Kiemelt témák

Sziasztok!

Itt egy újabb 35 éven túli... Sok név ismerős másik topikokból! Remélem befogadtok

Magamról: Van két lányom, egy 14 éves és egy 15 hónapos. Úgy érzem most ilyen öreg fejjel sokkal nyugodtabb vagyok, türelmesebb, élvezem a gyereknevelést. Igaz Betti nagyon nyugodt, aranyos baba, nincs vele sok gondom. Az elsővel egyszerűen nem bírtam otthon sokáig, akkor a nagypapinál laktunk, és sajnos nem nagyon jöttünk ki, pedig nagyon sokat segített. Még két éves kora előtt visszamentem dolgozni, és a papával maradt otthon az ovi kezdetéig. Most viszont saját házban, nyugiban vagyunk, évekig el tudnék lenni vele itthon.
És ugye jön a dilemma a harmadik gyerekről. Úgy érzem, még egy évet gondolkodom rajta. Ugyanis Bettivel nekem is sok gondom volt a terhesség alatt. Terhességi cukorbetegség, én is az inzulinig jutottam, reggel este szuriztam magam. Meg maga a szülés is nagyon rossz élményként maradt meg. Egy héttel a kiírt időpont után kellett bemennem, igaz már két újjnyi tágulás volt, de gyakorlatilag megindították a szülést, gyorsító, iszonyú fájdalmak. Na mindegy, nem panaszkodni jöttem!
Megpróbálok egy kicsit visszaolvasni, nagyon érdekelnek ezek a témák.

Conti

Szia Conti,
ugye a "második osztályból" ismerős a neved?
Kíváncsi

Sziasztok!

Látom fiatalabbakat is befogadtok. Én még csak 32 és fél vagyok, de elég sűrűn olvaslak Titeket.
3 gyerkőcöm van egy 12, majdnem 3 éves és egy 4 hónapos, illetve egy 28 éves férjem.

Éva!
Én megnyugtatni szeretnélek. Anyu nagyon sokszor elvetélt, az orvosok azt mondták nem tudja kihordani a gyereket, ezért nem is lesz neki. 39 éves volt, mikor én összejöttem és másfél évre rám elkészült a hugom is. 36 évesen még nem vagy öreg egy kismanóhoz és 2 gyerek mellett egy 3.-ra már nem kell olyan sok pénz sem. Ha annyira szeretnéd, nyugodtan vágjatok bele.

Magdi

Kiváncsi, igen a második osztályból, miért nem jársz hozzánk, régebben jöttél!

Conti

Conti,
mindig fáj is a szívem, ha látlak titeket!!! Azért nem írok oda, mert iszonyú termékenyek vagytok, nem tudom tartani a lépést, hogy kivel mikor mi történt. Napi húsz bejegyzés nem ritka, ha egyszer kihagyok egy-két napot, akkor már úgy érzem, fogalmam sincs, hol járok... A múltkor nekiduráltam magam, hogy visszaolvasok kicsit, meg is tettem, de mire magam is írtam volna, már megint annyi minden történt, hogy elveszítettem a fonalat! Hát ezért. Azért sajnálom ám!
Kíváncsi

Conti!
Örülök, hogy itt is látlak
Kriszta

Szia Magdi és Mindenki!
Köszi a bíztatást, egyre jobban érzem a babázáshoz az indíttatást!
Amin néha elgondolkodom az az, hogy van köztem és a gyerkőceim között 30 egynéhány év. Biztos, hogy megértem majd pl. a kamasz vagy 20 éves kori gondokat, problémákat?
Remélem azért igen, meg talán az ember nem egykönnyen felejti a sajátjait sem, így aztán fel-felrémlik majd, hogy bizony nem egy könnyű időszak a felnőtté válás!
No, de ettől még relative messze állunk!

Egyyébként meglepő volt, hogy amikor a második gyerkőcömmel várakoztam terhestanácsadáson mennyi harmincas éveiben járó első-, másodszülő anyuka üldögélt még a padon.
Kíváncsi lennék a statisztikákra ezzel kapcsolatban.
Végül is mire az ember letudja a sulikat, összehoz egy "lakható helyet" ahova jöhetnek a prücskök, eltelik jónéhány év.

Persze az is klassz lehet, ha valaki egészen fiatal anyukaként éli meg a több gyerekességet. Nemtom, nekem ebben nincs tapasztalatom. Viszont az tuti, hogy én 30 éves koromra értem be erre a feladatra.Gondolom ez sem véletlen. Különbözőek vagyunk...

Éva

Kriszta!

egy rövidszörű, különleges macskafajta...

háát...most elbizonytalanítottál...
örökké ezen dilemmázom: az amniocentézistől viszolygom, nem az estleges fizikai fájdalom miatt, mert azt vállalnám a kicsi érdekében, hanem: én sem szeretnék befeküdni a kórházba még egy napra sem, a győri kórháztól egyébként is úgy irtózom, hogy a köv. Manót sem szeretném itt szülni,
másrészt nekem extra pihenésre nemigen jut majd időm Melissa, a háztartás, és a cicáim ellátása mellett...így lelkiismeret-furdalásom lenne...
viszont lehet, hogy akkor is, ha nem teszem meg, vagyok annyira "parázós", hogy folyton aggódnék: egészséges lesz-e a pici?

Conti!

Üdv, itt is én emlékszem Rád a "friss"-ből, együtt voltunk ott Pocakosok!

Magdi!

Téged is onnan "ismerlek", még mindig olvasom a topicot nosztalgiából, de írni csak ritkán szoktam, nem zavarom a kismamákat
Édesanyád története számomra is biztató
a 3 éves Kicsid hogy viszonyul a 4 hónapos Picihez? féltékenység?
szerinted jó ez a korkülönbség?
azért kérdezem, mert ha minden jól megy, az én kis Melissám és a következő /negyedik és egyben utolsó/ baba között is ennyi idő lesz

Éva!

