biztonsági öv: nekem volt egy csúnya balesetem, felborultam a kocsimmal, én vezettem, és nem voltam bekötve. az égvilágon semmi bajom nem lett, saját magam szálltam ki az autóból - viszont ennek ellenére (vagy épp ezért) MINDIG bekötöm magam. igaz azóta nem vezetek, de elég menőkések vagyunk, többezer kilométert autózunk évente, ráadásul elég biztonságos autónk van. ráadásul ha légzsák van a kocsiban, ha nem vagy bekötve, a nyakadat is eltörheti... szóval én már csak ha a szomszéd faluba megyünk, akkor is bekötöm. az öcsém pár hónapja csak kávézni jött (volna) át hozzánk, 5 perc az út kocsival, belecsapódtak hátulról, és nekitolták az előtte lévő autónak. így nézett ki a kocsi belseje a baleset után:
[img]http://snowflake.freeblog.hu/files/Kép004.jpg[/img]
az öcsémnek semmi baja nem lett hál' Istennek, de mondhatjuk hogy hajszálon múlt... szóval nem indok, hogy csak ide-oda ugrok ilyen rövid távra nem kötöm be magam.
élvezni a terhességet: én nagyon imádom ezt az állapotot, mondogattam is hogy persze, szeretném hogy megszülessen, de nem sürgetem az időt, mert annyira jó így. persze biztos hogy sokat számít, hogy szinte semmi tünetem nincs, nincs rossz élményem, tapasztalatom, de még a családunkban sem fordult elő sosem ezzel kapcsolatban semmiféle tragédia, illetve anyukámnak volt egy vetélése, de akkor még a 8. hét körül volt, és rengeteget dolgozott fizikai munkát + sokat idegeskedett, szóval ott más volt. a szüléstől sem félek (még?), persze biztosan fájni fog, de mivel nekem menstruációs görcsöm sem volt soha életemben, nem tudom hogy milyen lesz amikor elkezdődnek a fájások. mondjuk az azért csak fel fog tűnni.

egyszerűen úgy érzem hogy minden ami most történik és történni fog, az a világ legtermészetesebb és legörömtelibb dolga, és minden úgy fog menni, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. valahogy meg sem fordul a fejemben, hogy bármi baj lehet. illetve ez így hülyeség, mert azért van néha egy-két gyenge pillanatom, de szerencsére elég hamar el tudom hessegetni a rossz gondolatokat.