tehát köszi a hiányolást, de Andihoz csatlakozva a nem alvás már olyan szintűvé vált nálunk, hogy az elmondhatatlan. Este 10-11-től fél négy fél ötig tudtam aludni 4-6 részletben, amiből volt másfél órás fentlét is. Mármint volt mikor az egyik ébredés másfél órát tartott.
Sajnos bármilyen patetikus irománnyal is jöttem itt 23-án, a Karácsonyom cseppet sem hatotta átz ez az érzés.
Nálunk nem a picur az ébredős, hanem Máté, mondjuk Ábel is többször kel, de azzal ki is egyeznék.
Na a lényeg, hogy a fáradtság, kimerültség valamiféle apaikus hangulatba sodort. Nem rossz volt a Karácsony, hanem inkább semmilyen.
Pedig úgy de úgy készültem!!! Mármint lelkiekben, hogy 3 gyereeks anyaként ez az első meg ilyesmik.
Na a lényeg, hogy Mátét átköltöztettük hozzánk, így a két gyerekekl alszom együtt, és így remélhetőleg bejön, pontosabban jöbban bejön majd az éjszaka.
Eddig végiglaudta, így, hogy mellettem volt a matracon, csak ettől függetleül minden zajra, mocorgásra görcsbe álló gyomorral ébredek seperc alatt. Mert így meg ugye olykor egymást ébresztik, s hogy ezt megakadályozzam időben, pattanok azonnal minden neszre.
De talán ez is majd elmúlik.
Kicsit kavartak az ünnepek, szerintem őket is felzaklatta, tegnap délután Máté kidőlt, s mivel ésőn aludt el és sokat, így fél kettőkor aludt el

mármint hajnali.
Na mindennel együtt mégiscsak javuló tendenciát mutatunk.
Máté olyan anyás, hogy most, mikor itthon van apja is ( akit imád, s akivel jókat birkózik, játszik, de mindig azt sem lehet ) nővére is, most sem nagyon távolodik el tőlem 1 méternél messzebb. Na jó, ebben persze van költői túlzás, de egyszerűen most megint tapad rám, hát nyilván a kistesó miatt.
Majdcsak túléljük, de egy-egy nehezebb időszakban azért piszkosul le tudok merülni.