Sziasztok

!
Gyerkőcök fél 9 óta szimultán szundítanak, maguktól gond nélkül

. (Persze folyton imát mormol a szám, hogy ez így is maradjon

). Én persze most is hajlamos lennék a lágyulásra, mert ugye Botondnak ez most jajdenehézidőszakügyülügügyülü, Andornak pedig mostszületettmindentlehetügyülügügyülü

, de apa "felügyel" és neki hála nincs fejvesztés

. Ma Andor fürcsi után 20 percet nézelődött, és aztán nem akart egyedül elaludni, hanem visszakéreckedett a cicimre (biztos nem éhes volt, mert előtte 110-et evett

) és apa már ma mondta, hogy ne szoktassam cicin alvásra, elég lett volna kicsit kézbe venni, babázni, ringatni....

De - ahogy írjátok - full tejszagom van, és ahogy kézbe veszem tátog, mint egy ponty

. Majd apa használt pólóját a vállamra dobom, és akkor talán babázhatok anélkül, hogy a gyerekem csak a tejcsárdát látná bennem

.
Eddig amúgy minden zökkenőmentes

. Botond kicsit szeleburdi, főleg ha jön vki és a babát nézné, akkor látom rajta, hogy fel akarja hívni magára a figyelmet. Ezért én ilyenkor mindig vele foglalkozom, meg igyekszem csitítani az embereket, mert szegénynek sztem a töke kivan az "Örülsz a kistesónak? Hogy hívják a testvérkédet? Ugye milyen cuki a baba?" kérdésektől

. Én ilyenkor még direkt produkáltatom is egy kicsit, hagy legyen a középpontban, mert nem akarom, hogy rosszul érezze magát emiatt, Andor meg úgyis nagy kegyesen carik rá, hogy hány olvadozó tekintet szegeződik rá egy körben

.
Ha nincs vendég akkor nagyon drága, semmi gond vele: ha megkérem segít, de amúgy nem "kotnyeleskedik", nem cseszteti a kicsit, csak odaszalad néha, megsimizi, köszön, beszélget neki, aztán megy tovább a dolgára

. Sose vadul, nem erőszakoskodik, szóval tényleg tündérien viselkedik vele (sztem nagyon sokat számít, hogy a közvetlen környezetünkben mostanában több baba is született és már náluk megtanulta, hogy milyen egy baba, és mit szabad vele. Így nem volt neki újdonság

).
Ma megkapta a játékbabát, meg a babakocsit, vagyis bevásárlókocsit, amibe beleülteti ugyanúgy, mint ahogy ő szokott ülni. (mert ma vittem ki Andort először, így adta magát,. Hazajövetelkor LEGO-t kapott

). És olyan édes, tökre tetszik neki

. Elnevezte "másik Andor babának"

(Nálunk a mamák is úgy vannak, hogy "mamika" és "másik mamika"

). Túl sokáig nem kötötte le, de amíg mi babakocsiztunk, addig ő is, aztán megetette, cumiztatta, és adott neki az almájából

.
Szóval Botondról csak szuperlatívuszokban tudok beszélni

. Persze most is becsúszik egy-két hiszti, meg ellenkezés, de az nem Andor miatt, hanem a dackorszak miatt, ahogy eddig. Igyekszünk az ő szempontjából nem nagy feneket keríteni Andor érkezésének, hogy neki is természetes legyen, hogy ittvan, és marad is, de amúgy forog tovább a családi gépezet

.
Na, persze Andorról is áradozhatok órákat, ha gondoljátok, csak gondoltam azért ez mégiscsak alapvetően "Botond fóruma"

.
A kis Mazsola olyan, amilyenről én eddig csak sci-fikben hallottam: eszik-alszik

. Botond nekünk sosem volt ilyen, tök nyugis baba volt, de napközben cseszett aludni

. Andor viszont szunyál szépen, ha ébren van, akkor is bármit elnézeget (legalábbis úgy csinál

). Tök ügyesen eszik, gondot megint csak a tejcsárdáim okoznak (pl. ma délelőtt az egyik cicimet kicsit sebesre szívta, mert annyira kemény volt a cicim, hogy rosszul kapta be a bimbót