Én is úgy érzem, hogy 30 körül válik igazán jó Anya belőlünk
Aranyos vagy, hogy máris a kamaszkori problémák foglalkoztatnak
én is folyton azt számolgatom, hogy jó esetben mire jut majd idő, esetleg a legkisebbeknek is tudok-e majd segíteni felnőttkorukban is?
de aki előre gondolkodik már ezen, talán tud majd annyira "jó fej" lenni annak idején, hogy megértse egymást majd a kamasz v. éppen családot alapító gyermekével

én bízom benne nagyon

Többiek, hol vagytok?

Zsuzsó, Iddikó jelentkezzetek!

Sheila

Norcsi Drága, most látom hogy Te is eltűntél!
hiányzol!!!

Monika, kedves druszám!

Gyönyörűek vagytok a kis Stellával, és Te sem látszol 36 évesnek!

Írj máskor is, várom!

puszi,Sheila

Sheila!

köszi a felvilágosítást, én is imádom a cicákat.

Nem akartalak elbizonytalanitani, mindenképp neked kell eldönteni szeretnéd-e. Én annak ellenére vállaltam, hogy az orvosom lebeszélt. Egyébként fizikai fájdalom egyáltalán nincs. Nekem nem kellett befeküdnöm, de pl. ahol szültem ott is csinálják ezt a vizsgálatot és ott befektetik vele a kismamákat. Hogy nálatok mi a szokás azt nem tudom. Egy biztos, a vizsgálat után fontos az extra pihenés. Én 3 napig szigorúan feküdtem. Csak wcre és fürödni keltem fel. Még a kaját is ágyba kaptam aztán még egy hónapig nem emelgethetnéd a Manókáidat. Ha ezt nem tudod betartani, akkor tényleg nagyon gondold meg érdemes e kockáztatni.
Kriszta

Kriszta!

örülök, hogy Te is szereted a ciceket

most megint segítettél: azt hiszem, tényleg kockázatos lenne, mert Melissa elég súlyos egyéniség / nem kövér, csak a bátyja szavaival élve: izomasszony / és nagyon igényli az ölbevételt, cipelgetést, biztonságot ad Neki

és bizony a macskanép ellátása is jár némi fizikai igénybevétellel, bár a párom sokat segített az előző terhességnél is...de Ő sokszor
reggeltől- estig úton van, és azóta több a cica is

így nálam a fokozattan kímélő életmód nem jöhet szóba...
körbejárom a témát alaposabban, egyéb alternatívák után kutatva, végül is addig még van bő egy évem

Te mikorra szeretnéd a hugicát?
Mennyi idős most a kis Balázs?

Sheila

Sziasztok!
Egyre élénkebb itt a hangulat!
Nem is tudtam, hogy ilyen nehézségekkel jár az amnio! Ezek szerint tényleg jól döntöttem, hogy nem mentem el A negyediknél is már esedékes lett volna, de valahogy egyetlen orvosnak és védőnőnek sem jutott eszébe. Nem is bántam. Az ötödiknél már megkérdezték, hogy akarom-e, rá is írták a papíromra, hogy a vizsgálatot visszautasítottam. Vissza tényleg, mert hallottam olyan esetről, hogy a magzatvíz vizsgálata Down-kórt valószínűsített, és mégis egészséges baba született!!! Tudom persze, hogy mindenhol van hibahatár, de azért valahogy mégse hagy nyugodni, hogy egészséges babák is áldozatul esnek néha az óvatosságnak.
Én biztosan nem engedhetném meg magamnak, hogy napokig pihenjek a vizsgálat után! Nálunk otthon nem olyan a hangulat, a férjem ezeket a dolgokat fel sem fogja, de ha látszólag meg is érti, tettekkel nem áll mellettem. Ez van. Szerencsére mind az öt fiunk teljesen egészséges! És ez a fő.
Sheila,
Norcsiról érdeklődtem az érdi lányoknál, azt mondták, hogy nagyon építkezik és azért nem ér rá, meg gondja is van a nettel(?). Üzentem neki, de eddig még nem jött válasz. Puszi a kis vasgyúrónak!
Magdi,
neked is 28 éves a férjed? Ojjé, az enyém meg már lassan 48 lesz! Majd én is úgy csinálok, mint a klasszikus viccben, hogy ha 50 lesz, becserélem két 25 évesre!
Éva,
szerintem bizonyos szempontból jobban is megértjük a kamaszokat, mert van bőven időnk felkészülni a feladatra. No de persze ez tényleg csak azokra igaz, akik készülnek is rá, nem csak sodródnak a kuvikolók árjával. Annyira egyszerű azon háborogni, hogy milyen egy társaság is ezek a mai fiatalok! És olyan könnyű elhitetni magunkkal, hogy mi mások voltunk, és tizenévesen is pont annyi eszünk és belátásunk volt, mint ma! Csak gyakrabban kéne szembesülnünk magunkkal, a régi énünkkel, máris kisebb lenne a szánk, azt hiszem!
Kíváncsi

Sziasztok!

Hát szerintem még nem sokat tudnak itthon a quartett tesztről, csak pár éve csinálják. Ráadásul ez az Ács Nándor szerintem annál a klinikánál van, ahol ezeket Pesten csinálják. Naná, hogy ő arra fog esküdni.
Azt hiszem egyre biztosabb vagyok abban, hogy nem csináltatom meg az amniocentézist. Nekem az az 1%, ami egyébként is 3%, túl nagy kockázat.

