Életem talán legrosszabb éjszakáján vagyok túl. Iszonyú hasfájása volt Daninak. Olyan kemény volt szegénykémnek a pocakja, hogy már én sírtam..., kapja az infacolt, mi mást tudok még csinálni? Ma elmegy apa Espumisan-ért, hátha kicsit alábbhagy tőle a puffadás.
Meg azt is olvastam hajnalban a neten, hogy ilyenkor nem szabad megint cicire tenni, mert attól még jobban fog fájni a hasa..., Zöldi vélemény?
Voltunk sétálni nagyon szépen süt a nap, kint aludt ahogy hazaértünk kinyíltak a szemei..., most nagyon szemét vagyok, de úgy fordítottam a kocsit bent a nappaliban, hogy kicsit az arcába süssön a napocska, kénytelen becsukni a szemét, és talán alszik...
Vera hála istennek, hogy végre kiderült mi a baja a csöpp leánynak..., legalább most már el tudtok indulni agyógyulás felé...
Én tegnap voltam azon a határon, hogy nem bírom tovább, feladom..., nemhogy jobb lett, még rosszabbodott a helyzet, semmit nem aludt, este fél 11-kor kidőltünk..., máskor meg úgy érzem, hogy tök simán megoldom a dolgokat. Azt tudtam, hogy nem lesz egyszerű, de arra nem számítottam, hogy ennyire leköt már az elején. Nagyon szívesen játszanék vele, de még olyan picike, egész nap meg nem foghatom...
Néha úgy érzem csődtömeg vagyok, mert egész nap ugye velem van, de nem hajlandó megnyugodni, már a csillagokat leígérem neki, apa hazaér, és 5 perc alatt mosolyt csal az arcára... mit csinálok rosszul. Van aki azt mondja, hagyjuk hadd sírjon egy kicsit..., na ja csak az enyém addig hergeli magát, amíg el nem felejt levegőt venni üvöltés közben...
























[/
[/



