). 70 és 90 között evett eddig, egy ciciből, 3,5 óránként. Most fürcsi előtt nyomott egy eddigi rekord 110-et

. A kaki is ügyesen megy neki, bár a pukikkal néha van gond, de egy nagyon pici hőmérőzésre egyből kilövi a sorozatot

. Sírni emiatt sem szokott, csak látszik, hogy zaklatott lesz, meg nagyon tekereg, nem tud elaludni, vagy vadul keresi a cicit, pedg nem éhes. NA, ilyenkor tudjuk, hogy ki kell engedni a gőzt

. Aztán elernyed, mint a (...rátok bízom a hasonlatot

), és szunyál, vagy nézelődik. Szóval egyelőre álombaba, és nagyon figyelünk a legapróbb jelzéseire is, mert nem akarjuk, hogy "elromoljon"

. Bár bevallom, azt gondolom, hogy egy ilyen gáz terhesség, és szülés után, jár nekem egy álombaba

Neeem, csak viccelek, Istennek hála érte hogy ilyen, akármeddig tart is

.
Ja, a császárról annyit, hogy az idő megszépítette az emlékeket

. A műtét alatt mondjuk Botondnál semmi gond nem volt, és nem is éreztem semmit, most viszont ahogy megkaptam az EDA-t, és lefektettek, egyből szarul lettem, mert ugye a fő probléma a légszomj volt, ami nálam nem csak szubjektíven állt fent, hogy "olyanmintha", hanem ténylegesen. Erre ők lefektettek hátra, nekem meg fél percen belül olyan légszomjam lett, hogy úgy éreztem, ott fulladok meg (nem értem, miből gondolták, hogy a bénítástól majd nem érzem

), és mondtam neki, hogy nagyon rosszul vagyok, és el fogok ájulni, erre kedvesen közölték, hogy ez normális érzés, és csak izgatott vagyok

. Aztán épp mért a vérnyomásmérő, és 70/40-es vérnyomás, és 180-as pulzus után elhitték, hogy nem csak "izgul a kismama"

. Egyből kaptam vmit a vérnyomásomra, kicsit megdöntötték a műtőasztalt és belehúztak a kiemelésbe is. Kicsit meg is nyomta és vágta a dokim a homlokát, de nagyon minimálisan, csak egy picike karc az egész, mert ráadásul nem tudta ott vágni a méhem, ahol kellett volna...
Ja, a másik meg, hogy éles fájdalmat ugyan nem éreztem, de végig éreztem, hogy bennem turkálnak, húznak-vonnak...stb. nem volt vmi felemelő, bár örültem, hogy élek, és a baba is jól van. Egy nagyon lelkes anesztes volt bent, aki végig mondta, mi történik, de azért a "most kiveszik a méhét és kiteszik a hasára, hogy megvizsgálják, nincs-e rajta sérülés"-típusú mondatokra nem biztos, hogy igényt tartottam volna

.
Ráadásul most műtét után is durva fájdalmaim voltak, bár Ricsi esküszik rá, hogy Botonddal sokkal szarabbul voltam, és hogy most jobban viseltem. Háát, nemtom, lehet akkor még lelkesebb voltam, meg tényleg az idő szépít

. De szombatra már tök jól voltam, ma meg már semmi gyógyszert nem vettem be, alig érzek fájdalmat, mindent meg tudok csinálni

. Ez mondjuk kicsit para is, mert annyira ellazáskodom a fájdalommentesség miatt, hogy félő, nehogy ne gyógyuljak jól, vagy mittomén, szóval mindig fogadkozom, hogy többet pihenek... Csak olyan jó érzés végre magam lenni a testemben, és levegőt kapni, jókat aludni, enni....

.
Arról meg nem is beszélve, hogy végre itt ez a kis konyakmeggy, akibe simán olyan szerelmes vagyok, mint anno Botondba, és a világ legjobb érzése őket megcsókolgatni, megölelni, vagy csak tudni, hogy vannak

.

fejés, szundi