Kata007,
boldog szülinapot!
Kíváncsi

Sheila!
Balázs most 11 hónapos. Szívem szerint várnék még 1-2 évet a hugival, csak hát már 36 éves vagyok és nem szeretnék nagyon öregen szülni. (most biztos sokan csúnyán néznek) Amilyen kalandos volt az elsö terhességem én nem is szeretnék mégegy babát, de a férjem annyira szeretné, hogy nem bírok ellenállni, meghát Balázsnak is kell egy testvér. Kár, hogy nem a gólya hozza
1% vetélési arány akkor van, ha betartod az orvos utasítását és ez 3 nap szigorú fekvés + 1 hónap pihi. Ha ez nem megy én tuti nem vállalnám.
Erröl ugyan ritkán esik szó, de nem csak az anyai kor számít, hanem az apa életkora is. Nálad ez elöny, hogy a férjed majdnem 3 évvel fiatalabb.
Azért ha érdekel a téma itt utánanézhetsz:
http://www.doki.net/tarsasag/genetika/upload/genetika/document/genetikai_szurovi zsgalatok.html
http://genetics.bdtf.hu/Htmls/Genetika_es_az_elet/genhu18.html

Kiváncsi!
Én meg hallottam olyan esetröl, hogy egy 40 éves nönek javasolták a vizsgálatot, de nem vállalta és szült egy beteg gyereket. Nem elrémiszeni akarok, csak úgy gondolom, egy eset még nem példaértékü. Persze amit írsz az elég érdekes, mert elvileg ez a vizsgálat 100%-os. Lehet, hogy már ebben sem lehet bízni? Azért csodálkozom, hogy egyetlen orvosnak sem jutott eszébe. Én azért másodszorra is óvatos maradok.

Andi!
Persze minden kockázat nagy, de szerintem kevered chorionboholy-mintavétel vetélési kockázatával, ami magasabb az aminocentézis kockázatánál, 2-3%.

Kriszta

Kriszta!

Köszi a segítséget, így már egyre biztosabb vagyok a dolgomban!
Igazad van, minden eset egyedi...
más elbírálás alá esik az a kismama, aki 40 körül szüli az első babáját, és az is, aki a többediket.

Te egy igazi hős vagy, és a Párod nagyon boldog lehet, hogy ennyire szereted!
nekem az első terhesség volt "kalandos" / toxémia, hosszú kórházi bennt fekvéssel /
utána kellett néhány év, mire mertem vállalkozni következő babára...de akkor már semmi gond nem volt és harmadszor sem
ne feledd: nincs két egyforma várandósság, még ugyanazon anyánál sem
nem biztos, hogy gond lesz legközelebb

nagyon izgi: lehet, hogy együtt pocakosodunk majd?

Kíváncsi!

Örömmel olvastalak most is, páratlan humorod van!
Melissának átadtam a puszit, Ő is küld a Te kis
Hercegeidnek
Norcsiról köszi az infót!Remélem, jön majd azért, ha elkészül a házikó

Katának miért nem a topicjába írsz? / én megtettem /
lehet, hogy csak ritkán jár erre az én Drága Virtuális Barátnőm, akit annyira szeretek, és nagyon hiányzik!


Sheila

Kíváncsi!

hogy a fenébe csinálod ezt a sok hozzászólást ilyen nagy család mellett?
irigyellek ám

én mégcsak 376-nál tartok, pedig idejárok több mint másfél éve!!!

Te művészi módon tudod beosztani az idődet!

Sheila

Sheila!

Szerintem jó ez a 2 és fél év korkülönbség. Miki imádja Zsuzsit és nem féltékeny rá, csak arra kell vigyázni, hogy állandóan ölelgeti, puszilgatja és ezt még nem olyan finoman hajtja végre mint mi, ezért Zsuzsi sokszor kritizál. Pl. puszinál úgy belemászik a pofijába, hogy csoda, ha nem lyukad ki az ágy, Zsuzsi teljesen bele van paszírozva. Akkor állandóan játszani akar vele, pedig Zsuzsi éppen aludna, stb.

Kíváncsi!
2 25 éves bírnál velük.

Magdi

Bocsi, ez kérdés akart lenni, bírnál velük?

Magdi

Sziasztok ! Szia Monika! Koszi a dicsero szavakat na Te meg harom gyerek utan nem panaszkodhatsz amilyen csini vagy. Stella azota sokat nott majd kuldok aktualis kepet ha erdekel valakit.

Vissza kell sokat olvasnom mert nem tudom ki kicsoda de megnyugtat, hogy masok is az en "koromban" jarnak es meg babat szeretnenek.

Tudom hulyeseg de most ott tartok, hogy tul.keppen meg kettot szeretnek kovezzetek meg de ez van. Az igazsag az ha lesz meg egy egeszseges babank akkor is boldog es elegedett leszek. Most is az vagyok Stellaval csak nagyon szeretnek neki tesot.

A masik ami fura, hogy imadtam terhesnek lenni eletem egyik legkiegyensulyozottabb idoszakat eltem meg. Pedig uszkve 25 kg-t hiztam az utso hetekben vizes volt a labam stb. de ez valahogy mind nem szamit.

Nekem volt magzatviz vizsgalat nem volt veszes inkabb az utana valo par nap de az is csak lelkileg, hogy ne legyen semmi baj. Amugy nem faj est es mindenki nagyon kedves volt. Azert ez a megnyugtato minden mas teszt es vizsgalat csak 80%-os lehet. persze az is valami.

Na most abbahagyom pusz,
Monika

Sziasztok!

Köszönöm a kedves fogadtatást

Eza quartett tesz az, amit régebben csak külföldön csináltak sok pénzért?

