De most valahogy alábbhagyott a nagy vásárlási kedv. Nem is érdekel annyira, úgy vagyok, hogy meglesz nem érdekel, csak egy matrac kéne, meg egy kád. Nem akarom túllihegni.
Sokkal jobban zavar a kondim, meg a formám. Egyrészt ma besétáltam a belvárosba meg vissza, ez egy órás caplatás, és ki voltam. Jó lesz ha már beindul a jóga, mert vacakul vagyok.
A formámról meg ne is beszéljünk, a hétvégén vacsibuli volt nálunk, és hát izé, sáppadtam az irigységtől, hogy a csajok milyen formásak helyesek karcsúak. Én meg úgy érzem magam a helyes kis piros pólómban, mint egy nagy piros pont az iskolában. Nincs derekam és nincs egy ruhám, ami segítene ezt már tolerálni. És utálom, hogy megbámulnak az utcán. Ha egyedül megyek, akkor tuti legalább minden harmadik ember megnéz. Hátulról is!
És hát izé, a saját szagom is megváltozott. Most már olyan anyukás szagom van (gondolom a hormonok miatt) és ezt is utálom, szivem szerint naponta kétszer fürdenék, de tartalék alsónemű most már mindig van a táskámban, mert azt is utálom, hogy olyan szaga van. De persze a parfümök meg csavarják az orromat, tehát arról is leszoktam. És a hajam is olyan. Jó, jó legalább a pattanások nem érkeztek meg, DE olyan híg lángosképem van. Fuj.
Bocsi a panaszáradatért, de valahogy nem vagyok megelégedve azzal a lánnyal aki szembenéz velem a tükörből.






































