Sziasztok!
Az utóbbi egy hétben nem volt időm jelentkezni, inkább csak olvasgattalak benneteket, de arra se volt mindig időm.
Mona! Boldog szülinapot kívánok neked!
Zeze! Nagyon szép lett a tojásfátok.
Néztem, hogy milyen szépen színesedik a tábla, mindenkinek gratula a rózsaszín, ill. kék sorokhoz

. Én lehet, hogy végig narancssárga maradok, mert bár esz a kíváncsiság, mégis olyan izgalmas végig találgatni, hogy mi lesz, de lehet, hogy a köv. UH-n nem fogom kibírni, és mégis megkérdezem a dokit. Majd meglátjuk, addig még van egy jó pár hét...
Az elmúlt héten megjártam a kórházat, nagyon ijesztő volt a dolog, de végül kiderült, hogy nincs baj. Nem tudom, mennyire emlékeztek, hogy a múlt héten említettem, hogy nagyon bedurrantak a visszereim. Nos, elmentem a házi drnőmhöz, megmutattam neki, Ő meg egyből elszörnyedt, hogy milyen rettenetesen néz ki, megtapogatta, lemérte, kérdezte, hol érzékeny, utána mondta, hogy nem biztos, de nagyon trombózis gyanús a dolog. Rögtön be is utalt a sürgősségire, és modta, hogy amíg ki nem derül, hogy mi van, addig ne nagyon mozogjak, mert akár nagyon nagy baj is történhet

... úgyhogy másnap reggel apum bevitt a sürgősségire. Nagyon lelkiismeretesen megvizsgáltak, mindenfélét végignéztek, megnézték UH-val is a lábamat. Hála Istennek kiderült, hogy nincs trombózis, még csak visszérgyulladás sincs. Kaptam gyógyszereket, kenőcsöt, kompressziós harisnyát kell hordanom, és gyakran föl kell polcolni a lábam... ennyi. Azok után, hogy mennyire megijedtem, ez a lehető legjobb eredmény
