jelolj be facen és beraklak a csoportunkba
Hidd el sokat segítenek a csajok https://www.facebook.com/timea.g.dicso
Új privát üzeneted érkezett!
Sziasztok!
Már régóta keresek egy olyan oldalt ahol ilyen temával lehet beszélgetni,meg osztani örömöket, bánatot. Én sajnos utóbbit szeretném meg osztani 
Nem el keseriteni akarok senkit, vagy meg ilyeszteni. pusztán beszélgetni.Úgy érzem erre van szükségem. A történetem egy pozitiv tesztel kezdődik. melynek én és a párom iszonyatosan örültünk, De a görcsök miatt nagyon aggodtam igy ahogy tudtam el mentem a nőgyógyászhoz, Ahol meg se vizsgáltak máris a nagy frászt hozva rám továb küldtek a kórházba ahol uh- n meg nézték méhen kívüli vagy belüli a terhesseg. Nagy izgalom közepette és meg nyugtatásomra közölte hogy ez egy ép mehen belüli terhesség . A kis szivecskéjet is halhattam
Elmondhatatlanul boldog voltam
>>>>>
Akkor a méretei alapján 7 hétnek felett meg.
azon a hétvégén jelentkezet nálam nagyon csekéj barnás pecsételés. Nagyon meg ilyedtem. Szaladtunk is az ügyeletre. Ahol azt mondták semmi gond nincs, biztos a hormonmiatt van. igy fel irta az utrogestant. Pár nap mulva el is múlt.Továbbra is nagy volt az öröm. És minden egyess ultrahangot nagy izgalommal vártam. 2 hét múlva kellet vissza mennem.Szépen fejlődött már 8.5 hétnek felelt meg papiron 9.6nap. Minden renben volt .kicsi szívét is ismét halhattam . A leg csodálatosab hang volt számomra . zene füleimnek Akkor már le is fotozhattam . Akkor már pár embernek el is újságoltuk. De két hétre rá este jelentkezet egy nagyon minimális vérzés amitől nagyon meg ilyedtem.
Másnap reggel (ismét hétvégén) szaladtunk az ügyeletre. Ahol nagyon higadtam az orvos közölte hogy minden renben, csak a méhnyak felé egy 10x11mm- es hematoma található.Meg ilyedtem de az orvos nem mondta hogy agodnom kéne, hiszen akkor már a kis csőpségem 31 mm es volt. (10 hetes) Így én is meg probáltam nem aggódni. Akkor még egy kicsit barnázgattam gondoltam biztos csak ürül ki a vérrög.
Azon a héten kellett vissza mennem "12 hetes" uh vizsgálatra. Nem is aggodtam nagyon hisz pár napja minden rendbe volt gondoltam nem lesz itt baj. csak a hematoma reméljük már felszivodott.
Mikor végre sorra kerültem meg emlitettem az orvosnak hogy pár napja hematomát találtak .
Fel feküdtem a vizsgálora, örültem hogy végre láthatom a picikémet ismét és egy újabb nyugodt 2 hét következik.De nem igy volt...
A doktor nagyon sokáig nézte a monitort. Nyomkodta a hasamat, A derekamat meg támasztotam ... nem mondot semmit . Csak halgatot és keresgélt..
Én meg nagy félelemmel csak az orvos arcát néztem és vártam mikor mond már valamit.Éreztem hogy baj van...
mikor közölte hogy sajnálja de nincs szivhang.
El sirtam magam és csak azon gondolkodtam hogy miért pont velem kellet meg történie.
(Papiron akkor let volna 12 hetes )
A mérete se változott az 4 nappal ezelőtti vizsgálat óta Így valószínűleg már akkor azon a napon történhetett valami. Össze omlott bennem minden .Nem tudtam el hinni hogy igaz mind ez 
A kicsi babám koponya és has körül ödéma alakult ki. Hygroma colli.
Missed abom volt .Csak annyit mondtak az orvosok hogy valószínű nem lett volna egészséges. Nem nyugtatott meg ezzel..Egy napja mind ennek és össze vagyok dőlve Csak azon kattog az agyam hogy az orvos közli a rossz hírt. Hogy még velem van a baba de már nem él. És csak abban reménykedem hogy nem fájt neki.. Hogy bátorka volt és hogy nem félt...
És most itt vagyok azt sem tudom mitt kel csinálnom hogy mi lesz a picikém aprócska testével ?! Ki löki a szervezetem? Vagy be kel avatkoni ? Netán fel szivodik? Nagyon fáj.... Olyan egyedül érzem magam hogy már nincs velem.Félek nagyon. Fáj nagyon hogy nem tudtam tenni ez ellen. A párom mellettem van és ez nagyon sokat segít. Az ultrahangon nem mondtak semmit ilyenkor mi a teendő, mit kel tenni. Hétfőn megyek orvoshoz. Ő többet fog mondani erről.
Eléggé hosszura sikeredett ez a kis történetem.
De ugy éreztem el kel mondanom mind ez.
Ki kel engednem magamból
Van hogy egy pillanatra meg feletkezem erről az egészről majd mikkor újra bekattan szét esek...
Borzalmas egy érzés.
Ez egy olyan dolog mi csak enyhül de el felejteni soha nem fogod. Az én kicsi aprócskám mindig a szívünkben fog élni.
Reszvétem mind azoknak akkik ezt már meg élték.. sok erőt és kitartást.
Üdv egy szomorú" kis mama"
Sziasztok!
Köszönöm a hozzászolasokat, együtt érzéseket.
Igen azóta meg történt a beavatkozás is.