Generációs különbség: Imádom azt, hogy a kamasz lányommal nagyon jól megértjük egymást, ugyanazokat a zenéket szeretjük, ruhákban is tetszik amit választ. Remélem Bettivel is így lesz. Anyukám 38 évesen szülte a hugomat (én 10 voltam akkor, és még egy bátyám is van, aki 6 évvel idősebb nálam), emlékszem amikor kitolták a szülőszobából, egy mosolyt sem tudott megereszteni. Farfekvéses volt a hugom és nagyon megszenvedett vele. Náluk a mai napig érződik a nagy generációs különbség. Rengeteget veszekednek a hugom kamaszkora óta. Talán most rendeződnek a dolgok, mert a hugom is anyuka lett már, és a kicsi az első és legfontosabb.
Conti

Sziasztok !

Olvastam, hogy hiányoljátok Norcsit, Kiváncsi ! Én újra, meg újra szóltam neki, hogy jelentkezzen már , de nincs semmi ideje, megkértem, hogy legalább két percet szánjon az idejéből egy rövidke emil megírására .
Kimásoltam innen az emil címed is neki. Remélem most már jelentkezik, mert úgy vettem ki a szavaidból, mintha megkérdőjelezted volna, hogy az üzit átadtam-e Neki.
Már többször írtam Neki, hogy hiányoljátok, meg biztos örülnétek, ha jelentkezne. Most remélem tényleg jelentkezik már. Én ennyit tudtam tenni, a többi nem rajtam múlik.

Sziasztok

Szilvy

Nem, Szilvy,
dehogy gondoltam azt!!! A kis kérdőjel a mondat végén arra vonatkozik, hogy nem emlékeztem: a nettel van gondja, vagy a számítógéppel.
Nagyon köszönöm, hogy szóltál neki és átadtad az üzenetemet, azt meg külön, hogy még plusz igyekezetet is fektettél az ügybe a mélcímem megkeresésével. Tényleg bocsi, ha félreérthető voltam!
Kíváncsi

Magdi,
lehet hogy igazad van, nem bírok én a pasasokkal, ha öregek, ha fiatalok!
Sheila,
tényleg, most vettem csak észre, hogy 1000 fölé kerültem!
A recept nagyon egyszerű: végy egy önhibáján kívül és akarata ellenére - még ha átmenetileg is, de - külföldre szakadt hazánkfiát (jó, lányát ), aki minden jel szerint nem normális, de hazavágyik.
Nekem ti vagytok a rokonaim, barátaim és üzlettársaim, kapocs a külvilággal, amelyből itt csak a bolt és a játszótér jut nekem.
Egyébként igazad van, jóval több időt töltök a gép előtt, mint kellene. Meg is látszik a háztartásomon. Mostantól jó leszek, ha tudok.
Megyek is vasalni, csak még befejezem a társalgást.
Puszi!
Kíváncsi

Nyanya:

Sajnos nem keverem. Tudom, hogy azt mondják, csak 1%. De a valóságban ez 3. A dokim mondta a barátnőmnek, amikor toxo-gyanú miatt szóbakerült nála ez a vizsgálat. Meg is lepődtem, mert ugye a köztudatban a kisebb szám él. Nekem ez már túl sok.

Andri

Andi!
Érdekes amit mondasz, mert én mindenhol 1%-ot olvastam és a doki is meg a genetikai tanácsadó is 1%-ot mondott az aminocentézisre. Persze azt gondolom, ha az ember nem tartja be az orvos utasításait akkor még 3%-nál is nagyobb a kockázat, mert ha belegondolsz csak megsértik egy vékony tüvel a burkot, ezálltal könnyen megrepedhet ha az ember megerölteti magát. A chorionboholy-mintavételnél már én is különbözö %-ról olvastam. Ha még az orvosok is különbözö véleményen vannak a témában, akkor én hogy állhatnék le vitázni
Kriszta

Sheila!
Én 2 hónapot feküdtem kórházban és ezalatt 3 alkalommal mentem haza saját felelösségre. Sajnos nálam ismétlödik, mert a terhességi cukor, ha egyszer volt 99%, hogy a következö terhességnél is lesz. Viszont több vakbelem nincs
Azért jó lenne együtt pocakosodni
Azt hiszem belevágok, lesz ami lesz. A végeredmény a lényeg.
Kriszta

Sheila,
kaptam mélt Norcsitól, nagyon be van havazva, mostanában nem is jön ide közénk.
Azt írta, hogy a gyerekek sokat betegeskedtek, az építkezés lassan halad, sok a tennivalója - szóval úgy nagyjából elege van. Kár.
Jól vagytok? Fiúk? Róluk olyan keveset hallani!
Kíváncsi

Sziasztok!

