Nanetto (és többiek): és mivel szeded ki a kakit a textilpelusból? Mert nekem jobban megéri ez a papír alátét, már nem a libero, hanem a vastag rossmannos. Legalább 3x átlocsolom fehérítővel a pelust/ (ma éppen lepedőt, takarót, ruhát, textilpelust-ugyanis a jó kis libero pelusból a nyakáig kifolyt a kaki, és még az ágyban is állt, hatalmas foltban..., ehhez már fürdeni kellett, mert a combjai mindene kakis volt, karja is

,aztán átöltöztünk, majd leteszem, erre sírás, kiveszem, hát az egész hasa csupa pisi

-egyből 3. szett ruha, 3. pelus

) na szóval én inkább kidobom a papírt, mert egy hordó víz kellett, mire a darabos rész lejött pl. a lepedőről, aztán 3x-4x belocsoltam fehérítővel, mire a sárga szín elkezdett halványulni, de még mindig nem az igazi.
Luna: pont így csináljuk mi is, fürdetéshez keltjük a picurt. Vagy ha fél óra lenne már, akkor le se teszem aludni addig, max. picit előbb fürdünk, vagy kihúzzuk addig az időt, ruhaválasztás stb.
Csajok, nem vagytok semmik a kendőkkel. Meg is bolondulnék, ha mindig cipelnem kéne magamon Kírát. Ma éjszakánk is szuper volt, 20 perc szopika megszakítással. Na meg ha köztünk aludna, attól is kilennék. Amúgy képzeljétek, csomószor van, hogy éjszaka fölriadok, és páromra azt hiszem, hogy a pici.

Elkezdem bökdösni, fogdosni, aztán megnyugszom, hogy nem hoztam át véletlenül Kírát, hanem a párom az. Nagyon szokott ilyenkor örülni, hogy fölébresztem a piszkálással.
Ma vagyunk két hetesek!

Reggelinél már megvolt a napi egy csepp vigantolunk, aztán voltunk ma dokinéninél is. A köldökkkkkkkkkkkkkk miatt. Ez a mumus nálunk. Amikor kijött először a dokinő, akkor mondta, hogy rosszul kezelem, kórházban azt mutatták, hogy csak be kell szórni kívül

, hát majdnem elájultam, amikor széthúzta mellette a bőrt, ami ott volt.

Tegnap jött a védőnő, aztán nézi, hogy jé még fent van a csonk. Leszedte... és alatta van valami pukli, aminek nem kéne. Ma lápisszal lekezelte a dokinő, csütörtökön vissza, és ha nem javul, mehetünk a sebészetre...
Ma tettünk egy nagyobb sétát is, csak néztem, mki megáll, nézi, dicséri a picit, milyen szép.

Olyan büszke vagyok rá.
Heni: én is egy picit le szoktam fejni a cicimből, amelyik már szét akar éppen durranni, mert nem bírja a kövi szopiig. És akkor nem csöpög folyamatosan.
Jenny, tejjel nálam is ez a helyzet, már a kórházban gondoltam, hogy mindjárt ráteszek még egy-két bébit, hogy ne sírjanak az éhségtől.
