Boo, a pasik egészen másként vannak kódolva, mint mi..és még ránk mondják, h milyen bonyolult lelkek vagyunk, bezzeg ők??

Én sem értem sokszor, miért nem az történi amit én gondolok, vagy szeretnék, sokszor totál az ellenkezőjét reagálja a férjem, mint várnám..de hát pasi...Viszont teljesen jogos, hogy azért tudniuk kéne megvigasztalni, ez nem olyan nagy kérés..
Biztos, h szüléskor egész más lesz a helyzet, és az is biztos, h most mindenki sokkal érzékenyebben éli meg a hétköznapjait és extra kényeztetést és figyelmet igényel, ami nem mindig tudatosul a férjekben.
Nekem Barnabással először a magzatvizem folyt el, a férjem annyira kétségbe esett, h ide-oda szaladgált a lakásba, készített a csomagomat, h most azonnal induljunk a kórházba. Nekem kellett megnyugtatni, h még van egy csomó időnk..zuhanyoztam, rendbe szedtem magam (őszerinte még a körmömet is kifestettem – én erre nem emlékszem) csak utána mentünk be. Ha rajtam múlt volna még tovább húzom a dolgot - mert fájásaim akkor még nem voltak - de nem akartam vitát, így ő döntött: mentünk. Persze tök felesleges volt, de már nem engedtek haza. A férjemet persze hazaküldték, h pihenje ki magát (éjfél körül volt) és ne izguljon, mert baba még nem lesz csak majd másnap vmikor…na de másnap azt hiszed berohant, amikor tudta, h jó kezekben vagyok (én azt vártam volna tőle, h már 6kor jön, és izgul, stb.)?? Egy fenét, reggel fél9kor fáradt be, amikor már a szülőszobán éppen a falról a csempét vakartam kínomban…de mégsem lehet rájuk haragudni..hát ők pasik és ezért szeretjük őket!
Építkezés: látom gyerekek mellett itt sem unatkozik senki! Mi is házat újítunk, amikor időnk (meg persze a pénzünk) engedi és mellett én is és a férjem is suliba járunk. Kitartást az építkezőknek!
Kicsidodi, most nekem is van folyásom, az első terhességnél egyáltalán nem volt. Én is megijedtem először, de a dokim megnyugtatott, h ez normális (addig amíg normál színű, állagú, nem viszket, stb, addig no para)
Agmano, remélem majd azért nálunk is gyorsan megszokja Barnabás, h nem csak ő lesz egyedül…
Az egyik barátnőméknél elég drasztikus volt a kistesó fogadtatása (ott 3év a korkülönbség), ott se a kistesó, se anya nem létezett az első 2 hónapban a kissrác számára annyira sértett volt…azóta eltelt jópár hónap és minden feledésbe merült, de az anyának akkor borzasztó volt lelkileg feldolgozni…én sem gondolom, h nálunk minden simán fog menni….de még rengeteg időm van, elég lesz a vége felé agyalnom ezen.
Egyébként tuti a fiam sem tudja, h mi is az a kistesó, de ha kérdezem, h hol van mutatja, meg puszit küld.
Moncsi, Jázmin hercegnő nagyon édes!