Uj vagyok, 36 éves és 3 csemetém van. 9, 7 és 1 évesek. Pontosabban az egyévesnek még masfél hete van a tortazasig. Ha egyaltalan ehet a tortajabol, mert nagyon bio-bébi! Anyatej, fözelék, no cukor...
Szivesen olvasgatlak titeket!
Kivancsi lennék, hogy nalatok a papak hogyan viselik az intenziv gyerekezést? Viszonylag ritkan irtok roluk. Vagy a ferjek csak dolgoznak és este faradtan esnek be az ajton? Ugye nem?
Sajnos én nagyon rossz korszakomat élem, szenvedek a férjem magatartasatol. Amiota megszületett a harmadik babank, szinte alig latjuk! Pedig akarta öt, imadja is ("a maga modjan", de én ettöl a meghatarozastol a falra maszok!), nemcsak a picit, hanem mind a harmat. Mégis, mindig van valami, ami aktualisan fontosabb nalunk és én ebbe mar egesz belebetegedtem. Hogy lehet azt elviselni, hogy egy férj honapokon at napi kb. 14 orat tavol van? Annyit tudnotok kell, hogy nem a pénzért dolgozik. Elvallalt egy olyan feladatot, amit csak jelképesen fizetnek meg, am egész embert igényel. Ez a munka lett a szenvedélye. De, kérdem én, egy haromgyerekes apa hozhat-e ilyen döntéseket önhatalmuan? Nem kellett volna velem is megbeszélnie, hogy mi az, amit elvallal és ebböl mekkora terhet kapok én? Ti mind gond nélkül levezényeltek egy esti fürdetés-vacsi-fektetés-ceremoniat? Bevallom én rendesen kidölök estére. (Mellette dolgozom is, heti 3 napot.)Mire a férjem hazajön a gyerekek többnyire mar alszanak... Normalis ez igy?
Kivancsi, Te olyan bölcsnek tünsz, mit gondolsz erröl? Normalis ez igy??????? Imadom a gyerekeimet, nem érzem, hogy barmi aldozatot hozok értük, minden természetesen jo, ami velük kapcsolatos. Titkon még egy negyedikröl is almodozom, de igy örültség lenne belevagni.
Szoval, szerintetek megteheti ezt egy férj? Ugy, hogy közben meg van gyözödve rola, hogy ö egy jo apa...
Irjatok valami okosat! A környezetem elfogult. A csaladom persze nekem ad igazat, de a férjem szülei tamogatjak az uj szenvedélyt! Igaz, van egy lanyuk, akit egyedül neveli a 3 gyerekét. Miért kivannanak nekem jobb sorsot?
Nem akarom am elszomoritani a közhangulatot, olyan vidam leveleket szoktatatok irni! De a férjek is részesei ennek happy hangulatnak?
Sziasztok!

Müzli

Jujj, Müzli...
Tudod, én nem ismerem személyesen a lányokat, de valami azt súgja, a vidám levelek nagyrészt azért születnek, hogy magunkat dobjuk fel!
De jól belenyúltál...! Napok (hetek? évek?) óta tipródom én is ezen, hogy miért is csinálom végig a mindennapokat, miért is tűröm el hol zokszóval, hol anélkül, hogy alig látom a férjemet, és ami azt illeti, nemcsak nappal hiányolom...
Megteheti-e egy férj? Szívem szerinte azt mondanám, nem. De megteheti-e a munkahelyén, hogy önérzetes legyen? Megteheti-e valaki a mai világban (lehet, hogy ettől is a falra mászol, némiképp én is, de most nincs időm cizellálni ), hogy csak félig adja oda magát a munkájának? Még ha nem is fizetik meg, de elismerni is csak akkor fogják, ha szakmailag megkérdőjelezhetetlen. Tudom, az én férjemnek is a munkája a szenvedélye. És sajnos nem olyan világot élünk, talán sose éltünk olyat, amelyikben minden emberi szerep a helyén lenne, és mindegyiket egyaránt megbecsülnék. Talán te az anyai szerepedért épp annyi valódi elismerést kapsz, mint amilyen fontos, vagy mint amennyit a munkahelyeden kaptál? Márpedig a férfinak még nagyobb szüksége van az elismerésre! Azért senki nem fogja vállon veregetni, hogy hazament fürdetni, még te se, mert te elvárod tőle - amúgy szerintem is jogosan.
Örülök, hogy jöttél, és ha van még kedved folytatni, szívesen, de most mennem kell.
Szia!
Kíváncsi

SZia Müzli!
Jó témát vetettél fel
AZ én férjem csak kicsit más eset. TAnár, ezért már 3-4 körül itthon van, de szenvedélye a szakmája (történelem szakos)ezért itthon folyamatosan a híreket hallgatja, nézi, olvassa. Amikor megkérdem, hogy miért? az a válaSZ, hogy egy történelem szakosnak naprakésznek kell lennie. Bár kérdem én miről marad le ha nem nézi meg óránként a legfrisebb híreket a neten, vagy nem a tv valamerlyik csatornáján. Meg az is a szakmájához tartozik hogy állandóan olvasson. igen ám, de arra még nem jött rá(?), hogy ezt csak azért teheti meg, mert én megteszek itthon mindent. Még a férfimunkákat is. Amúgy meg állandóan reklamálja, hoyg én miért nem olvasok. Ajándékba mewg mindig veszi nekem az olyan könyveket, amiket (novellák stb.) 5 perc alatt is el lehet olvasni. Azt még nem tapasztalta meg, hogy az én szabad öt perceimnek legfeljebb a végén tudom, hogy volt egy szabad 5 prcem.
Amúgy a ti férjeitek mennyire ismerik el a ti tevékenységeteket? Volt e ebben asz elismerésben változás a gyerek előtti korszakhoz képest?

A szerepekről. Azt hiszem a mai korszakban a szerepek végképp összekeveredtek. Egyedül az anyaság az, ami a biológiai meghatározottsága miatt megmaradt nőinek, bár a határokat a világ már ebben is feszegeti.
Tkp. a férfiak veszítették el hagyományos szerepeik jó részét, és nem tudtak (?) felvenni újabbakat. Nekünk a szerepeink kiegészültek új elemekkel. Szerintetek erre a problémára lehet jó megoldást találni?
Zsuzsa

Müzli
Én kisfiam dec.2.-án lesz egy éves, majdnem egy napon születtek a gyerköceink. Te manód hányadikán született? A "Gyermekek/Szülinapi torta" topikban találtam egy linket, nézd meg, hátha van bio-torta recept:
http://www.hanga.ngo.hu/szulinapi_tortak.html

Nekem szerencsém van a férjemmel, mert minden szabadidejét velünk tölti. Neki a család a hobbija és ugyan úgy kiveszi a részét a gyereknevelésböl mint én: (pelenkázás, etetés, játék stb.) Azt hiszem ezt nem lehet eröltetni, vagy ráérez a gyereknevelés szépségére vagy nem ez típus kérdés. Nem hiszem, hogy pénz kérdés lenne nála, inkább bizonyítási vágy, de persze nem ismerem. Próbáld meg mindig felhívni a figyelmét, ha a gyerek valami olyat csinál amit töle látott vagy pl. "Ha én dobálom nem nevet ilyen nagyokat." stb. mondatokkal kedvet csinálni. Én azt gondolom, hogy jogosak az igényeid, csak elég nehéz a kivitelezése. Ügyesen kell rávezetni, hogy természetesnek érezze és ne valami kötelezö feladatnak. Hát nem irigyellek, de ne add fel.

