Sziasztok, csajok!
Tündi, nekem Te simán a szent kategóriában vagy és nem viccelek. Én már idegösszeroppanást kaptam volna ennyi napi házimunkától, mint Te.
Niki, értem, miért írod, hogy Te szeretnéd összefogni a házimunkát

Bennem ilyen vágy nincs, ha sose kéne többet foglalkozni vele, nem hiányozna. Úgyhogy én is (jó értelemben véve) nagyon irigy vagyok.
A lakbersuliban az egyik rajztanár (férfi) viszont a mániákus takarító volt, mondta és tudta magáról. Na ott azért a fárasztó elem is megjelent, de én még így is hagynám, hogy csak takarítgasson nálam, amennyit akar.
Filmek: a Salt-ot még nem láttuk, se a Tudorokat (az az ír pasi a főszereplő ugye, néhány Woody Allen-filmben is volt, mint a Match point). A Másnaposok-at viszont épp a napokban néztük mi is, szuper volt.
Ádi már negyedszerre jön, hogy csikarja a hasát, egy kaki már volt (normál). Ilyenkor ver le a víz, a júliusi kórházazás pont így kezdődött. De most legalább nem látom, hogy sírna a görcstől. Fogalmam sincs, hogy egy sima bélmozgást is így reagál le vagy tényleg fáj is ott valamije (ami baja volt, az bármikor visszajöhet, mármint a bélvisszacsúszás). Szuper, pont ez hiányozna. Úgy érzem magam, mint az első évben vele itthon, folyton egy nagy para volt az életünk, mindig volt valami borzalom. Esetenként több is. Szerintem az idegeim akkor tépázódtak meg és mi tagadás: nem jöttek helyre. Szerintem nem is fognak.