Tegnap előtt kellet be mennem. Még utoljára kértem hogy nézzék meg uh.
És bár elégvalószínű volt akkor is most még is titkon reménykedtem benne hogy ez mind ne igy legyen. De semmi változás
Este fel hejezték a tágitót. Kegyetlen rossz volt. Iszonyatosan fájt nekem, És nem csak az a kütyü.. a szívem épp annyira majd tegnap el végezték a műtétet. Az asztalon teljesen össze zuhantam 
Annyira szomorú voltam, hogy mért kellet igy végződnie.sírva altattak el és sírva ébredtem.
a nehezén túl vagyok és most már csak fel kell dolgozni és merni tovább lépni.
Nem szeretném ezt újra át élni. És senkinek nem kívánom.
Remélem hogy hamarosan újra próbálkozhatunk és probléma mentesen fog menni minden. Nagyon nagyon sokat segített és segít a családom de legfőképp a párom a feldolgozásban. A végéig velem volt és ezért hálás vagyok neki.
Köszönöm nektek még egyszer.
És nektek is kívánom hogy minden a legjobban mennyen.
Sok sok erőt és kitartást.
Köszönöm a hozzászolasokat, együtt érzéseket.
Igen azóta meg történt a beavatkozás is.
Tegnap előtt kellet be mennem. Még utoljára kértem hogy nézzék meg uh.
És bár elégvalószínű volt akkor is most még is titkon reménykedtem benne hogy ez mind ne igy legyen. De semmi változás
Este fel hejezték a tágitót. Kegyetlen rossz volt. Iszonyatosan fájt nekem, És nem csak az a kütyü.. a szívem épp annyira
majd tegnap el végezték a műtétet. Az asztalon teljesen össze zuhantam Annyira szomorú voltam, hogy mért kellet igy végződnie.sírva altattak el és sírva ébredtem.
a nehezén túl vagyok és most már csak fel kell dolgozni és merni tovább lépni.
Nem szeretném ezt újra át élni. És senkinek nem kívánom.
Remélem hogy hamarosan újra próbálkozhatunk és probléma mentesen fog menni minden. Nagyon nagyon sokat segített és segít a családom de legfőképp a párom a feldolgozásban. A végéig velem volt és ezért hálás vagyok neki.
Köszönöm nektek még egyszer.
És nektek is kívánom hogy minden a legjobban mennyen.
Sok sok erőt és kitartást.
@gica92:
Szia! Nagyon sajnálom a történteket, együttérzésem! Mihamarabbi testi, lelki felépülést kívánok Neked!
Nekem pont ma 1 éve volt műszeres befejezésem most pedig kerek betöltött 38 hetes vagyok. Muszáj bízni a legjobbakban! Kitartás!
Szia! Nagyon sajnálom a történteket, együttérzésem! Mihamarabbi testi, lelki felépülést kívánok Neked!
Nekem pont ma 1 éve volt műszeres befejezésem most pedig kerek betöltött 38 hetes vagyok. Muszáj bízni a legjobbakban! Kitartás!
Sziasztok!
Csatlakoznék hozzátok ha nem baj... Velem tavasszal történt meg a szomorú esemény. Látszólag minden rendben volt, boldogan vártuk a babánkat, álmodoztunk,tervezgettünk, a 12.heti UH-ra nagy örömmel mentem és alig vártam, hogy legyen egy szép felvételem a kicsikánkről. Aztán jött a szörnyű valóság...nem dobog a szíve 2 nap múlva műtéti befejezés. Nagyon összetörtünk.
Most eljött az idő,hogy újra próbálkozzunk. Rettenetesen türelmetlen vagyok...az agyam tudja,amit mindenki mond,hogy "ne görcsöljek rá" ,"kössem le magam másssal" , stb ...de azt hiszem mindannyian tudjuk ,akik már voltunk ilyen helyzetben,hogyez lehetetlen. Persze,hogy lekötöm magam mással, 3 műszakban dolgozom, itt a család,házimunka,minden...de akkor is mindig ekörül forognak a gondolataim
Csatlakoznék hozzátok ha nem baj... Velem tavasszal történt meg a szomorú esemény. Látszólag minden rendben volt, boldogan vártuk a babánkat, álmodoztunk,tervezgettünk, a 12.heti UH-ra nagy örömmel mentem és alig vártam, hogy legyen egy szép felvételem a kicsikánkről. Aztán jött a szörnyű valóság...nem dobog a szíve
2 nap múlva műtéti befejezés. Nagyon összetörtünk. Most eljött az idő,hogy újra próbálkozzunk. Rettenetesen türelmetlen vagyok...az agyam tudja,amit mindenki mond,hogy "ne görcsöljek rá" ,"kössem le magam másssal" , stb ...de azt hiszem mindannyian tudjuk ,akik már voltunk ilyen helyzetben,hogyez lehetetlen. Persze,hogy lekötöm magam mással, 3 műszakban dolgozom, itt a család,házimunka,minden...de akkor is mindig ekörül forognak a gondolataim
Helló mindenki.