Zsuzsa
"A szerepekröl"
Nálunk fordított a szereposztás
Én csinálom a férfi munkát (polcok, fogasok felszererelése, video, Tv beprogramozása, stb.) viszont velem ellentétben a férjem meg imád a konyhában tevékenykedni.
Mi elismerjük egymás tevékenységét és ez a gyerek óta semmit sem változott. Én informatikus voltam abban a gyógyszergyárban, ahol Ö gyógyszertechnológus, úgyhogy szinte a keze alá dolgoztam és eléggé megismertük egymás munkáját.
A profilodból kiderül, hogy Te is tanár vagy. Két azonos foglalkozásu embernél nem alakul ki valamiféle versenyszellem a párjával szemben? Férjem elötti barátom szintén informatikus volt, és mivel a szakmában sokkal jobb mint én, ezért eléggé kicsinek és elnyomottnak éreztem magam. Úgy éreztem nincs miért felnézzen rám.

Kriszta

Sziasztok! Zsuzsa, Kivancsi, Nyanya, Kriszta! Remélem senkit nem hagytam ki!

Nagyon jokat irtatok, de még meg kell emésztenem, hogy érdemben reagalni tudjak. Este visszjövök, most csak annyit, hogy az enyém is tanar (söt én is az vagyok), történész. De nem ezzel a minöségével van a baj...
Müzli

Nyanyus!!! Na, itt is??? Jo, nem vagyok még 35 éves, de néha, miutan irtam vkinek,kiderül, hogy 19 éves és van mar 6 gyereke (na, tuuulzok!), kicsit elszomorodok... Na jo, öregcsaj nem véncsaj, de akkor is...Tanar vagy TE IS??? Itt annyian!!! Informatika tanar??? Nalunk is az megy kb, ami Nalatok, a férjem hobbyja MI vagyunk, ez szuper, de néha jo lenne kirobbantani 1 kicsit itthonruuu. Ma elzavartam 1 haverral ebédelni...Jé, én is sok ffmunkat csinalok itthon, viszont fözök is. A férjem cipöt pucol, meg vasarol. Cipöt életemben ha 2x putzoltam...
Müzli! Szerintem a Férjed Miattatok is csinalja, amit csinal... Marmint a napi 14 oras munkat. Nem tudom, meddig viselhetö el az ilyesmi, de talan van 1 arany középuuut. Talan 1x majd jol megfizetik a meloért. Akkor majd kevesebbet kell dolgoznia... Többet lesz Veletek... Szerintem KOMOLYAN beszélned kellene Vele arrol, hogy szeretnéd, ha többet lenne otthon... Hatha bejön...
Zsuzsinak igaza van, a szerepek össze-vissza vannak keveredve manapsag... Hogy ez jo, vagy rossz??? Több benne a jo, mint a rossz...
Puszi!
K.

Kukacz!
Na, nem birtam ki, visszajöttem, pedig igazan csak este akarok.
Szoval, nem, nem értünk csinalja. Tisztaban van vele, hogy rombolja a maganéletünket, de képtelen felhagyni a mellékallasaval. Ezt meg is mondta. Tudja, hogy élhetetlen igy az életünk, de nem hajlando valtoztatni. Azt mondta, ne kérjem ezt töle. A pénz itt tényleg nem szempont. Kettönk tanari fizetéséböl jol elvagyunk. Semmi extra, de a viszonylag sok szabadidö nekem egy vagyonnal ér(ne) fel.
M¨zli

Müzli,
Csak vigyázz, nehogy az legyen az elsö mondata a gyereknek, hogy "ki ez a bácsi?"

Kuk@cz,
108,5 felett? ez 35 felett is van, ugyhogy beleférsz
Valamit félreolvastál, én nem vagyok tanár, csak egy szimpla kis informatikus egy nagy-nagy gyógyszergyárban.
Nálunk mindenki kipucolja a saját cipöjét. A vasalást a férjem végzi én uuuuutálom, viszont szeretek takarítani.
Én is ugy vagyok vele, hogy örülök ha egyszer-egyszer elmegy a barátaival sörözni, mert ennyi kikapcsolódás neki is jár. Én is elmehetek ötyézni, mert rá lehet bízni a gyereket.
Kriszta

Müzli, ez veszélyes az ö részéröööl!!! A Csalad nagy felelösség!!! Beszélj maaar Vele!!!
Igen, Nyanya, beférek a topicba!!! Az én férjem barcsak gyakrabban menne!!! En itt ötyézek!!!
KISS!

Kukacz, szervezz neki programokat az ötye idöpontjaira

Hi Nyanyus!!!
Pld mostanra??? Alszik, az is jooo!!! Amugy imadom annak ellenére, hogy ilyen dög vagyok, amikor Rola beszélek... Tényleg mi vagyunk a Hobby-ja, mint Ti a Te Férjecskédnek!!!

