki nem vitte semmire, se munka, se cím!). Szerintük én agresszív vagyok, üres a fejem és csak a hormonok irányítanak. Továbbá agyonbabusgatom a kölyköket és cikin öltöztetem öket, mert használt ruhákban járnak...
Megmondom öszintén, hogy nekem ezek után nem sok kedvem van a szeretö családot keblemre ölelni és hazamenni, hogy ott azokkal a nézetekkel és elvárásokkal szembesüljek, amelyeknek nem lehet legnagyobb igyekezet ellenére se eleget tenni. Ha otthon vagyunk abban a házban, ahol ilyenkor lakni szoktunk, nem fogok nekiállni kifesteni vagy a szétrohadt és elvetemedett nyílászáróknak titulált izéket lecsíszolni és lefestni, a falból kilógó kábeleket helyükre tenni, és még sorolhatnám, mert kikapcsolódni és feltöltödni jövünk, a gyerekek mellett erre se idönk, se energiánk nincsen. A terep életveszélyes kisgyerekeknek, de az enyémek nagyon ügyesek, mi is rettenetesen figyelünk, így most is megúsztuk baleset nélkül, nem estek bele rozsdás szögbe, nem vágta meg öket az áram, stb.
Visszaszereltük a kilógó konektorok egy részét, az egyik ajtót zárhatóvá tettük (értelme ugyan nem sok volt, mert nincs beüvegezve és Dönci egyenesen a lépcsöházba tud beesni az ajtón átmászva), 3 napok a port takarítottam mindenhol, mire annyira használható lett a lakás, hogy a gyerekek nem fulladtak be és nem voltak tetötöl talpig olyan porosak (cement és tégla), hogy moshatom az egész bandát. Egy nap egy olcsó mosógép megtalálására, megvételére és beszerelésére ment rá. Összeszereltük az ágyakat is, helyet csináltunk nekik, amiböl hatalmas botrány lett.
Mit mondjak. Ez van. Csak nem kompatibilis a rendszerünk. Augusztusban nagyon szerettünk volna 4 hétre legalább hazamenni, de gyanítom, hogy ebböl nem lesz semmi.
Na eldugulok, mert csak felhergelem megint magam. Még ki kell pakolnom, vár a mosni- és vasalnivaló.
Jó lenne a kihalófélben lévö topikunknak egy kis friss lendületet adni, bár szkeptikus vagyok némiképpen ennek sikerében, hiszen kialakultak a fix csoportok, akik privát is sokat találkoznak, a gyerekek nönek és egyre több figyelmet igényelnek, egyre több programot kell és lehet velük csinálni. Szóval nem tudom mi lesz itt. Ha megnéztek más topikokat, van nem egy, mely a babák kb. 1 éves kora körül halt ki...
Puszi; Barbi