Elősször is mindenkinek nagyon sajnálom ami veletek történt de tudjuk hiába ezek a kedves szavak. Teljes vígaszt nem tudnak adni.
gica92 a te történeted én is srva olvastam el az előbb. Sajnálom
Igyekszem tényleg rövidre fogni a tavaly okt. 17 óta történteket. pont 10 hónapja ilyenkor volt a műtétem.azóta próbálkoztunk éltük életünket. Igyekeztünk fel épülni mind lelkileg mind testileg. Testileg állítólag minden ok semmi baj és mehet a "menet" Lelkileg minden jó volt vasárnapig. Gmocsynak irtam de irom nektek is. Hétfőn volt párom 29 ik születés napja. Szopmbaton a barátaival ünnepeltük az Állat kerteben Kapott is tőlem egy remek ajándékot. Örökbe fogadtam egy elefántot aki kislány és a neve remény (igy volt be irva régen a telefonomba hisz párom az utolsó reményem a pasik terén) és az első valentin napunkon született. Remélem ezt jelnek foghatom fel és nem csak az álaltkertben hanem nállunk is ott van az a nagy remény amire ugy várunk. Vasárnap a családdal. Apukálya anyukálya Testvére és annak Párja (akit az elmult 1év 6 hónap alatt mióta együtt vannak nem igen kedvelek mert nem beszélt velem 5 percet ez idő alatt pofákat vág ... hoszu story) nagy volt a jó kedv a boldogság. Bográcsos pörkölt torta minden. Majd a nagy olimpia nézés közepette sógoromtól egy mondat hangzott el. Szeretne bejelenteni valamit. Én magamban hit hijján mint Ateista " imátkoztam" kérlek mond hogy eljegyezted mond hogy házat vesztek bármit de ne azt az egy dolgot.
Majd folytatta: Úgy fest hogy lehet sőt nem lehet hanem biztos hat hónap muléva hárman leszünk.
Én üvölteni őrjöngeni kiabálni szerettem volna. Bent ez le is zajlott. FDőleg mert az én kis pici baba zoknimról amit párom adott mikor műtét előtt ugye 2 nappal a 3 évet ünnepeltük kaptam Arról jutott eszükbe és nem is vették élszre h ez nekünk friss. De mikor a könnyes szemű boldog após jelöltemre néztem nem tudtam csak mosolyt imitálni.nem tehettem mást. Hisz az egész családban csak nekik nem volt még unokájuk. Majd kivonultam a konyhába mosogatni mert "jaaaj a szennyes nem várhat" Majd halkan sírni keztem. Párom utánam jött meg puszilt majd a kis szobához vonult takarásba és el kezdett sirni ő is.
ŰÖrülünk hisz nagybácsi nagynáni szerep tök jó lesz. De az van hogy őszintén be vallom irigylem. Hsz 1év 6 hónapja vannak gyütt. 3 hónaposak most. és ők meg mondták utólag hogy tervezték. mikor kezdték el eggyáltalán. fél évesen? Mi 4 éve hiába. csak egy darab meg mnaradt oldalt és egy űrt tudunk fel mutatni. És meg annyi sirva töltött estét meg annyi rosz gondolatot. Meg annyi sebzett lélek foszlányt. Egy szivet mely mostanra majdnem ösze volt rakva egyben volt igaz kicsit ragasztva volt és varott mint a szürke varott maci. De mikor meg halottam ezt a "jó" hírt-. össze tört és nem tudom ösze tudpom e ujra rakni. Tul sok roisz van mögöttem az elmult 4 évről. A rengeteg temetés a rengeteg baj a munka váltás egy darabig pénztelenség. A műtét. Most jó munka jó albérlet. Egy darab barátom nincs ugyan de nem baj. Nem tudom hogy birom ki ujra hogy talpra álljak. Szeretm őket valahol de mondta párom mert ő egy helyen dolgozik velük. Szeptember 1 ig kibirja valahogy sógornőt nézni utána más műszakba lesz tesóval. De ugy néz rályuk most mint ha nem ismerná őket mint ha idegenek lennének akik nem jelentenek semmit. Egyszerüen nem tehet róla de nem akar velük lódgni igy örül h egyedül dolgozik egy területen. Nem kell nézze.
Egyszer biztos jobb lesz és visza nézve bolondságnak nézzük ezt. De ez akkor lesz ha már mi is tarthatunk egy pozitív biztos tesztet. Egy uh képet amin látszik mindene. És amint ez meg lessz meg nyugszunk. De a stresz akadályoz ebben hogy meg legyen . És valahol itt olvastam hiába mondják ne görcsölj. Lehetetlen állandóan ez van afeje,mben és a munkámban iztthoin mindenhol. nagyon pillanatokra felejtem el. És irigy vagyok egy önző dög hpogy mi az h nekik egyből oké minden mi 4 éve nem megy. Elegem van.m
Boldog szeretnk már lenni mert már rám fér ahogyan itt nagyon sokótokra sőőőt mindeggyikőtökre. Sajnálom ezt a hoszu üzit de nemn tudtam mit tegyek. 4 napja ezen kattogok és nem tudom. De ha majd valami jóval is szolgálhatok egybnől jelzem persze ha le telt az a bizonyos babonás idő. először nem akartuk meg várni de sógorék is vártak mi is fogunk. Ha meg megint baj lesz majd meginn ketten maradunk és ti itt a neten. Majhd átvészeljük. Tudom fela fejjel pozitivan de nehéz nagyon annak lenni. Most van elvileg a próbálkozás hete de párom du tános és fáradtan ér haza. Meg azt se tom mely hónapok jók vagy minden hónapban lehet e. Valahol mondták h 2 havonta egyik orvos h havonta is lehet mert átveszi a másik a szerepet. De én semmit nem tok. Lehet h minden hóban van mensi de az szerintem nem eggyenlő az éréssel és társai. Ha valaki szeretne inkább mailt irjon mert itt ritkán vagyok. Meg adom a mail cimem irhattok bátran. Csak fb n ne keressetek ott nem teregetem ki a magán üpgyeim mert sok hülye van.
Köszi és sorry a hoszu üzenetért de hisz ezért vagyunk itt hogy kiirjuk. Sok siekrt csajok fel a fejjel
Egy szomorú csalódott mérges de azért bizakodó csajszi
Csak egy életed van, ezért éljél,
bármilyen nehéz az akadály, ne féljél.
Törjél előre, tegyél fel mindent,
mutasd meg, hogy egy oroszlán lakozik itt bent.
Mindegy, merre visz már az út, mindegy, merre visz el a szél,
Nem számít már az, ami elmúlt, nem számít már, hogy mit tettél,
Ne érdekeljen senki más, ne érdekeljen, ki mit csinál,
Ha kitartó vagy, tudni fogod már, hogy te vagy az, aki jó úton jár.
bármilyen nehéz az akadály, ne féljél.
Törjél előre, tegyél fel mindent,
mutasd meg, hogy egy oroszlán lakozik itt bent.
Mindegy, merre visz már az út, mindegy, merre visz el a szél,
Nem számít már az, ami elmúlt, nem számít már, hogy mit tettél,
Ne érdekeljen senki más, ne érdekeljen, ki mit csinál,
Ha kitartó vagy, tudni fogod már, hogy te vagy az, aki jó úton jár.
Kety, írtam neked e-mailben választ!
Kedves Gica,
Ezekszerint a nehezén túl vagy már testileg….Lelkileg gondolom még nagyon nehéz a történtek után neked. De most már csak előre! Hidd el, hamarosan újra lesz pocaklakód és már érte fogtok izgulni. Minden rendben lesz.
Bármi van, itt írhatsz nekünk, segítünk, támogatunk, ha kell vígasztalunk! De fel a fejjel és csak pozitívan!
Szerencsés voltam én is ilyen téren, azthittem már belebolondulok, de párom, barátnőim és itt a csajok nagyon sokat segítettek nekem feldolgozni a történteket. Domi babánkat sosem feledjük, de már ő vigyáz ránk odafentről és hiszem, hogy majd a kistesójára is vigyázni fog J
Gabelila, remélem minden rendben veletek, már igazán nincs sok hátra és Veletek lesz a Ti kis Csodátok J Majd írj azért nekünk néha a későbbiekben is hogy mi újság veletek J
Kedves Hatice,
Nagyon sajnálom a történteket! Első babátok lett volna?
Tényleg ne görcsölj rá és legfőképp ne idegeskedj ezen, az jóra nem vezet. Csak nyugiii és jönni fog a Csoda J Hajrá, hajrá 
Remélem hamarosan te is pozi teszttel jelentkezel majd J
Nem első lenne, van már három nagy gyerkőcünk,kamaszok. De nagyon szeretnénk még egy picit
Kicsit aggódok,mert bár a nagyok nagyon könnyen összejöttek anno, a kisbaba akit tavasszal veszítettünk el,csak hosszú próbálkozás után.Persze...az korábbiaknál huszonegypár éves voltam,most meg negyven...de ugyanezért viszont kicsit "szorít " is már az idő.
Amennyire ez ilyenkor lehetséges próbálok is nem rágörcsölni, de mégis nagyon türelmetlenül várom,hogy eljöjjön az idő amikor lehet majd tesztelni...
Lányok, rettenetesen sajnálom ami történt és hogy nektek is át kellett élnetek ezt. Sajnos ebben a csoportban mind sorstársak vagyunk :/ Mi a 26.héten vesztettuk el a kislányunkat.
@gica92 : Sok sok kitartást és erot kívánok, most erre lesz a legnagyobb szukséged, és ha majd úgy érzed,hogy újbol szeretnétek probálkozni vedd fel velem facebookon a kapcsolatot, szívesen látunk majd a probálkozos csoportunkba. De most elso sorban magaddal foglalkozz, ilyenkor még az ember nem tud a kovetkezore gondolni, tudom, ezért ha bármi van nyugodtan írd ki magadbol, az segíteni fog,ha csak egy kicsit is
@hatice: Amennyiben szeretnél csatlakozni hozzánk facen, vedd velem fel a kapcsolatot totál titkos csoport, még az ismeroseid sem láthatják hogy benne vagy, sőt senki rá sem tud keresni, csak akkor tud bárki bekerulni ha én belerakom Nagyon jo kis családias probálkozos csapatunk van ott . Nem vagyunk sokan ,de már a csoportunk fele büszkélkedik 2 csíkos teszttel, pedig cca 1,5 honapja működik a csopi 
Szeretettel várlak :)
és ez persze mindenkire igaz, aki szeretne csatlakozni
https://www.facebook.com/timea.g.dicso itt megtaláltok, csak légyszi dobjatok egy uzit hogy tudjam mirol van szo
Gigi
Gratulálok a kislányotokhoz! Nagyon sok boldogságot, jó egészséget kívánok nektek
Néha azért jelentkezz be, írj pár sort mi újság veletek Sziasztok ! Probalok rövid lenni:
Márc.8 án 23 hetes terhesen szembesültem a szörnxű ténnyel: nincs szívhang...egy világ omlott össze..sejtettem hogy baj van, épp azért mentem uh.ra mert nem éreztem a.mozgást..
Mint egy droid végig csinaltam..borzalmas volt: a halott babámat világra hozni..lelkileg kikèszültem, alig éltem..
Nagyon vártuk a kis drágát..lombik kezeléssel, második beültetéssel sikerült.
Idő közben kiderültvhogy autimmun beteg vagyok, SLE..két trauma egymás után..én soha n voltam beteges- mostmeg
Márc.8 án 23 hetes terhesen szembesültem a szörnxű ténnyel: nincs szívhang...egy világ omlott össze..sejtettem hogy baj van, épp azért mentem uh.ra mert nem éreztem a.mozgást..
