2008.11.09 19:01
Szerző: honey32
Nov. 5-re voltam kiírva,de az előző két császár miatt az orvosom azt tanácsolta,szüljek meg hamarabb.Tartott a hegszétválástól,illetve,hogy nem abban a városban lakunk,ahol szülni fogok,és mivel 3ik baba,lehet hogy gyorsan jön,és esetleg nem érünk oda időben.Kinéztünk az időpontot: Okt.27-e! Már nagyon vártuk a nagy napot.Ahogy egyre közeledett,én is egyre izgatottabb lettem.Egyre többször voltak jóslófájásaim,és már nagyon fáradt voltam.22-én hajnali fél 3kor kicsivel erősebb fájásokra ébredtem,mint az előző napokban,felkeltem,mászkáltam a lakásban ,és mértem az időt:5 -6-7 percenként jöttek a fájások.4kor beültem egy kád vízbe.nagy küzdelem árán lekozmetikáztam magam,mert azt hittem,ma szülök.de fél óra múlva se híre se hamva a fájásoknak.kimásztam,és egy jót aludtam.24 ére hívott az orvosom nst-re a kórházba,meg egy uh-ra,mert kiváncsi volt visszafordult-e a baba fejvégbe.Én azért bíztam,hogy ha ügyel az orvos,akkor talán nem kell várnom 27-ig. A 23-a békésen ,fájdalommentesen telt el.Bepakoltam az utolsó dolgokat a csomagba,mert azt is vinni akartam másnap,biztos ami fix alapon.De 24én szintén fél 3 kor megismétlődőtt az előző éjszaka.csak azzal a különbséggel,hogy nem múltak el a fájások,csak kicsit tompult a meleg víz hatására.Páromat költöttem,hogy jó lenne hamarabb beérni,mint terveztük.Negyed 9 kor már a kórház folyosóján beszéltem az orvossal.mondtam neki mi a helyzet,leküldött nst-re. Az bizonyította az állításom,5 perces fájásaim voltam.Megvizsgált,bő egy ujjnyira voltam nyitva.Azt mondta ma már nem enged haza.11ig megcsinálja a császárt.Hívta a szülésznőt,hogy vegyenek fel.Kitöltöttük a papírokat,apa közben bőszen telefonált mindazoknak,akiket szerttünk volna mellettünk tudni,és akik szerettek volna nem lemaradni az eseményről.Közben én megkaptam a beöntést,bekötötték az infúziót.Katétert csak közvetlen a műtőbe tolás előtt kaptam meg. És a szülőszobán vártam az orvosra.Párom is ott volt mellettem,szegénykém próbált nyugodtnak mutatkozni,de nem sikerült,neki első baba lesz,lett.Közben telt az idő,a fájások csak erősödtek,és már kezdtem magam kellemetlenül érezni.De az orvos csak nem akart jönni.Üzent,hogy siet,de indíg jött valaki hozzá.Már mindenki idegesen járkált be a szülőszobára,hogy mi lesz már,mikor kezdenek.jött a gyerekorvos,a segédorvos, altatós.mindenki ott topogott,csak az orvosom nem akart jönni.Közben eltelt több mint 3 óra,a féjások már 2-3 percenkén jöttek,és akkor már tényleg rosszul éreztem magam.végre negyed 2-kor megjött! elnézést kért magyrázta miért nem tudott jönni,de már nem fogtam!Berakták a katétert és betoltak a műtőbe. átfektettek a műtőságyra,jött az altatós és beadta az érzéstelenítőt.Hozzáteszem,nem volt kellemes,mikor bedöfte előre ugrottam,azt hittem rossz helyre szúrta.de közben elkezdtem zsibbadni.lefektettek,és marha rosszul lettem.úgy izzadtam,hohyha fel lehetett volna fogni,akkor szerint pár deci biztos lett volna. és olyan iszonyatosan remegtem,hogy ilyet még nem láttam.próbáltam magam nyugtatni,nem kapkodtam a levegőt,jó mélyeket lélegeztem.közben néztem ki az üvegajtón,ahol apa kamerával felszerelve nézte az eseményeket.Kb 5perc múlva,akkor már elmúlt fél 2,végre elkezdődött a műtét.nem éreztem féjdalmat,de éreztem,mikor ollóval csipkedtek,és szinte minden mozdulatot.Láttam amikor a szülésznő elindult a nagy lepedővel a lábam felé,akkor már tudtam ,pár másodperc,és megszületik az én kis angyalkám.és tényleg 13.48-kor megszületett,és rögtön sírt,sírtam vele én is,és sírt apa is az ajtó mögött.akkor még nem láttam,csak a két apgar mérés között hozták be egy percre.Sose felejtem el,azt az illatot,hangot.sírt mikor behozták,de mikor a fejemhez tetteék,és beszéltem hozzá,rögtön abbahagyta.Aztán elvitték és legközelebb csak 2 óra múlva láttam,akkor behozták a szobámba,és este 10ig ott volt velem.Vip-s szobában voltam,így a párom,anyósom ott lehettek velem,ők segítettek cicire tenni a babát is.aki nagyon ügyes volt már az első pillanattól szépen szopizott.tejcsim csak a 3ik naptól volt,onnantól kezdve el is kezdett hízni,és a pici sárgasága is múlóban volt már.szerettünk volna 27én hazajönni,de csak 28án jöhettünk haza.a kórházba apa,és a lányom jött értünk,aki azóta is az egyik legjobb segítségem. a fiam is nagyon örül a huginak,sokszor azon vitatkoznak,ki fogja, ki böfiztesse.Az édesapját pedig teljesen elvarázsolta.Nagyon jó nézni őket együtt,mikor együtt alszanak,az orruk összeér.imádja a kislányát.és mindannyian imádjuk ezt a kis emberkét.Aki azóta is jó nagyokat eszik,alszik,hízik.minden nap sétálunk kicsit.Bearanyozza az életünket.hát így jött világra a mi kislányunk.