Sziasztok Lányok! Hűhh, úgy felpörgettétek kicsi szivem Judit, Hangolka..., mintha valami akció némafilm kockáit olvasgattam volna, egyszer turbózott a pulzusom, máskor a libabőrtől rázkódtam. Nem tudom pontosan, mit is kívántok, hogy mielőbb meglegyen-e a babátok, továbbra is szurkolok, hogy jól alakuljon!
Az előző oldal vége felé pedig már a meghatódottság lett úrrá rajtam. Katica, Léna csodaszép kicsilány, ismeretlenül is boldoggá tesz a tudat, hogy már otthon van Veletek!
Anikó, megy neked is a drukk!
Pipal, jót mosolyogtam az írásodon: "Dokinál amúgy minden okés volt, azt mondta, hogy szép, sőt egyenesen gyönyörű a méhszájam (egyeseknek furcsa dolgok tetszenek" ---

nevezés talán egy szépségversenyre...?
Dalma, hasonlóan Hozzád én is folyamatosan tudnék csücsülni a WC-n, nagyon sokszor van ingerem, adódik, hogy csak pár csöpp távozik, de olyan görcsöt tud okozni, ha azt nem engedem útjára, hogy csuda... ebből már elegem van, nagyon kellemetlen tud lenni.
Remélem, hogy kihúzzátok és meg tudjátok várni az orvosodat, nagyon-nagygygyon szorítok!
Sonny, NST? Hogy sikerült?
Csuri, egy online vigasz simi Nektek! Remélhetőleg semmi rendellenes, várom én is a 4D-t, hogy mit mondanak!
Nálunk az elmúlt egy hétben elég sok változás történt. A legfontosabb, hogy orvost és kórházat váltottunk. Kiderült, hogy kicsi Bendegúzunk még mindig csücsül a hasikámban, és aki orvos látott eddig (4), mind azt mondta, hogy a kevéske magzatvíz miatt nem fog tudni megfordulni a baba. A táplálékot biztosítja a víz, de a forgolódást nem engedi. Azért mi bizakodtunk, reménykedtünk mindvégig.
Hétfőn kellett volna NST-re mennem, azonban a kartonozóban rossz helyre adtak időpontot, nőgyógyászhoz írtak be s nem a védőnőkhöz, akik végzik ezt a vizsgálatot. Jobb híján így a rendelő orvos készített egy ultrahangot (áramlásvizsgálattal), amin ismét meggyőződhettünk arról, hogy Kisfiúnk még mindig nem fordult meg, s ez a doktor is azt mondta, az esély kb. 0 rá. Elmeséltük Neki is, hogy kezdetektől apásszülésre készültünk, s ahol elvileg szülnék, az Uzsokiban, nem lehet bent az édesapa a műtőben. Javasolta, hogy érdeklődjünk utána a Péterfyben, ahol a szabályok betartása mellett, ott lehet az apuka a műtőben és együtt élhetik át az édesanyával a születésélményt. Ezt előzőleg már jónéhány ismerős megerősítette.
A váltásra azonban az előre haladott állapotomra való tekintettel és a meglévő orvosunkhoz fűződő bizalmunk miatt nem igazán gondoltunk, mégis elültette a bogarat a fülünkben.
Csütörtökön, azt követően, hogy a választott uzsokis orvosom tájékoztatott arról, szabadságra megy a következő két hétben, párommal átbeszélve annak lehetőségét, hogy hiába van fogadott orvosunk esetleg másnál kell az Uzsokiban szülnöm, arra jutottunk, hogy ha már ott az esélye annak, hogy másnál kell szülnöm, akkor most még talán van idő arra, hogy én válasszam meg azt a másik orvost, és ha már lehet, akkor ott, ahol az édesapa is bent lehet a szülésnél. Így felkerestünk egy "péterfys szülész-nőgyógyászt".
A történetünkre való tekintettel elvállalt, azonban persze elmondta azt is, hogy azért nem szeretik a váltást, mert igazából akkor tud felelőséget vállalni valakiért, ha kezdettől ő gondozza, ismeri. - Teljesen érthető. Ezért is megtisztelő, hogy segédkezet nyújtott.
A sors furcsa fintora, hogy míg kismamák ezrei inkább a császárt választanák a természetes úton történő szülés helyett, nálunk fordított a helyzet. Nehéz volt fejben, lélekben ezt "lejátszani", elfogadni. Azt hiszem, hogy ez a váltás, és a tudat, hogy a Szerelmem Velünk lehet a születés pillanatában segít feldolgozni ezt, és kompenzálja a bánatot.
Az új orvos nagyon szimpatikus, segítőkész. Voltam nála már kétszer, kenetvétel történt, vérvizsgálat - és emiatt némi rohangálás mert képzeljétek, amikor levették az AFP-t hónapokkal ezelőtt nem készítették el a Hepatitis vizsgálatot és annak érdekében, hogy ne kelljen a Picurkát feleslegesen oltogatni, S.O.S-ben el kellett saját magamnak vinni a véremet a Gyáli úti epidemiológiai központba...
A Babát 3,3-3,4kg-ra becslik, és mindent rendben találtak nála. Tekintettel arra, hogy kezdetektől volt egy számolásbeli huza-vona, a terminust végül november 5-ről 13-ára tették át. Azonban a császárból kifolyólag, ami programozott lesz, marad az ötödike, hacsak addig nem történik "valami". Szóval, ha jól bírjuk addig, akkor ötödikén lesz meg a kisfiúnk.
A mai vizsgálaton az orvos megmutatta, hogy hogy is van a feje a kicsinek, megfogta a kezemet és erőből megkopogtatta kicsi Guszi fejét, de úgy, hogy majd elsírtam magamat, hogy szegény, hát nem fáj neki??? Akkora a fejecskéje és olyan kemény itt a szegycsontom alatt, hogy csak na! A doki mosolyogva csak annyit mondott, hogy nem cukorka az! Furcsa élmény volt mindenesetre így érezni Őt...
A jósolgatások, a nyákcsap kilökődése ellenére a méhszájam zárt, minden okés. Nagyon bízom benne, hogy tényleg kihúzzuk november 5-ig.
Megy a további szorítás Mindenkinek!