Halihó!
Végre aludtam egy jót!!!!!
Mondjuk már alig vártam, hogy ágyba kerüljek.
Kezdem az elején. Csütörtökön indulás előtt már iszonyat ideges voltam, csak kinlódtam itthon is. Aztán, ahogyan felültem a vonatra, enyhült egy kicsit, mire Szegedre értem/értünk (Cegléden csatlakoztak a többiek), már nem is voltam annyira ideges. Az viszont aggasztott, hogy nagyon fáradt vagyok, alig bírtam nyitva tartani a szemeimet.
Lepakoltunk, majd elindultunk. A sétálóutcán találtunk egy jónak tűnő helyet, ahol leültünk és megittunk 2-2 dl bort.

Jól elzsibbadtunk, azt reméltük, hogy legalább jól alszunk.
Az egyik csajszi viszont még tanulni akart.
Ebből adódott a következő bonyodalom. Nyilván, az olvasáshoz fény kell, a meleg miatt meg egyből kinyitottam az ablakot. Az összes éhes szúnyog betódult, így az éjszakai tervekből, az alvásból az lett, hogy szúnyogokra vadásztunk, próbáltunk a zümmögéstől elaludni.
Én rendes kis fejfájással és iszonyat fáradtsággal ébredtem hajnali 4 körül.
Anett még mindig tanult, átbeszéltünk 1-2 dolgot, alig vártam már, hogy induljunk a tanszékre. Ott már nem unatkoztunk, mert segítettünk szétrakni a sütiket, innivalókat, stb.
Aztán megírtuk a helyesírási tesztet, szerencsére nem volt nehéz, bár nem voltam mindenben biztos. Meg nagyon jó volt, mert ott, a tanszéken mindig könnyed, laza hangulat van.
Aztán meg az volt a jó, hogy nem névsorszerint kellett bemenni, így én gyorsan, már az első körben be is mentem, sőt én húztam először tételt.
Az eredményhirdetés után néhányan még elmentünk enni, beszélgetni, lazítani (nem tartottam a diétamat

), majd visszamentünk a sulihoz, mert tanszéki családi nap volt, ahova meghívást kaptunk. Ott még ittunk egy kis csapolt sört, finom bográcsban készült pörköltöt ettünk, majd vonatra ültünk.
Cegléden aztán lemaradtam a csatlakozásomról. Az IC-t elengedték (amire jegyem volt), helyette egy szimpla sebes vonatot tartottak az állomáson. Nem tudtam volt semmilyen tájékoztatás arról, hogy mi is van? Nem szálltam fel. Elment a vonat, majd kiírtak egy ellenkező irányba tartó vonatot. Természetesen megkérdeztem a pénztárban, hogy mi van. Közölték, hogy az ic elment, a másik vonatot azért várakoztatták, hogy arra fel tudjanak szállni az emberek. De nekem érvényes helyjegyem volt az elengedett járatra.

Ja, akkor adjak be egy kérelmet, adjam le Debrecenben, aztán majd... Hihetetlen! Többször is jöttem már ezzel a késői vonattal, mindig megvárta az ic. Ugyanis ez az utolsó.
Szerencsére volt még egy vonat, de arra még várnom kellett. Anettnek szerencsére ott állt a kocsija, elmentünk a tecsóba, ő bevásárolt, visszavitt, aztán a legutolsó vonattal végre hazaértem. Fél 12-re.
Itthon aztán már csak fogat mostam és bezuhantam az ágyba. Majdnem fél kilenc volt, amikor felébredtem.
Nagyon jó érzés, mert Anett is remekül jól szerepelt, ráadásul a tétele olyan volt, amit előzőleg megbeszéltünk, mondta, hogy eszébe jutott minden, amit mondtam, el is mondta, a bizottság meg bólogatott. Így kicsit talán én is részese vagyok a sikerének.
