Sziasztok!
Megpróbáltam audni. Szokásos, kilenctől 1- ig ment, aóta forgolódom, úgyhogy feleltem, kiteregettem a menet közben lejárt programból a ruhákat és pótvacsoráztam, vagy mondjam, hogy reggeliztem?
Nagyon kedvesek vagytok, olyan jól esik ez a fogadtatás.
Elég jól pörög ez a fórum, úgyhogy megpróbálok én is hozzászólni az este menet közben felmerült dolgokhoz.
Pocak méret: nálam átlagosnak mondanám, bár kicsit nagyobb, mint Zazával volt.
Alkohol: szilveszterkor ittam egy pohár forralt bort meg egy pohár alkoholos gyümölcsbólét (szangria és pezsgő volt benne), na elég jól éreztem magam. Másnap estére viszont asszem elérte a babánkat is a dózis, mert egész éjjel pörgött a pocakomban, nem aludtam egy percet se. Na azóta inkább nem iszom egy kortyot se:)
Aranyérrel kapcsolatban most jutott eszembe, hogy a múlt héten műtötték egy ismerősöm és áradozott a dokiról- állítólag 15 perc alatt meg volt, vetkőzéssel együtt. Egy női doki, nagy szaktekintély. Ha valaki szeretné, megkérdezem a nevét és hogy hol praktizál, már ha pestiek vagytok vagy be tudtok jönni.
Marqueza! Férjem édesapja szudáni, anyukája sváb magyar. Szegeden, az egyetemen találkoztak, párom és a bátyja itt születtek, aztán kimentek Szudánba. 10 éves volt, mikor hazaköltöztek anyukájával és bátyjával Kaposvárra. Szóval az Aziz direkt választás. Bár nem akartunk extrém arab nevet, de mégiscsak kellett, hogy illjen a vezetéknevéhez. Most nagy bajban vagyunk. Lánynevünk megvan már: Leena, de fiúnevekkel nagy bajunk van. Rövid is legyen, könnyen kiejthető, írható, illjen a vezetéknévhez, nem árt, ha szép jelentése van és tetszen is... nem egyszerű.
Gabka! Az Uzsoki Kórházban szülök Fábián Istvánnál, lévén, hogy zuglói vagyok és nem akartam átbumszlizni a városon, pedig sokan ajánlották a Szent Imrét. Az Uzsokinak a szülészetéről is csak jókat hallottam és folyamatosan próbálok új infókat begyűjteni.
Kisfiam mit szól? Igazából már korábban akartam volna kistesót, de lévén, hogy 23 évesen a semmibe vállaltuk be az első gyereket, nem ártott anyagilag kicsit megerősödni. Emlékszem, Zaznak az első hónapokban még ágya se volt, a mózeskosárban aludt, mi meg egy évet vártunk az ágyunkra, addig szivacsokon aludtunk. Fura visszagondolni, de szép évek voltak
Annyiból jó, hogy most jön a tesó, hogy Zaza már nagy fiú. Egyedül eszik, öltözik, wc- zik, így nemhogy problémás lesz, de még ő tud majd segíteni nekem. Amúgy is olyan a természete, hogy imádja ajnározni, sőt sokszor nevelni a kicsiket:) Szerencsénkre van egy unokahúga, most két éves, és már végigélte a folyamatot, mármint hogy először még csak alszik meg eszik meg sír a baba, és hogy nem szabad erősen megfognia, stb. Persze idő volt, mire mindet megtanult, de igyekeztem minél több időt az uncsitesóval lenni, hogy tanulja a dolgot. Asszem, mára már felkészült abszolút a dologra. meg hát ő volt az első, akivel közöltem a jó hírt, így tényleg itt volt ez a 9 hónap, jött velem mindig a dokihoz is. Szegénykém első 5 hónapban minden nap megkérdezte, hogy anya, mekkora most a kistesó? Mikor szedi ki a doktor bácsi a pocakodból? Mikor mondtam neki, hogy még pici és nőnie kell, azt mondta: nem baj, jó lesz így is:)
Nagyon várja már.
Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy lesznek rizikós pontok és valamilyen formában elő fog jönni nála a féltékenység. De fel vagyok rá készülve.
