2008.11.15 12:21
Szerző: nati80
Fanni születésének története:
Talán a legjobb ha szerdával kezdem (nov. 5.). Ctg-re mentünk pestre a klinikára és utána szerettem volna a dokimmal találkozni, de sajnos akkor már nem volt a kórházban, mikor vgeztem a ctg-n. megbeszéltük, hogy visszamegyek pénteken, megnézi a méhszájat és uh-n a kislányt is, de elötte még ctg-re jelentkezzek be megint. Most utólag úgy érzem ez nem volt véletlen, valahol vigyáznak ránk az angyalok.
Csütörtökön azzal vacakoltam egész nap, hogy összepakoljam a bőröndömet. Ki-be pakolásztam egész nap, mire megtaláltam a megfelelő méretű bőröndöt és abba mindent beletettem ami szülés elöttre, alatt és utánra kellhet majd. Elméletileg úgy volt, hogy hamarabb befekszem, amihez nem volt sok kedvem. Felhívtam a dokit, hogy vigyek e csomagot magammal, vagy még hazajöhetek e. Annyit mondott a méhszáj állapotától teszi függővé a dolgot, ezért dobjam be a kocsiba a csomagomat.
Pénteken délelőtt még felhívtam a szülésznőmet, hogy helyzetjelentést tegyek. Beszéltük, hogy észre fogom venni az igazi fájásokat, ne aggódjak e miatt. Továbbá kérte, hogy ha végeztünk telefonáljak rá, mit mondott a doki.
Elindultunk pestre, de valami végig motoszkált bennem, nem beszéltem, izgultam a vizsgálat miatt, mert haza akartam még jönni a hétvégére. Zsolti is sokat kérdezte, hogy miért vagyok ennyire csöndben, de nem tudtam az okát.
Ctg-n minden ok volt, Fanni sokat mozgott, fájás nem volt, keményedés sem. Közben hívott a dokim, hogy hol találom majd meg. Átmentem hozzá, beszéltünk pár percet, hogy hogy vagyok. Megnézte az utolsó laborokat és uh-t. Utána jött a vizsgálat ami most először fájt. Erre rámnéz és azt mondja a doki: „Katalin, maga alattomosan kitágult bő 2, inkább 3 ujjnyira?“ De azért megnézi a másik kezével is, mert azzal jobban érzi. Azzal sem volt más a helyzet. Mondta is, hogy akkor ma szülünk és nem is kell már uh, menjünk azonnal a szülőszobára, így ő sem megy már sehová. Pont akkor végzett volna. Kérdeztem, hogy akkor hívjam a szülésznőt? Majd ő hívja, vár a szülőszobánál.
Átsétáltam és közben próbáltam hívni páromat, mert ő a vizsgálatok idejére elsétált vásárolni. Nem vette fel, tiszta ideg lettem, nem tudtam sírjak vagy nevessek. Mikor végre felvette, mondtam neki, ha jön vissza, azonnal a szülőszobára jöjjön. Azt hitte viccelek, mondta is, hogy na persze, hagyjam már. Másodszorra már elhitte és rohant vissza a kórházba. Ő is tiszta ideg lett.
14.50 kor vett fel a doki a szülészeten, mondta is, hogy már hívta a szülésznőt is, aki döbbenten mondta, hogy de beszéltünk reggel és nem olyan volt a hangom mint aki vajúdik. Látta rajatm, hogy menniyre ideges vagyok és próbált nyugtatni, viccelődni, de már nem fogtam semmit, mert tényleg pánik volt rajtam. Majdnem mondtam is neki, hogy mi nem ezért jöttünk most és még haza akartam menni.