Mint egy droid végig csinaltam..borzalmas volt: a halott babámat világra hozni..lelkileg kikèszültem, alig éltem..
Nagyon vártuk a kis drágát..lombik kezeléssel, második beültetéssel sikerült.
Idő közben kiderültvhogy autimmun beteg vagyok, SLE..két trauma egymás után..én soha n voltam beteges- mostmeg
Egy ilyen betegséggel kell együtt élni ami nem gyogxitható, de kezelhető...
Emiatt a babaprojekt jegelve van. Amig aktiv a betegség nem probalkozhatunk. Jó esetben jövő év elején.
Tele vagyok kétségekkel. 38 vagyok..első babára várunk.. hogy fog ösdze jönni ? Ráadásul a lombikot az immunologus nem támogatja mert a hormon kezelés fellobanhatja a betegséget- csak akkor hogyan ?
Nehéz ez...pozitiv maradni, reménykedni..közben eszem a sok bogyót, mar néha nem tudom a bogyók mellékhatásátol vagy a betegségtöl vagyok rosszul ? Ördögi kör
Emiatt a babaprojekt jegelve van. Amig aktiv a betegség nem probalkozhatunk. Jó esetben jövő év elején.
Tele vagyok kétségekkel. 38 vagyok..első babára várunk.. hogy fog ösdze jönni ? Ráadásul a lombikot az immunologus nem támogatja mert a hormon kezelés fellobanhatja a betegséget- csak akkor hogyan ?
Nehéz ez...pozitiv maradni, reménykedni..közben eszem a sok bogyót, mar néha nem tudom a bogyók mellékhatásátol vagy a betegségtöl vagyok rosszul ? Ördögi kör
@gabelila:
Szívből gratulálok!!!Már nagyon vártam hogy jelentkezz! Sok boldogságot és jó egészséget Nektek!!!
Szívből gratulálok!!!Már nagyon vártam hogy jelentkezz!
Sok boldogságot és jó egészséget Nektek!!! 
@gabelila:
Jól vagyunk köszönjük! Dani már 4 hónapos,szalad az idő!!! Remélem veletek is minden rendben
Cicurka őszintén együtt érzek Veled!!Ne add fel!!!Sok erőt és kitartást !Soha ne add fel!!!
Jól vagyunk köszönjük!
Dani már 4 hónapos,szalad az idő!!! Remélem veletek is minden rendben Cicurka őszintén együtt érzek Veled!!Ne add fel!!!Sok erőt és kitartást !Soha ne add fel!!!
Sziasztok en tanacsot szeretnék kérni, hogy hogyan tovabb egy vetélés után. A storynk röviden. Kb 4 éve probalkozunk a babával, ay első sikertelen év után elmentünk dokihoz aki kivizsgált és azt mondta nincs megmagyarázható oko miért nem sikrül. Ekkor tobb mint egz évig szedtem a clomyd nevű tablettát de az sem segített. Aztán támogatást kaptunk lombikra hát belevágtunk mert a doki már nem tudott mást javsolni, azt mondta valószínű egyszer összejön természetesen de nm tudja mikor. Az első lombikunk sikertelen volt ami elegé rosszul érintett mivel minden annyira jól alkult.Rá két hónapra belevágtunk megegyszer egy fagyasztott ciklusba ami sikeres volt. Annyira örültünk, hogy ay nem igaz amikor a vér viysgaéatból kiderült h az 5. het elején a hcgm 19. Azt mondtak láttak már terhességet kialakulni ilyen eredmányből menjünk vissza két nap mulva. Az az eredmény már negatívan jött vissza normális hormonértékekkel azt mondták korai vetélésem lesz mert a baba nem fejlődött. Azt hittem megáll a syívem dobogni. A hétvégén elvetéltem és néztem, hogyan folyik le a boldogságom a wcn és hogy nekem miért nincs szerencsém a kezemben tartani. nemtudom, hogyan tovább...
körülöttünk potzognak a babák és tele vagzok méreggel, lelkiismeret furdalással, szomorusággal, kérdésekkel, és egyedül érzem magam. 31 éves vagyok és ez volt az első várandóságom. mi lesz ha sosem lehet gyermekem? mi lesz ha sikerül akkor hogyan küzdöm majd le a félelmem, hogy ez ne ismétlődjön meg?
köszönöm
Sajnálom a történteket! Kitartás, fel a fejjel! Nektek is sikerülni fog, nem szabad feladni! Ha tudunk segíteni, írj nyugodtan ide!
Sajnálom ami történt veled! De, ne add fel! Annyian vagyunk akik ezt átéltk vagy hasonló szörnyűségeket, de nem szabad feladni! Ha a kivizsgálások alapján rendben vagytok, biztosan sikerülni fog
Szorítok és kitartás! Ha gondolod ide írhatsz nyugodtan bármikor! vagy csatlakozz hozzánk a facebook csoportban!Sziasztok lányok, hát nem tudom olvassa e még valaki a topicot, de hátha
Face csoportos csajszik már tudják a hírt
Nos, én szeptember 19-21 közöttre nem vártam... Nem is jött meg, sőt.
Szept. 18 hajnalban begörcsöltem, gondoltam reggelre tuti megjön, viszont mivel tavaly is így indítottam amikor terhes lettem, reggel csak csak csináltam egy tesztet. ami halvány pozi lett. Napközben barnáztam, így bementünk ügyeletre.... hasi uh-t csinált csak a doki, csak megvastagodott nyálkahártyát látott, másra mondjuk nem is számítottam akkor még (hiszen szept 4 körül volt ovum), azt mondta lehet menzi miatt is, de ha nem jönne meg október elején találkozunk.
