Képzeljétek, holnapután 30 hetesek leszünk!!!!

Most minden érzelmemet lerajzoltam nektek. Szóval:
- megdöbbentő, mert hogy elment az idő

meg kis para is azért
- öröm, mert hamarosan kibújnak, hú, de izgi

(max. 10 hét; tegnap találkoztam a volt ikertanítványaim anyukájával, aki mondta, hogy 3 kilósak voltak a lányok

és a 39.!!!! hétre jöttek

)
- szomorú, mert itt kellene egy kicsit megállítani az időt, tudjátok, ez olyan, mint mikor az ember húszéves, és szeretne egy kicsit húszéves maradni, mert az olyan felelősségnélküli, vidám, gondtalan, vagány, laza stb. időszak, és se nem túl fiatal, se nem túl öreg, ez a 30. hét meg már olyan komoly 30. hét

, amikor nagyok is, de nem annyira, szép az egész és most kellene sokáig kiélvezni az állapotot, mert úgyse lesz ilyen többé
Na, ennyi.
Ja, és képzeljétek, mondta ez az anyuka tegnap, hogy (neki utána lett még egy egyes gyereke) az ikerterhességet ő is sokkal jobban bírta, mint a másikat, csak a lába dagadt stb., a másiknál meg minden elképzelhető baja volt. Érdekes, nem?
Na, jó, nem fárasztalak benneteket, folytatom a varrást. Csak olyan izé itt egyedül üldögélni megint. Az összes C.-t is megnéztem már az elmúlt napokban.

Már az első pillanatban tudom, ki a gyilkos.
