Bencuri! Hát azért én is rettegni fogok a szüléstől,mert nagyon nehéz volt,de ott annyira jó volt és annyira boldog voltam,hogy nem is lehet elmondani.
Aztán itthon a 3 hónap non stop sikítás,komolyan időnként úgy éreztem,hogy bele fogok őrülni!
Rettenetesen sajnáltam és nemtudtam rajta sehogy segíteni,közben az idegeim is nagyon nehezen viselték!
Nagyon rossz volt,hogy nem élvezhettem igazán az anyaságot és soha véget nem érőnek tűnt!
De most alig sír,csak ha baja van,mosolyog,sikít (nem úgy mint eddig) és én nemtudok betelni vele és végre boldog vagyok!
Amikor csendben ül itt mellettem a ülésben és játszik nemtudjátok elképzelni milyen érzés ennyi szenvedés után!
Szóval imádom és kész!
Most hammolt és 5 perc ringatás után elaludt!
Lassan jön Apa,mi is hammolunk,aztán készülün k a buliba,péntek-szombat meg Anyu velünk lesz úgyhogy most valószínű nem nagyon jövök,de azért este olvasok!
Titi! Csatlakozom Vikihez!
És nagyon sajnállak emiatt,tudom,hogy vagy olyan talpraesett,hogy megoldod ezt is ahogy eddig mindet csakhát az ember is lemerül egyszer és újra kéne tölteni!
Irigylem a sok energiádat!
Próbálj pihenni és vigyázz magatokra!
Pussz mindenkinek!
Sziasztok
Mikor így néz sírni tudnék:
