Halihó!
Kriszti, Isten hozta Leventédet! Nagyon sok boldogságot nektek!
A babák nagyon cukik!
Wera, örülök, hogy lett tej. Hát igen, a testünket még most sem mi uraljuk, muszáj odafigyelni...
Titi, gratula a lakásotokhoz, jó kényelmes lesz a feleakkora után!
Babuli, nektek is gratula!
Remélem, azért benéztek, ha tudtok!
Andi, ne tűnj el! Szerintem ezek a babás-mamás örömök és sirámok is segítenek elterelni a figyelmet, nem? És ha nem, nyugodtan panaszkodj!
Amúgy Otival nálunk is döcögősen indult az apaság, Apa sokszor eltűnt zenélni, vásárolni, mert ő nem az az otthon ücsörgős fajta. Én meg otthon maradtam az érzéseimmel, fáradtságommal, felelősségtudatommal.... Nagyon nehéz időszak volt, sokszor kiborultam, olykor elküldtem a fenébe, és Apa annyit jegyzett meg belőle, hogy én sosem örülök, ha ő elmegy valahova, olykor még most is hallom tőle.
De túléltük, és most ő az apák és férjek gyöngye, mos, mosogat, pakol, foglalkozik Otival, éjjel hullafáradtan is fölkel pelenkázni, ha csak megnyekkenek, hogy húz a hegem...

Nem győzök hálás lenni érte, nem is tudom mit csinálnék nélküle, de úgy látszik, kellett neki egy gyereknyi idő, hogy megérezze, mit is jelent ez az egész.
Igyekszem szeretetteli lenni Apával, a nem tudom, honnan előhalászott utolsó energiáimmal is, mert neki is sok van a vállán, csak ő nem beszél róla vagy hisztizik miatta. A pasik már csak ilyenek.
Bocs, ha hosszú vagyok, csak azt akarom elmondani, hogy az apáknak több idő kell, hogy szülővé érjenek - persze tisztelet a kivételeknek.
Korkülönbség: nálunk a 3 és fél év nagyon jól jött ki, bár Otira nagyon kevés figyelem jut a részemről. Remélem, hamar újra energiáimnál leszek, mert nagyon sajnálom szegényt. De nem féltékeny, nem rosszalkodik, a szokásos zsiványságait leszámítva, persze.
További korkülönbséget nem tervezek

Érdekes, hogy a férjem, aki a szülésig arról beszélt, hogy elég lesz két gyerek, szülés után elkezdett harmadikat rebesgetni, a dokinőm meg négyet emlegetni... erre azt mondtam Apának, hogy ha netán valaha akarnék harmadikat, emlékeztessen rá, hogy nem akarok

ez a kába, olykor fájdalmas gyermekágyas időszak egyáltalán nem a kedvencem. A gyerekeknek minden korszakát imádom, de akkor lélegeztem fel Otinál is, amikor már egyedül közlekedett, rendesen evett, és kezdett beszélni.
Dodó: hogy forrázod az actimeles flakonokat? Én ma megpróbáltam, és deformálódott a műanyag.
Megyek, kicsit kidőlök, mielőtt az elsőszülöttem hazajön a mamáéktól a vízibombázásból