Müzli,
(ezt az izét, hogy csak az ü két pontja látszik, hogyan csinálod?)
Figyu, a férjem majdnem tíz éven át, pénzzel, gyerekkel, házassággal mit sem törődve csak a kedvtelésének élt! (El is váltunk akkor.) A második gyerek után elértem legalább azt, hogy egy jobban fizető helyen végezze a hobbiját. Ma már keres is, legalábbis még néhány hónapig, de attól még nem látjuk többet . A helyzet az, hogy ezek a pasasok ilyenek. Habár nem tudom, a te férjed milyen volt korábban, de én az enyémen csak elméletben tudok változtatni. Szavakban mindennel egyetért, tettekben azonban képtelen megfelelni a szavainak. Jó, ha havonta egyszer elérem, hogy csak fél-egy órával a munkaidő végezte után áll föl.
Mióta csinálja ezt a mellékállást?
A lányokkal meg ne törődj, belebolondoznak minden topikba, de már mennek is, ugye??
Irjál csak bátran!
Kíváncsi

Kiváncsi
Miröl beszélsz??? Ki bolondozik itt????
Én nem bíztatok másokat, hogy ne törödjenek a véleményeddel, pedig egyáltalán nem biztos, hogy Te vagy köztünk a legbölcsebb.
Kriszta

Nyanya,
téged aztán könnyű megsérteni! Pedig nem is volt szándékomban.
Szerinted nagyon negatív dolog bolondozni? Én gyakran szoktam a fiaimmal!
Müzlinek azt javasoltam, mivel már régóta nem jelentkezett, és kezdett nagyon másfelé menni a beszélgetés, hogy ne törődjön a Kukacczal folytatott csipkelődésetekkel, nem pedig arra, hogy ne törődjön a véleményeddel. Azzal úgyis fog, ha érdekesnek tartja.
Kíváncsi

Kíváncsi, amíg Müzli nem jelentkezik, hadd kérdezzek valamit. Hogyan tudtad a férjed megváltoztathatatlanságát így elfogadni? Én bármennyire is igyekszem, nagyon nehezen tudom a saját férjem megváltoztathatatlanságát elviselni. Pedig meg tudom magyarázni, elemzésben jó vagyok, de állandóan sértve érzem magam, mártírnak, háttérbe szorított igavonónak, stb.
És ez a megküzdeni nem tudásom már lassan a napjaimat teszi élhetetlenné...
Annyira irigylem (rossz szó) azokat, akik a hagyományos szerepelosztást magától értetődően el tudják fogadni...igaz ahhoz kell egy a hagyományos szerepeket felvállaló férj is.
azt hiszem zavaros lettem, na mindegy
Zsuzsa

Zsuzsa,
hát, hol tudom, hol nem. Mikor milyen passzban vagyok, meg mikor mekkora a probléma. Ha a gyerekekről van szó, illetve az ő problémáikról, és tudom, látom, hogy nem számíthatok rá, egyedül pedig nem tudom megoldani, akkor eléggé elkeserít, és eléggé nem tudok belenyugodni. Akkor jön az "akkor már inkább egyedül...!" érzés, amelynek persze, egyre kisebb a realitása. Nagyon hasznos olvasgatni a megcsalásról meg az elhagyásról szóló topikokat, az pl. mindig megerősít, hogy oké, nem az igazi, de mennyivel rosszabbul is járhattam volna! Aztán szeretek olyanokkal is beszélgetni, akiknek meg jól sikerült, hátha ellesek valamit, ami a titkuk, amiért jobban el tudják egymást fogadni, mint én a férjemet. Szóval ez egy örök küzdelem, egyszer fent, egyszer lent.
Amúgy meg én eléggé veszekedős vagyok - vagy inkább voltam -, sok mindent kiharcoltam már a torkommal, a nyelvemmel, szóval alakult is azért már a fiú. De muszáj volt, mert ő az az ingaóra típus, akit ha nem húzol fel, magától ugyan el nem indul!
Szóval ha majd hazamegyek, beszélgethetünk jókat, látom, örök és kifogyhatatlan élménytárunk van!
Kíváncsi

Kiváncsi
mi nem csipkelödtünk, csak szerencsére nálunk más a szitu, mint itt a többségnél, mert a férjeinknek mi vagyunk a hobbija, és ezt próbáltuk kibeszélni.
Azért nagyonis megértelek ám titeket is. Igazad van, hogy érdemes elolvasni a megcsalásról és elhagyásról szóló topikokat. Így az ember egyböl átértékeli a jelenlegi kapcsolatát. Minden kapcsolatnál van jobb és rosszabb is, csak azt kell mérlegelni, hogy mi mennyit vagyunk hajlandók elviselni.
Ne adjátok fel a küzdelmet.
KRiszta

Nyanyus!!!


Kivancsi! Nem bolondozasbol irtam, hogy örülnék, ha a férjem gyakrabban jarna el itthonrol!!! Szeretek idétlenkedni, Nyanya is, de ezt KOMOLYAN irtam!!!

