Újra padlón vagyok.
Ez most nagyon rosszul érintetett.
A férjemnek mondták el. Közeli barátok. Mondták, neki, hogy nekem ne mondja. Kitaláltam.
De képtelen vagyok felfogni, hogy miért ilyenek az emberek!!!
A férjem máshogy reagálja le ezt az egészet, ami velünk történt, de akkor is. Néha még nekem is nehezen beszél az érzéseiről, nemhogy másnak. A történtekről (tényekről) viszont könnyebben beszél. De ettől miért kell azt gondolni, hogy "szívesen" meghallgatja, hogy az egyik legjobb barátjáék gyereket várnak?! És itt most azon van a hangsúly, hogy mi most veszítettük el a miénket. A férjem nem akadt ki. Azt mondta, rossz volt neki, amikor mondták, de kibírta. Képtelen vagyok felfogni ezt a tapintatlanságot... Mert igenis ez az. Nagyon sokan tapintatlanok. És tőlük különösen nem erre számítottam. És nemcsak azért írom ezt, mert túlérzékeny állapotban vagyok...
Elegem van.
Bocs, hogy ez így kitört belőlem, és mindig ezt írom. De most iszonyatosan elegem van. Annyira elszomorodtam...

















