Hanna, Olivérnek Boldog Felediket!! Sajnálom a lázat!
Csajok mi aza 3 napos láz? Erről még nem is hallottam.

Én a fogára gyanakodtam, amíg ezt a 3 naos lázat nem olvastam most. (mármint Olivérnél gyanakodtam a fogára olvasás közben)
Most születtek, és lassan mind elér a félhez.
Lucus, fekvőtámaszos Zille!

Hihetetlen vicces dolgokat tudnak csinálni ezek a babák! És nagyon ügyesek!
Vicky, felállt??? Már most? Atya ég!! Lassan elindul. Na vége a nyugalomnak, bár már amióta tudjuk, hogy élnek, nincs nyugalmunk!
Moffli, sajnálom nagyon a depit. Én most gondolkoztam el azon, hogy talán ezt senki sem ússza meg szülés után. Ki nehezebben, ki könnyebben vészeli át. Remélem a pszichológus segít.
Valószínű, hogy nálam is előjött.
Nekem annyiból szerencsém van, hogy a férjemmel meg tudtuk beszélni. Éppen pénteken zokogtam neki, hogy totálisan kivagyok, és végre sikerült megbeszélnünk a dolgokat. Miközben úgy gondoltam, hogy iszonyatos nyomás nehezedik rám, mert nagyok lennének az elvárásai, ő csak annyit akart, hogy tegyem fontossági sorrendbe a dolgokat. Hívjunk takarítónőt, vagy legyen baby sitter, (mondjuk ez a része megoldódik, mert anyósom nyugdíjba megy augusztustól, és lesz ki vigyázzon a Zsófira, ha el szeretnék szakadni egy picikét) . Őt az sem zavarja, ha rendelem az ebédet, csak ne terheljem magam agyon.
És mellette, pedig ott a bűntudat, hogy le akarom "passzolni" a gyereket.
És mindezek mellett, baromira nem volt kedvem semmihez. Azért a házból kimentem, de sétálni menni a gyerekkel, az hogy elmenjek itthonról nyűgnek tűnt, persze ha már elmentem akkor jól éreztem magam, csak alig tudtam magam rávenni egy kis társadalmi életre. (és amikor meg el akarnék menni, akkor pedig közbeszólnak a nagyszülők, mert jönnének Zsófizni. Itt most a csütörtökön elmaradt Eszter féle talira gondolok)
És ez most az elmúlt egy hónap tömör összefoglalása volt.
És kb egy hónap után most érzem magam sokkal jobban.
És, hogy ez nálam szülés utáni depresszió volt-e vagy sem a fene sem tudja, de ha igen, akkor olyan észrevétlenül jött, és hírtelen, hogy erre nem lehet felkészülni.
És csak az a kérdés, hogy ez ilyen hírtelen és gyorsan múlik-e el, mint amilyen hírtelen jobban érzem magam.
És hogy a végére jobb legyen a hangulat, 2 napja úgy kanalaz a lánykám, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a részéről. Persze nem egy egész üveg őszibarackot evett meg, hanem csak a felét. Utána jó szorosra zárta a száját, de azt a fél üveget nagyon nagy élvezettel ette.
Ma pedig alma őszit evett. (Zsófi, aki először öklendezett az almától

)