Katka! Köszönjük a tenácsokat, nagyon hasznosak és figyelek majd, hogy betartsam őket!
Nekünk a nagyszülők vidéken vannak, így általában akkor szokott Zaza lennt lenni, ha beteg, vagy hétvégén, vagy nyáron. Nem valószínű, hogy lepasszolom nekik többet, mint eddig. Sőt, az elején biztos inkább magam mellett tudom, ahogy Te is tanácsolod.
Bea!
A szüléstől ne félj! Hidd el, maga a csoda! Persze fájdalmas, de fel lehet rá készülni agyban. És azért itt mégis más eredménye van, mint amikor a fogad húzzák
A nemét illletően mi is természetesen baromi kiváncsiak vagyunk, de nekem olyan fura az, amikor már a nevén szólítja valaki a pocakját. Sőt, egyik ismerősöm előre belehímezte a nevét még a takarókba is. Szóval nekem ez fura. Így is abszolút ,eg van a kontaktus, lehet hívni babának, no meg mindenféle kisállatnak (mókuska, pocok, nyuszika, stb).
Babaruhák 99%- ban fehérek, szóval ezzel nem lesz gond. Amúgy egy lányra még rá lehet adni szerintem kék ruhát, fordtíva már nem vállalnám be, de mivel mint írtam, sógoroméknak kislányuk van, ha lány lesz, majd öröklünk még tőlük ruhákat. Amúgy a baba játékok unisexek, és a szobát se fogom átfestetni

Nagyon jó volt, hogy meglepi volt és élmény volt, mikor kibújt és megláttuk a kukiját De valóban ritka az ilyen gondolkozás, akárhány dokival találkoztam, mindenki meglepődött, merthogy most már minél hamarabb akarják megtudni a szülők a baba nemét, nemhogy egyáltalán nem
Vica!
Ez tök jó, hogy egyidős a fiúnk és egy időre is vagyunk kiírva
Kiváncsi leszek majd a nagytesó reakcióira nálatok, bár persze ő már átélte egyszer, de izgalmas lesz hallgatni
Igen, első szerelem volt a férjemmel. Sajnos első együttlétünkkor be is csúszott egy baba, amit nem tarthattunk meg, így eléggé megpecsételte a kapcsolatunkat. Na, azóta vágyom igazán gyerekre, így nem csoda, hogy amint kiszabadultam a főiskoláról, egyből összehoztuk. Szerencsésnek tartom magam, mert minhárom baba első próbálkozásra összejött, így remélem a következő is mad így sikerül.
Amúgy az igazság az, hogy a 11 évből volt egy 10 hónapos és egy 2 hónapos szünet, merthát minden kapcsolatban adódnak nehézségek. De megoldottuk őket. Igazából már mindent átvészeltünk, ami tönkretehet egy kapcsolatot, abortusz, megcsalás, az ország másik felébe költözés, gyerekszületés. Szóval már jöhet bármi, tudjuk, hogy együtt van jövőnk. A mai kapcsolatok zöme szerintem azért fullad kudarcba, mert túl önzőek a felek. Ha valami probléma adódik, inkább kiszállnak, mintsem megoldják. Egy megcsalásnak is vannak okai, és azokat kell keresni és megoldani, nem egyből elzavarni a másikat. Ha új kapcsolatba menekül az ember, ugyanúgy el fog követni hibákat mindkét fél. Nem lehet folyton menekülni. Senki se ígérte nekünk, hogy felnőttnek lenni, kapcsolatban élni könnyű. Baromi nehéz és sok küzdelemmel jár, de megéri
A kórházi pakkom én is lekezdtem csomagolni, a listám szerint haladva, bár még sok mindent be kell szereznem, amiket február közepéig el akaork intézni. Én is kezdem úgy érezni, hogy túlzásba viszem a pakolást, elvégre csak 4 napról van szó
Na, megint jó hosszúra sikerültem, de hát sok kérdésetek is volt és amúgy is ha egyszer beindul a kezem... regényeket írok.
Megyek, veszek egy forró zuhanyt és megpróbálok aludni, mert a kisfiam hamarosan ébred
Szép reggelt mindenkinek!
