Sziasztok!
Nálam sincs még semmi változás. Úgy látom, nem vagyok egyedül!
Örülök, hogy Veránál is megindultak a dolgok, biztos minden oké lesz nála, talán mégiscsak elkerülheti a császárt! Drukkolok nekik!
Vikci!
Tényleg igaz, hogy el kell engedni a gyermekünket, én már tudom, hogy nekem az elsővel az volt a probléma, hogy imádtam a terhességemet, nagyon jól éreztem magam pocakosan, és nem igazán tudtam elengedni őt. Így hát rá kellett segíteni. És kb. a vajúdás felénél éreztem azt, hogy igen, most már el tudom engedni, és onnantól kezdve nagyon gördülékenyen mentek a dolgok.
Most viszont azt hiszem ott tartok, hogy túlságosan is elengedném Lilikét, neki meg lehet, hogy ez egy kis bizonytalanságot okoz, így hát vacilál még egy kicsit.
Pedig rengeteget beszélgetek vele, hogy most már nyugodtan kibújhat, itt is biztonságban lesz, rábízom, hogy mikor és hogyan, de most már tényleg közeleg az idő, ki kéne jönni, mert különben rá kell segíteni. Nem tudom, mennyire fog rám hallgatni.
Ahogy Pandi mondta, ha már nem annyira akarjuk, hogy megszülessen, mert "beleuntunk" a várakozásba, akkor úgyis kibújik a csöppségünk
Egyébként még mindig ettől a rohadt - bocs - ASK-tól kínlódok, péntek estig egyfolytában véreztem, tegnap semmi, ma meg ismét többször volt barnás-nyákos folyásom tőle.
Nagyon örültem neki. Már azt hittem elmúlt, erre bumm.
Azért megkérdezem kedden, hogy muszáj-e ezt ilyen sűrűn, nem hiányzik nekem ez a vérezgetés minden alkalom után. Pláne, ha minden másnap menni kell... szuper napjaim lesznek tőle
Olyan jó látni ezeket a kis csöppségeket! Tündériek!!!!
Ma egész délután fáj a fejem, tök nyomi vagyok.
Napok óta csak mosok, rakodok, takarítok, hátha menni kell, de aztán mindig a nagy semmi jön...
De ma semmihez sincs kedvem. Viki is benáthásodott, kicsit köhög is, úgyhogy ma egész nap csak itthon ülünk, mint tök.
Közben játszunk ezt-azt, de már ahhoz sincs sose kedvem. Igazából semmihez sincs. Olyan ennék is meg nem is, olvasnék is meg nem is, tévéznék is meg nem is, stb. stb. hangulatom van.
Hasam már szinte lecsúszott a helyéről, de Lilike rendületlenül rugdos, forog, itt nyom-ott nyom. Szóval ez van.
EGyébként tényleg nem szabad nagyon tervezni a szülést, úgyis olyan lesz, amilyen "meg van írva". Mindenkinek mást kell megélni, azt ami éppen az élete ezen szakaszának további alakulásához, formálódásához kell.
Én az elsővel folyamatosan attól rettegtem, hogy mi lesz, ha éjjel kell menni, vagy nem tudom majd, hogy fájásom van, vagy elfolyik a víz Úristen, stb.stb., aztán tessék, elment a nyákdugó, már rohantam is a kórházba, bent fogtak, másnap hüvelyzselé
Szóval a félelmeim miatt nem tudtam megadni magamnak az esélyt egy önmagától elinduló szülésre.
Most szerencsére ilyen érzéseim nem voltak, meg most sincsenek. Úgy vagyok vele, hogy ha menni kell, azt úgyis pontosan megérzem, és tudni fogom, hogy igen, most jött el az a pillanat, hogy akkor elengedjük egymást és végre találkozunk.
Az agyunk rendkívül sokat tud lendíteni, vagy gátolni minden történésen. De elég nehéz úrrá lenni a rossz érzéseken, a bizonytalanságon, bármin.
Nekem a jóga pl. nagyon sokat tud segíteni ilyen dolgokban. Hagyni kell, hogy megtörténjen az, amire szükségünk van. Olyan úgysem történik, amire a későbbiekben nincs szükségünk az életünk alakulásához.
Na nem fecsegek már ennyit, remélem Vikci nálad minden oké lesz, várjuk majd az értesítésedet!!! Minden jót kívánok nektek!
Kata
3360g 53 g.Vegul csaszar lett sajna.
http://raczmartin.freeblog.hu/
: )
