Megjöttünk

Na jó nem most hanem már kb 2órája. Azóta leraktam a két nagyobbat aludni, Samu szopizott és most ő is huny

Nem voltam végig ott vele, kb másfél óra múlva eljöttem, mert már nem bírtam ülni Samuval a kendőben. Meg picuri már kezdett mocorogni, hogyhát ő bizony éhes

Az öltözőben megszoptattam, de jól meg is fájdult a hátam azon az alacsony padon ülni. Na mindegy, Marcit otthagytam, megbeszéltem vele, hogy ebéd után jövök érte. Ezzel nem is volt gond,elengedett, de mikor kijöttünk hallom, hogy sír

Annyira sajnáltam, de nem akartam visszamenni. Gonosz anya vagyok

Ekkor Máté is rázendített, hogy ő meg maradni akar

Egész úton hazáig sírt, nem bírtam megvígasztalni

Szó szerint zokogott, hogy ő Bombihoz kakr menni

. Annyira sajnáltam szegényt, lehet, hogy neki lesz a nehezebb nem Marcinak

Negyed 1re mentünk vissza, addigra megebédeltek és várt

Az óvónő mondta, hogy csak egy picit sírt csak. Játszani még nem nagyon akart, de szépen ebédelt, mondta, hogy nem lesz vele semmi gond. És Marci is mondta, hogy holnap is megy

Remélem tényleg nem viseli meg nagyon. Hát ennyi, jó hosszú lett
Most megyek én is lepihenek, kicsit fárasztó volt ez így elsőre.

Dani 1993.11.04., Marci 2003.08.02., Máté 2005.01.13., és Samu 2007.07.16. anyukája