Halihó!
Nem volt nagy mozgás az ünnep alatt.

Mi leginkább punnyadtunk. A vasárnap nekem azért még nagyrészt a konyhában telt. Szóval semmi különös. Renitensként még a szakdolimat sem csináltam.

De azt hiszem, ennyi járt nekem is a pihenésből.
Irinám, ezek a görcsök... Jajjjjjj! Nekem sincs ötletem, ráadásul lassan a magnéziumot el is kellene hagynod.
Jól döntöttetek. Mondjuk hozzám nem nagyon vándoroltak a látogatók, de Bercó mellől elmozdulni sem nagyon lehetett, állandóan a cicimen lógott.

Érdekesek a csecsemősök. Itt az a szokás, hogy beadhatja az anyuka egy rövid időre a babát. Emlékszem, már az első éjszaka azt mondták, hogy elviszik, pihenjek egy kicsit, de nem adtam. A vizsgálatokra is a kis kocsiban kellett betolni a babukat. Azt mondták a nővérek, hogy biztonságos az a kis plexi kocsi, de én sem nagyon bíztam benne, mármint abban, hogy nem éri a huzat. Így én nem is nagyon tologattam abban, kivéve, ha nagyon muszáj volt. De vittem is be egy vékony kis sapit, azt olyankor a fejére tettem.
Az jó volt, hogy vittem ruhákat Bercónak, mert a klinika már akkor sem állt jól, volt olyan, hogy nem tudták átöltöztetni a babákat, mert nem volt tiszta ruha, így a fürdés is elmaradt, kivéve, ha volt saját ruhája a babának. Bercó jól járt,

fürdött.
Bocsi, jó volt visszagondolni.