Hát mutatom nektek a képet miként alakult azóta a tesztelgetésem, ugyanis nem jött meg azóta sem.
Produkálok több terhes tünetet is, úgy érzem most minden rendben kell legyen.... 
Október 1. vagy 2.hetében megyek a dokihoz. Szorítsatok kérlek értünk. Most tényleg rendben kell legyen minden
Face csoportos csajszik már tudják a hírt
Nos, én szeptember 19-21 közöttre nem vártam... Nem is jött meg, sőt.
Szept. 18 hajnalban begörcsöltem, gondoltam reggelre tuti megjön, viszont mivel tavaly is így indítottam amikor terhes lettem, reggel csak csak csináltam egy tesztet. ami halvány pozi lett. Napközben barnáztam, így bementünk ügyeletre.... hasi uh-t csinált csak a doki, csak megvastagodott nyálkahártyát látott, másra mondjuk nem is számítottam akkor még (hiszen szept 4 körül volt ovum), azt mondta lehet menzi miatt is, de ha nem jönne meg október elején találkozunk.
Hát mutatom nektek a képet miként alakult azóta a tesztelgetésem, ugyanis nem jött meg azóta sem.
Produkálok több terhes tünetet is, úgy érzem most minden rendben kell legyen.... Október 1. vagy 2.hetében megyek a dokihoz. Szorítsatok kérlek értünk. Most tényleg rendben kell legyen minden @gmoncsy1991: micsoda hírek! Nagyon örülök, még a könnyem is kicsordult. Nagyon szorítok értetek!!! Majd jelentkezz <3
@rocketdog: Sajnálom, ami történt! Ne add fel, sikerülni fog nektek is!!!
@anne80: már 4 hónapos tényleg repül az idő. Jól vagyunk mi is csak a hasfájás miatt küzdünk az elemekkel.
@rocketdog: Sajnálom, ami történt! Ne add fel, sikerülni fog nektek is!!!
@anne80: már 4 hónapos tényleg repül az idő. Jól vagyunk mi is csak a hasfájás miatt küzdünk az elemekkel.
@gmoncsy1991:
Juppppyyyyy!!Nagyon örülök a jó hírnek!Vigyázz magatokra,és néha adj hírt magatokról!!! Hatalmas ölelés!!
Juppppyyyyy!!Nagyon örülök a jó hírnek!Vigyázz magatokra,és néha adj hírt magatokról!!! Hatalmas ölelés!!
@gabelila:
A hasfájás minket sem kímélt...ha vigasztal,3 hónapos kora körül egyik napról a másikra elmúlt
A hasfájás minket sem kímélt...ha vigasztal,3 hónapos kora körül egyik napról a másikra elmúlt
Sziasztok!
A mi kis történetünk. 2016. Szeptember 28.-án reggel 6:35kor kezdődött. Amikor is ugyan felkeltünk az én kis párommal, de ez a nap még is más volt mint a többi... persze ekkor még nem tudtuk. Bevettem a kötelező gyógyszerem pajzsmirígy betegségemre, és minden forgott tovább. felöltözködtünk, határtalanúl boldogok voltunk, hiszen ma meg tudjuk hogy ez a csepp élet fiú-e vagy lány, illetve hogy nincs e valami baj vele (amit ki is zártam, hiszen 2 héttel ezelőtt voltam a körzeti nődokinál, aki megerősítette papíron hogy MINDEN A LEGNAGYOBB RENDBEN!!!!! Itt rugdalózott a hasamban, mint minden nap. Napról-napra erősebben, még is csak a 19. hétben járok! Megittuk a kis kávénkat tejjel, mert mi így szoktuk........ elkészítettem mindent. És kijelentettem mehetünk! Betettem a kis csokikat, amiket pont arra az esetre vettem tegnap este, hogy majd jobban mozog a pociban és részletesebben le tudják mérni a mi kis babánkat!
8:50re volt a Karcagi Kátai Gabor kórházba idő pontunk. Hát mi azért negyed 9 felé SEM jutottunk be, szokás szerint. mivel az elöző párnál bement a férfi is, így gondolkoztam hogy merjem e megkérdezni hogy bejöhet e az enyém vagy sem. Nos mertem.
-Jó reggelt hölgyem! mosolyogtam.-bejöhet a párom?
-Hát cammogott egy sort mire megemésztette a dolgot... (teszem hozzá ő volt a 12 hetes genetikai ultrahangon is, úgy előzőleg már "ismertük egymást")
-Ha minden rendben lesz beengedem. De csak a végén!
Na gondolom, téged is csak egy kis pénzzel kellene kenegetni...aztán biztosan máshogy szólnál az emberhez. Na de lenyeltem, hiszen mást nem tehettem. És a fő az hogy minden rendbe legyen, ahogy 2 héttel ezelőtt is volt.
Már vizsgálgatott. Mire megszólaltam:-Hölgyem lehet tudni a nemét?
-Chh. Addig nem mondok az ég világon semmit amíg nem tudjuk hogy egészséges-e.
Hát jó ezt is lenyeltem, mert tudni illik én sok minden szart le nyelek.......
El telik 15 perc mikor benyomja hogy itt valami nem jó.
