Képzeljétek, múltkor voltunk csípőszűrésen Noli babával. Nem volt teljesen ok, de a röntgenen nem tudtak kimutatni semmi eltérést szerencsére. Viszont mondták, hogy tornáztassam és hordozzam sokat kendőben. Múlt szombaton volt itt Noli apja és kértem, hogy hozza el a kendőt. Elfelejtette. Ok, nem is lett volna annyira nagy gond. Kértem kedden, hogy adja fel a kendőt. Persze szerinte az túl drága, de mondtam, hogy kifizetem, ha ezen múlik, hisz azért nem szeretném, hogy ne jöjjön helyre teljesen Noli csípője. Erre most beszéltünk telón, kérdem feladta-e már. Erre nem volt még ideje..

Oké, hogy dolgozik napi 8 órát, de azért majdcsak be tudott volna menni valamelyik este a postára, hogy feladja. Főleg hogy pl. most épp gumit cseréltet az kocsin. Mondtam is neki, hogy de basszus a gyerek egészsége... Erre: "mindig a gyerek"

Könyörgöm, hát ki? Úgy néz ki lassan tényleg magamra maradok. Én és Noli.

Úgy érzem magam mint egy buta kis fruska, akit felcsináltak aztán lepasszoltak. Sz*r érzés.