Helló Lányok!
Ez most nem Isti.

Én vagyok a mai meglepetésvendég.

Terhességem kezd olyan kalandossá válni, mint Zétiveráé, de erről majd később...
Először is: ERIKÁNAK ÉS KAANDINAK hatalmas gratulációk!!!! Sok boldogságot, tejcit és gyors felépülést kívánok!!!
Vendi baba pedig egy gyönyörűség.

Amy, az az első kép Rólatok, az díjnyertes lehetne! Egyszerűen gyönyörű, ahogy tartod a Kicsit a karodban, eszméletlenül szép vagy és madonnai kifejezés ül az arcodon. Vendi meg hozzádbújik, és a kis karját úgy rád fekteti....

Az embernek kedve támad szülni.
Gjéti: Az álmodat olvastam, szuper, mikor jövünk össze palacsintát sütni?
Ja,
Zsufi: Mintha Nálad gondok lettek volna, minden ok már?
Reagálok majd, egyelőre csak felületesen olvastam vissza...
Velem: Ma hazajöhettem, azzal, hogy holnap délután újra jelenésem van a kórházban. Szoros felügyelet alatt vagyok, napi két ctg, eleinte nagy tiltakozás volt Bogyesz részéről, de mostmár szépeket produkál, főleg ma, hogy iszogattam közben és tavaszi szelet énekeltem neki.

Úgy néz ki most, hogy Gyerkőcre várunk még kicsit... Nem lesz császár a hét elején, hanem várunk, hátha megindul magától és sikerül természetesen megszülni (hátha úgy lesz, mint Erikáéknál.

) Ha nem indul a terminus végéig, akkor valószínű császár, de fejecskéjét is megnézik még egyszer, és ha még nőtt, akkor lehet, hogy bele sem engednek normál szülésbe, hisz már most határeset a dolog....

Én ennek így örülök, hátha megindul és hátha könnyebben fog menni, és sikerül. (Azért jó lenne természetesen, még akkor is, ha szerintem nem ettől leszek jó anya. A kapcsolatunk akkor kezdődött ezzel a Maszattal, amikor megfogant és a szülés csak egy fontos állomás. Ezután jönnek az igazán lényeges dolgok...) Sok jóval egyébként nem bíztatnak, ekkora méret még jól táguló nőnél is nagyon nehezen szokott menni és feltehetően nem vagyok ilyen...
Amúgy tök kellemes, egy hátsó kis traktusában vagyok a kórháznak, kicsi, csöndes, az én drága orvosom itt az osztályvezető, háromágyas szoba, egy gyerekorvos és egy jogász a szobatársam, tiszta elit környezet...
Tegnap amúgy azt hittem, lesz valami, rendszertelen fájásaim voltak, semmi félelem, nagy izgalom, aztán elmúltak...

Azóta mintha az egekben lévő hasam is végre elkezdett volna lejjebb csúszni... Légyszi drukkoljatok, hogy minden úgy alakuljon, ahogy kell.