Hallgattam arra várva hogy folytassa, ugyan nagy gondra nem gyanakaodtam hiszen 2 héttel ezelőtt (Szept. 12) makk egészséges volt Dr. Takáts Szabolcs szerint! (azért merem név szerint említeni ezeket az úgy nevezett orvosokat, akik semmit sem tudnak azok kívül hogy matatnak a nőkben és hipp-hopp kitalálják mi is a baj alólról. Dehát ők kérem orvosok, és fő bizalommal forduljunk hozzájuk!!!!)
-A helyzet az Dzsina, hogy az ön gyermekénél nem ábrázólodik egyenletes felső ajak ív.
Ekkor már vert a szivem mint az állat... és csak a kibaszott plafont néztem. Azt hittem ez egy tévedés hiszen ez egy olyan dolog, amit már a 12 héten ki lehet szűrni. Mert nekem erős a gyanúm hogy ez 2 hét alatt egy ilyen fajta rendellensség képtelenség hogy kialakúljon.
Nézegeti tovább, majd kis együtt érzést mutatván mondta hogy behívja a párom és vele is közli. Utána pedig lehívja Farkas Dr.-t hogy megerősítse a dolgot miszerint a mi kicsinknek súlyos 'nyúlszája' van. És majd tovább küldenek Debrecenbe a Klinikára, ahol további vizsgálatokat végeznek.
Behívta a páromat.
-hmmm...hmm.. ez van(le vázolta neki is nagy vonalakban a dolgot)!!! De nem biztos! Hiszen ő csak egy úgy nevezett vizsgáló asszitens, akinek muszáj ezt közölnie. (Nos akkor kérdezem én utólag.... miért nem lehetett a 12. Héten közölni?? Lehet nem tudtunk volna a dolgon változtatni, de könnyebben engedtük volna el! Hiszen 17 hetesen megmozdult, megvettük a kis ágyat, babakocsit és még sok mást.... nem akartunk semmit sem a végére hagyni! Sőt már csak a nemére vártunk hogy megtudjuk, hogy az apukája tudja mihamarabb festeni a hozzá illő színre a szobáját. Rengeteget beszélgettem vele, mikor kettesben voltunk otthon a kicsimmel. Hiszen apa sokat dolgozott értünk, hogy jobb legyen minden.)
Már hullottak a könnyeim, egy világ dőlt bennem össze... A nem normális asszony ember hívta Farkas Dr.-t hogyha tud mihamarabb jöjjön! Hát kiderült hogy Farkas Dr. A műtőben.
Azt tanácsolta hogy addig menjünk tegyünk egy kört de 15 percen belől menjünk vissza... ja és hogy töröljem meg a szemem, fújjam ki az orrom mert így nem mehetek ki innen. Hát ez nem ment, mert ahogy letöröltem jött utána a többi.
Azért még az ajtóba halkan motyogot hogy HELYESEN DÖNTSÜNK. Fasza.
A legrosszabbra tudtam csak gondolni. A párom nyugtatott hogy minden rendben lesz, mert ilyen történhet meg 2 hét alatt... ilyen nincs!
És ezennel azt is elmondhatom, hogy leforgott az életem magam előtt. Nagyon vártuk a mi kis angyalunkat, nem tudtam volna akkor nélküle az életem elképzelni. Minden álmunk volt!
Eltelt 15 perc vissza mentünk, kis várakozás után meg jelent egy elavult fejzetű 180cm magas doki aki bolintott nekünk és be is ment az ultahangos vizsgálóba. Gondolom ő lehet az a nagy okos Farkas Dr. aki majd válaszokat add.
Válaszokat?! Ugyan...mit vártunk! Talán ha 60.000ft-ot oda nyomtunk volna az orra alá, hogy ne bmeg...biztos megeredt volna a nyelve! De nem. A kis szipirtyó aszisztens, aki Szonográfusnak volt beállitva elkezd vele konzultálni.
Mutogatja a gyermekem fejét, hogy látja hogy mit akartam mutatni? Az Dr. Annyit mondott aha!
Erre az aszisztens csajnak idegesség halatszott a hangján!!! És ismét megkérdezi, DE LÁTJA MIT AKAROK MUTATNI?
Ja, aha. Ennyit mondott a nagytudású!
Remnéz majd közli, hogy hát ő azt se mondja hogy menjünk be Debrecenbe, de azt se hogy ne menjünk! Mert nem biztos hogy van ott valami csak felmerül.
És ennyi. Ezzel le is zárta.. lelépett! Mint aki jól végezte dolgát. Az aszisztens kiküldött hogy majd mindjárt szólít minket a beutalókért. Mi kint leültünk a páromon már enyhe megviselés látszott, talán kezdte ő is lelkileg felfogni hogy ez nem csak egy rossz álom. Hanem tényleg ez történik velünk. 5 perc elteltével hív be engem, a nő... ott mondja hogy hova, mikor, meddig lehet menni... sírtam. S megkérdeztem. Ennyire nagy a baj? Pislogott mint hal a szatyorban, azt nem tudom de valami nem jó!.... valami nagyon nincs rendben! De Debrecenben meg fogják mondani. Csak kérem helyesen döntsenek, egy nagyon beteg babát ne hozzon a világra! És ha fel ajánlják a magzatvíz vételt kérem fogadja el. Megadom a telefonszámom amin el tudnak érni hogy végül mi lett az eredmény. Gondoltam dugd fel a telefonszámod, ha baj van akkor nen veled fogom közölni, de.... majd amilyen lelkiállapotba leszek azon fogom törni az agyam hogy majd én hívogatlak téged? Na ne viccelj már... ez még mindig nem álom világ!
