Sziasztok! Hát, vagy egy hete jelentkeztem utoljára, és olyan sok mindenről írtatok, hogy csuda! Örülök, hogy felvetettem a
"pénzes" témát, látom megoszlanak a vélemények..., jómagam nem is nagyon tudok állást foglalni, mert egyetértek Hariverával is valahol - ugyanakkor ahogy elnézem, mind az orvosokkal, mind a védőnőkkel szerencsés - és egyetértek a másik oldallal, akik igenis inkább fizetnek, csak tuti legyen minden.
Nagyon sajnálom
Timi, Marianna, hogy elment a babátok. Remélem mielőbb regenerálódtok, és hamarosan jó hírekkel tudtok szolgálni! Együttérzek veletek én is.
Legyekmami :D hát a legjobbakat nektek, úgy bizsergett a gerincem, ahogy olvastalak, elképesztő lehet már előre a tudat... hármasikrek ahh... kitartást a várandóssághoz méginkább!!!
Sensi, aranyos kis pocód van, egy-két hete, sőt már régebb óta is érzem én is, hogy be van feszülve az alhasam, de miután igazi kis muraközi alkattal rendelkezem, hát én is várok még, mire a cuki hurkáimon túl, babáspocak-kinézetű fotót tudok felhelyezni
Eagli, Szkati gratula nektek!!!
Magunkról..., a múlt héten csütörtökön borzasztóan rosszul voltam, haza is kellett mennem a suliból. Éjjel - szokásos pisilési utam - hányásba torkollott, rázott a hideg és rosszullétemben majdnem elájultam. Aztán hasmenés következett..., nem tudtam, hogy üljek, vagy guggoljak, lavorozzak a wc-n gubbasztva, vagy hogy a fenébe oldjam meg a helyzetet. Iszonyat volt. Előtte volt már émelygésem, hányingerem, de ez most ijesztő volt. Ráadásul - mondjuk mikor jön egy ilyen eset jókor - de a lehető legrosszabbkor jött ez az egész, költözés kellős közepén, közben fősuli, tanfolyam, meló... uff voltam. Aztán hétfőre már csak hasmenésem volt, és ma már egész jól vagyok. Sőt, három napja már a szokásos émelygés is elmúlt. Arra gondolok, hogy valami gyomorrontás lehetett ez a dolog, és nem is a várandóssághoz kapcsolódik. Viszont, egy hete, hogy minden kijött belőlem, nem szedtem a Centrum Maternát. Létezik esetleg, hogy a vitamin bekavar és az fokozza a rosszullétet, az émelygést-hányingert?
Hamarosan indulok a traumatológiára. Valamikor talán írtam, hogy 6-7 évvel ezelőtt volt egy lovasbalesetem, aminek következtében elhajlott a farkcsontom. "A coccygeális csigolyák széles ívben ventrál felé hajlottak." Az akkori nőgyogyim az eset után azt mondta, hogy ez szülésnél befolyásoló tényező lehet, császárt helyezett kilátásba. Most jeleztem ezt az orvosomnak, aki mondta is, hogy félidőben el kell mennem megnézettetni magam. Viszont, időközben olyan erős fájdalmaim lettek, hogy nem tudom kivárni azt a két hónapot és inkább elmegyek most.
Utána olvasgattam, és sok helyen láttam, hogy teljesen természetes az is, hogy ha fáj a terhesség ideje alatt az ember dereka, csípője, sőt, keresztcsontja, medence környéke. Viszont én már ott tartok, hogy nem hogy kocogni, de gyorsabban lépkedni sem tudok, illetve fekvésből csak, mint egy roki tudok felülni, felkelni. Kiváncsi vagyok, mit mond erről a szakdoki.
Az fix, hogy sem röntgent nem akarok, sem fájdalomcsillapítót, inkább abban reménykedem, hogy ez a doki - tekintettel az állapotosságomra - szakszerűen megrántja a lábamat

, és ezzel majd helyre áll ott valami. Ez így hülyén hangozhat..., de a terhesség előtt, mint amikor az ember megropogtatja az ujjait, vagy a csuklóját, én úgy ki tudtam pattintgatni, helyre állítani a gerincem alsó részét is, azaz a farkcsontomat. Csak nagygyon félek a fájdalomtól, mert ez így is iszonyat tud lenni, alapból. Remélem, hogy a babócát ez az egész trauma nem fogja megérinteni.
Ja, azt nem is írtam, hogy akkor, régen, manuálterápiát - ami ebben az esetben, végbélen keresztüli helyre masszírozgatás - akartak alkalmazni. Hát az első vizsgálatot sem bírtam ki, majd eszméletemet vesztettem fájdalmamban, így nem is tudtam a kezelést végigcsinálni. Ha ez a doki is most úgy akar megvizsgálni..., én nem hagyom magam. Vagy nem tudom
És akkor hol van még ettől a szülés...
Valaki írta a hasfájdalmakat, nekem szinte kezdetektől fogva, és nem csak amikor mensis időszakom lenne, feszül, görcsölget a pocakom, sőt, van hogy bele nyilal a fájdalom elég keményen. Kisgyerek koromban volt egy perforált vakbelem, szétkaszabolták a hasfalamat, és sajnos olyan belső összenövések vannak, amik sajognak az átrendeződés miatt. Na, de ez végülis hasonlóan sajgott azelőtt is az időjárás változásnál..., ezzel már megtanultam együttélni
De ez a farokcsontos mizéria nagyon zavaró.
Szorítsatok, hogy ne fájjon annyira a vizsgálat!