Müzli, Zsuzsa! Még mindig jobb 1 ilyen férj,mint a Tiétek, mint az elsö férjem (szerencsére nem született babank), aki soha nem dolgozott, nekem kellett eltartani, ennek ellenére alig volt otthon... Ha tényleg azt szeretik ezek a férjek, amivel foglalkoznak, szerintem jobb helyen vannak a mh-en, mint mashol...Nem??? Viszont visszatérve a Csalad elhanyagolasara, szerintem azt meg KELL beszélni!!! Jo, tudom, beszéltetek mar rola otthon, de valahogy kell, hogy legyen 1 közös nevezö, ha mar együtt éltek!!! Egyetértek Nyanya Kolleginaval, mindenki maga tudja, mennyit enged a masiknak... Nem szabad hagyni azt sem, hogy ugy térjen haza, mint anyucihoz, 1 nöhöz menjen haza!!! Akit szeret, Aki nem csak 1 megszokott butordrab. Es a gyerekek nem azért vannak, mert mar unatkoztunk, és kellett valami idötöltés anyunak...Ra kell ébreszteni ezeket a pasikat, hogy a CSALAD az nem a Mama és a gyerekek, akikhez hazanéz idönként, hanem ö is beletartozik. Szeretettel kell probalni érvelni, hogy szükségetek van RA!!! Programokat szervezni, jatszani csaladostul (na, könnyen dumalok az 1 gyerekemmel...)!!! Ha szereti a muki a csaladjat, felfogja, hogy nélkülözhetetlen. Szerintem.

Csajszik,
tudom, mit írtok komolyan, naaaa... Arról van szó, hogy itt most épp elkezdődne egy érdekesebb beszélgetés, és nem szeretném, ha idétlenkedés - bocsi, Kukacz, te írtad! - okán ellaposodna ez is, mint a Mamszi féle. Amellett, hogy tudom, mindenkinek jogában áll ide azt írni, amit csak akar, kérlek benneteket, hogy az egymással való bohóckodásra nyissatok külön topikot. Oda én is szívesen ellátogatok majd, ha épp olyanom van. Ez tényleg csak kérés, és nem akarok senkit megbántani vele, ne legyen már sértődés...!
De ha erről a dologról akartok beszélni, nehogy elmenjetek!
Kíváncsi

Kiváncsi
nehogy már jobban tudd mit írunk komolyan, mint mi... Sajnálom, ha neked nem érdekes a mi hozzászólásunk, de mások is vannak, akiknek talán az. Mamszi féle topikról meg inkább ne beszéljünk, az már rég halott, nem mi tettük azzá.
De tényleg, konkrétan mi zavar? Hogy itt vagyunk, vagy hogy nekünk tökéletes a házasságunk?
Kriszta

Nyanya,
tudod mit? Csinálj, amit akarsz! Honnan tudjam, hogy tökéletes a házasságod? Mert azt mondod? Szerintem ha tényleg az lenne, nem lennél ilyen tüskés.
Bár nem hiszem, hogy ilyen alapállással téged most bármiről meg lehetne győzni, nem az zavar, hogy itt vagy, az különösen nem, hogy beszámolsz a jó házasságodról, csak az, ha mindig másról beszéltek Kukacz-cal, mint ami a téma. Mamszinál még csak-csak elment, mert tényleg nevetségessé vált már az a beszélgetés, de szerintem nem lenne jó, ha ez mindenhol így történne. Én is szeretek incselkedni meg idétlenkedni, de nem mindig és mindenhol.
Amúgy meg utálom a rossz hangulatot. Itt is és máshol is. Ne keltsd, kérlek! Nehogy azt mondd, hogy nem látod ki a soraim közül a jó szándékot! Ha nem látsz ennyit a világból, nem leszel jó újságíró...
Kíváncsi

Igazatok van, lehetne rosszabb is.
Amúgy megértelek Kukacz, az én férjem sem az az eljárós, barátkozós típus, én is évekig küzdöttem vele, hogy menjen, barátkozzon, stb., de nem alakíthattam át, ő ilyen magányos farkas féle.
Ami engem nagyon zavar - azon kívül, hogy semmi férfimunkát nem tud elvégezni, a fakezű bölcsészt a közhelyekben róla mintázták-, az az, hoyg a klasszikus férfiminta szerint képzeli ela női feladatokat. Azt hittem, hoyg ezt már sikerült kinevelnem belőle, időm volt, 15 éve vaygunk házasok, 18 éve ismerjük egymást. De amikor itthon maradtam a gyerekekkel, ez a vinása teljesen felerősödött benne. Nem szavakkal, de gesztusokkal, az egész lényével elvárja. Közben meg nagyon sajnálja magát, hogy dolgozik - amúgy szereti a munkáját, de végtelenül lusta - és irigyel engem, hogy itthon vagyok. (Magyarázat: 3 éves volt amikor elváltak a szülei, és őt az anyja és a nagyanyja nevelte fel. Jól elkényeztették, pl. volt vagy 22 éves, amikor először mosogatott, még a fogkrémet is rátették a fogkeféjére - szó szerint!.) Ehhez képeset sokat változott! De nekem máig felmegy az agyvizem, ha annyit nem tesz meg, hogy kivigye pl. a számítógép mellől az elmúlt 3 nap vacsoratányétjait, amit itt fogyasztott el, vagy ha a szemetet csak akkor viszi le, ha kiteszem az ajtó elé, vagy felhív tanítás közben hogy hogyan kell újraindítani a cirkót - amit már ötsazör elmagyaráztam, stb. Vagy elmegy vásárolni, és kérem hozzon valamit, erre ált, az a válasz, hoyg nem fog még egy srba beállni, mit képzelek, majd az esetek többségében lehet hogy hoz, de soha nem lehetek biztos benne. Vagy fontos (?) híreket néz, én meg etetek-fürdetek-altatok, majd éjjel csak én kelek, stb.
Amúgy ő játszik a gyerekekkel, ellátja őket egyedül, ha tanítok, szeret eljárni velük (nem egyedül, úgy nem)néhány programra. Igaz második nyara hiába kérem, hoyg hetente 2 órát hadd lehessek itthon EGYEDÜL, nem sikerült kivitelezni.
Nem rosszindulaból, hanem lustaságból, kényelemből ilyen, de ...
NA eldugulok, mert tartok tőle, hoyg sok lesz belőlem!
Amúgy hol van Müzli?
zsuzsa