Ültem a szülőszobában ctg-re kötve és csak bámultam magam elé és arra gondoltam, eljött a nap és nem tudom mi vár rám. Még mindig pánikoltam. Megjött párom arcán teljes kétségbeesés és egyben mosoly is a váratlan esemény miatt. Behozta a bőröndömet, átöltöztem és jött a doki burkot repeszteni. Addig kiküldtem páromat, bár így utólag nem is tudom miért. Ahogy folyt el a víz ellaposodott a pocakom is, olyan furcsa érzés volt. Utána megint ctg-re tettek és akkor már jöttek is a fájások 2-3 percenként egyre erősebben. Jött a szülésznő is, megnézett mondta bő 3 ujjnyira tágultam. Kérdezte hogy már érzem e a fájásokat, mert a gép jelzi. Kimentem tusolni, de egyre erősebbek lettek a fájások és egyre gyakoribbak, vagyis egyre kevesebb szünet volt kettő között és egyre hosszabb ideig tartottak. Kaptam szurit, hogy lazább legyen a méhszáj és jobban táguljon. Valamivel később mondtam, hogy válozik a fájás és érzem lassan jönnek a tolófájások is, így megint megvizsgált. Fanni annyira sietett, hogy nagyon nyomta a buksija améhszájat, de az még nem tűnt el, így kézzel segítettek rá ami nagyon rossz érzés volt, de egyben kicsit megkönnyebülés is, mert ekkor már egybefolyóak voltak a fájások és iszonyat erősek is. Mondta a szülésznő, hogy maradjak hívja a dokit, szülünk. Kérdeztem hogy oldalra fordulhatok e, de már nem lehetett. Párom kezét majd eltörtem anniyra fájt már, de ő csak fogta a kezem, törölgette az arcom, mert egyfolytában kivert a víz. Jött a doki, szülésznő tágított még mindig és egyszer csak elmúlt az a rettenetes egybefüggő fájás és végre pihenhettem. Nem volt semmi. Mondta a doki, hogy akkor nyomjak, ha jön a hasam tetején a fájás. Mondtam neki nem fáj semmim. Erre viccelődve kérdezte, hogy akkor kimenjen? De akkor jött a fájás és az erős inger is, de mondtam nekik, hogy nem a hasam tetején érzem, hanem csak a pocakom aljánál. Doki is érezte, hogy felül semmi összehúzódás nincs így mondta, hogy akkor nyomjak nyugodtan. Az első kört szerintem elrontottam, de utána ráéreztem. Minden fájás kötött volt egy kis időm pihenni és energiát gyűjteni, mert akkor tényleg semmim sem fájt. Nem tudom hány fájásom volt, talán 3x kellett nyomnom, alkalmanként 2x vettem levegőt. Közben megfogtam Fanni kis hajas busiját is. Az utolsó tolásnál szólt a szülésznő, hogy ne nyomjak, mert Fanni magától jön és akkor kint is volt. Közben volt gátmetszés is, de alig éreztem és már nem is érdekelt anniyra. Párom végig ott volt, fújta az arcomba az oxigént és fogta a fejem a tolásnál. Párom elvágta a köldökzsinórt, levették a köldökvért és vitték kitisztítani az orrát és száját. Nem sírt csak nézelődött bebugyolálva egy fehér lepedőbe. Odaadták páromnak és Ő csak nézte, meg sem tudott szólalni. Soha nem láttam ilyen érzelmeket még rajta. Csodálatos érzés volt, közelebb hozott minket egymáshoz. Utólag azt mondja, soha ki nem hagyta volna, olyan élmény volt számára látni megszületni kislányát.
Lényegében a burokrepesztés után 1,5 óra alatt megszületett Fanni 50 centivel és 2740 grammal.
Noel baba első percei
Noel 2 napos
Noel 3 napos
Jó lenne már babázni 
szóval jó résen lenni, de amúgy nem vészes. Vannak egészen kedvesek is persze.
Így ma éjjel aztán 2 óránként ettünk. Úgyhogy kíváncsi vagyok, ma éjjel mi lesz.
(Persze nem hisztiként kezeltük, csak olyan jól hangzott ez az elnevezés.)
De mindenesetre bíztató,hogy már csak egyhét.
Mert nem volt nyúlós valami asszem.Görcseim vannak,de nem erősek.Reménykedek,hogy a nyákdugó az.
Jobbulást kívánok Nektek és mihamarabbi hazatérést!
