Basszus, mindig elfelejtem, hogy holnap nekem még mennem kell, és ehhez korán kell kelnem. Már úgy beleéltem magam az itthonlevésbe.
Ja, na, azt el is felejtettem írni, hogy a Kittikével meg a Vivikével csináltunk olyat, hogy dióhéjba tettünk zselégyertyát meg kanócot, a dióhéjat előtte lefestették a lányok, nagyon klassz lett (jó, nem mindegyik, de mindegy), ezeket fogom adni a kollégáknak (ha ők is adnak valamit, sóher vagyok). Nem, van néhány ember, akinek mindenképp akarok adni, de ha más is ad valamit, akkor én is tudjam viszonozni, na. Persze egyet-egyet elrakott a két lány, munkadíjként.
