Itt a történetem:
Ágoston baba születése
2008. november 2.
Vasárnap reggel a szokásos NST-re mentünk a kórházba, akkor már két napja 2 ujjnyira voltam nyitva, és a nyákdugó is távozott, de fájás semmi…..Orvosom azt javasolta, hogy jó lenne minél hamarabb pontot tenni a végére, tekintettel a magas vérnyomásra….azt mondta, hogy másnap felvesz szülőszobára, és megindítja, ha beleegyezek…én örömest mondtam igent, már nagyon nem volt jó sehogy, szerettem volna túl lenni rajta.
Nst után megejtettünk még egy utolsó vásárlást kettesben, és az egész délután együtt töltöttük, de én már csak a másnapra tudtam gondolni….és nagyon izgultam….
2008. november 3.
Reggel 8-ra a kórházban voltunk, „csodás” kórházi hálóing fel, szülőszobába be, rámtették a ctg-t, fájások semmi……Dokim bejött, szólt a szülésznőnek, hogy készítsenek elő….én vártam-vártam, de csak nem jöttek értem….elvoltam, fájás nem volt, így ment az idő délig, a szomszédos helyiségekben közben zajlottak a szülések….
Majd jött a szülésznő, hogy mégsem készítenek elő, mert a dokit sürgős műtéthez hívták, és csak 4 óra múlva jött vissza….Délután mondta, hogy mégsem úgy alakult, ahogy terveztük, ma mégsem indítja meg, és javasolta, hogy várjuk ki az 5.-ét, a kiírt napot, ha addig se lesz semmi…de reménykedtünk, hátha beindul magától. Mondom, doktor Úr, semmi baj, én nagyon jól elvagyok itt a szülőszobán fájás nélkül…közben behoztak egy másik lányt is, szintén semmi fájás, csak szivárgott a vize, egymás mellett feküdtünk, beszélgettünk. És ez így ment másnap reggelig….láttunk egy szülést premier plánban, meg néhányat végighallgattunk, szegény csaj, nagyon meg volt rémülve a hangoktól, első babáját várta, nem tudta, mi vár rá…..
2008. november 4.
Reggel kitettek osztályra, de már biztos volt a másnap reggeli indítás…..próbáltam terelni a gondolataimat, de csak a holnapi nap járt az eszemben…délután bejött a férjem, enki már sírtam is, olyan félelem jött rám. Egész délután feküdtem a kórházi ágyon, imádkoztm a babához, hogy induljon el magától, de ő nagyokat rúgott, remekül érezte magát…..
2008. november 5.
Eljött ez a reggel is…..mondanom se kell, alig aludtam valamit….fél 7-kor bevonultam a szülőszobába, felvették az adatokat, CTG bekapcs…ez egy fél órát ment, majd előkészítés….borotváni nem kellett, férjem munkájával elégedett volt a szülésznő..J
A beöntés sem volt vészes, kb. 8 óra felé kötötték be azt az átkozott oxitocint…..
Közben sms-eztem párommal, aki már az ajtó előtt állt, várta, mikor szólítják, hogy bejöhessen…..Én oldalra fordulva, a gépet bámultam, ami jelezte, ha jönnek a fájások…egy-egy fájás 100-120 –as értékig is felment, de egész jól tűrtem. Fél 10-kor jött be a férjem, hát az nagyon jó volt! Még mindig nem volt brutál fájás, közben simán tudtunk beszélgetni.
10-kor a szülésznő ránézett a papírra, mondta, hogy ezek már jó nagy fájások, hozza –e a gázt…mondtam, nem-nem, még eléggé bírom…….
11 felé kezdett durvulni a dolog, dokim jött, megvizsgált, ujjongott, hogy nagyon jól haladunk, méhszáj 3és fél ujjnyi, burkot repeszt. Szülésznő hozta azt a rémes kampós ollót, de szerencsére amint kibontotta, a doki ujjától megrepedt a burok, elöntött mindent a meleg víz..szerencsére tiszta volt. Egy pillanatra megkönnyebbülést éreztem, de rá pár percre iszonyat fájások jöttek. Ekkor már elfogadtam a gázt, bár túl sok javulást nem éreztem tőle…..szülésznő kérdezte, érzek –e már székelési ingert, hú végre, erre vártam! Mondom: IGEN! És ez hihetetlen erőt adott, hogy már mindjárt vége!!
Szülésznő megvizsgált, majd se szó se beszéd, kirohant! Az ügyeletes dokit hívta, mert az én dokim épp akkor ment ki valahova, de közben őt is hívták. Bár én a fájásaim miatt nem is fogtam fel a dolgokat, azt éreztem, hogy elég sokáig matatott bennem a doki….és odaszólt a szülésznőnek, hogy igen, ez az…….hú, gondoltam, mi az, mi a baj????? Addigra a dokim is beért, és ő megint megvizsgált, és annyit mondott, hogy érzi ő is az arcát, a kis orrát…..Elköszönt tőlem, mondta, hogy a műtőben találkozunk…Aztán annyira felgyorsultak az események, szülésznő katéter be, szó szerint rádobtak a hordágyra, és liftbe be, közben szülésznő végig mellettem állt, hallgatta a baba szívhangját, mert az is vészesen leesett….Láttam párom riadt arcát, azt mondták, hogy bejöhet a műtőbe, de annyira gyorsan kellett cselekedni, hogy már nem volt idő rá ruhát adni, így szegény kint maradt…..
Beadták az érzéstelenítőt, és már vágtak is………én majdnem felugrottam, felszisszentem, mondom, fáj……..egy bunkó nő, nem tudom, ki volt az, odaszólt, hogy az lehetetlen……(később a dokimmal beszélgetve elmondta, hogy bizony fájhatott, hiszen rögtön vágtak a leesett szívhang miatt, nem volt idő kivárni a hatást)
Közben kaptam valami bódító injekciót is, de arra emlékszem, hogy egy pillanatra felmutatták a babát, majd elvitték, és kb. 30-40 perc múlva toltak ki……
Párom már tiszta idegbaj volt, mi lehet velem. Műtét után az őrzőbe vittek, párom ott ült mellettem egész délután, ő mondta, hogy a baba 4100 gramm, 54 cm, és teljesen egészséges! 9/10-es apgart kapott! Hát én nagy zokogásban törtem ki, egyrészt boldog voltam, hogy túl vagyunk rajta, és hogy semmi baja a babának, másrészt zokogtam amiatt, hogy én, aki mindig a császártól rettegtem, nem úsztam meg……És mostmár van összehasonlítási alapom, két sima szülés után…….A csaszi utáni két nap borzalom volt…….szerencsére utána napról napra jobb lett.
De még most is érthetetlen, hogy vannak nők, akik ezt kifejezetten kérik!
Most, hogy itthon vagyunk, már letisztultak bennem a dolgok, és csak azzal nyugtatom magam, hogy szerencsésen megúsztuk, a baba ügyes, egészséges, jól szopizik, van 3 egészséges gyermekem, és legfeljebb ezentúl nem fogok bikinit hordani, csak egyrészes fürdőruhát………JJJ
Ske!
Nagyon szép lett a szoba!
Nati!
Képet dobjál már a csajsziról!!
Eszter!
Köszi...sikerült!
Akíra!
Mi is 4100 g-al születtünk, és már a hazajövetelkor ennyi volt!
Nekem nincs mérlegem, de nem is méregetem, érzem, hogy majd' belefullad a tejbe, olyanokat nyel!!
És szinte minden pelus kakis, vagy nehéz a sok pisitől!
A még szülés előtt állóknak kitartás!!
D.
Drukkolok,hogy babó elinduljon magától és ne kelljen indítani!!!Nagyon szép szobája van Ádámnak. 
) Bár a szülésznő azt mondta, hogy ilyenkor 48 órán belül jön a baba! Neked az pont időben lenne! 
hát az akkor lehet, hogy össze fog jönni! Remélem! 
nem tudom lekicsinyiteni,de probálkozok.
Sajnálom, hogy a férjed lemaradt...
Ekkora nyulat fogtam:)
A kisnyúl pofija
Én és Matyi
Matyi, Bendi és Anya:)