Autóba huppantunk és haza ugrottunk Nagyivánra, ahol közöltük a szüleimmel hogy nem biztos de ez van. És csak nézett édes anyám, hogy MI??? És rengeteg kérdéssel halmozott el.. nos az már nekünk is tiszta volt hogy ez nem két hét alatt alakúlt ki! Akárhogy takarózik a "Szonográfus kisasszony" neki már ezt az első genetikai ultrahangon látnia kellett volna!
Nem is sokat időztünk ott. Kocsiba pattantunk és mentünk is Debrecenbe a Szülészeti és Nőgyógyászatu klinikára. Nos hamarosan sorra kerültem egy aranyos ultrahangos nő kezei közé.. Aki elmondta hogy igen, nem téves.. egyszóval a felső ajkak és az orrlyukak hiányoznak és az orr helyén van egy kitüremkedő kinővés. Zokogtam. Kérdezte hogy csak ma tudtam meg? Mondtam hogy igen...
Eddig nem volt vizsgálatokon?
Az a helyzet hogy de!!! Még 2 héttel ezelőtt is!
Ki ultrahangozta? Tiszafüreden Dr. Takás Szabolcs.
Az meg kicsoda? .... akkor már szavakt nem találtam bőgtem. Annyit még hozzá tett a hölgy, hogy minek ultrahangozik az aki nem tud..... persze ez már semmit sem segített a dolgokon. Át küldtek a genetikára, ahol egy NAGYON ARANYOS professzor Dr. Nő fogadott. Első kérdése az volt, hogy ezt mikor tudtuk meg... a válaszom egyértelmű. Annyit mondott hogy ezt jóval korábban meg kellett volna állapítanijuk. Nos ő elmondta hogy mi a helyzet. 2 féle választásom volt, magzatvíz vétel ahonnan megállapítsák hogy kromoszóma rendellensség miatt alakult e ki, ha az miatt akkor nem ajánlott a megtartása mert az életjelenségeknek nem megfelelő lenne. Ba viszont nem kromoszóma hiba miatt történt, hanem csak spontán kialakult akkor mütéttekkel korrigálható. De egy nagyon csúnya rendellenessgről van szó. Talán 7-8 éves korára rendbe lesz úgy ahogy! Vagy pedig holnap jön és mihamarabb megszakítjuk a terhességet. De aludjon rá egyett és döntsék el a párjával.
Különben hogy ez megismétlődjön a következő terhesség folyamán maximum 2% van. Ugyan is nincsennek okok ami miatt ez kialakulhatott. Sem a családban nincs rendellenség, és külső tényezők sem befolyásolják a dolgot. Helyesen döntsenek kérem!
Összeomlott bennem egy világ. Hirtelen egy senki lettem.
Közöltem a párommal a dolgokat,ő mondta hogy jobb lenne ha a terhességet megszakítanánk. Nem kíván egy gyereknek sem ilyen életet. Aztán csak gyötrelem lenne az élete mert ezt esztétikailag a mai világban már nem fogadják el. Ovódbá, iskolába nem tudna azonosulni. Mindig gunyolnák! Jobb lesz neki és nekünk is így. Egész uton sìrtunk, nem hiszem el hogy ez történik. Ilyen nincs...... pedig ott voltak a tények az orrunk előtt.
Haza mentünk anyuval közöltük! Azt mondta hogy helyesen döntünk. Mondjuk ilyen helyzetben igazából nincs is helyes döntés..... majd délután fél 6 felé haza mentünk a párommal. Ki voltam nagyon. Képtelen lettem volna szavakat találni a dolgokra. Leültem a párommal beszélni, hogyha akar akkor ne kertelejen hanem hagyjon el... akkor jöjjön minden egyszerre...
Nagy boci szemekkel mosolygot, akkor megnyugodtam valamennyire..
Bolond vagy? Soha sem foglak elhagyni, hisz nem miattunk van mind ez. Új babát akarok ÉS NEM MÁSTÓL, hanem tőled! Ezt rendbe kell raknunk. Nagyon szeretlek. És bennem mind ez csak felerősítette a dolgot!
Megnyugodtam valamennyire... ő bement nappaliba a kanapére....én elmentem össze pakoltam holnap a cuccaim.. de megpillanatottam azt a pollót amit születésnapomkor kaptam a páromtól van rajta egy közös képünk, a mi pici angyalunkról egy nyomtatvány ultrahangos kép és egy vers, amiben az áll hogy két jó emberből lett egy tökéletes.
Elkapott a sírógörcs bementem a fürdőszobába.... ott is össze szedtem ami kell. A párom rajta kap hogy sírok, zokogok. Elmondtam neki hogy mi miatt. Nyugtatott hogy majd kapok tőle másik ilyen pollót. :'(
Utána elraktuk magunkat mindketten a következő szar napra. Akkor este azt hittem hogyha reggel fel kelek akkor ez a rémálom tovaszáll és minden olyan lesz mint ezelőtt.
De nem. Egész éjszaka forgolódtam, sírtam. Nem tudtam elfogadni hogy ez van. Majd egy kicsit sikerült eludnom. Mikor fel keltem éreztem hogy mozog... csak sírtam.A párom elment a munkahelyére hogy beszóljon, hogy amíg ez le nem forog addig nem megy dolgozni. Illetve elugrott még boltba. Amíg oda volt lezuhanyoztam, és kellőképen elbúcsúztam az angyalkámtól! Elmondtam neki hogy jobb lesz ott és hogy fogunk sokat talállkozni majd az álmokban, és megint csak csurogtak a könnyeim. :'( már Debrecenbe vagyunk úton, nem sírtam az utóban csak némán hallgattam. Gondolkoztam hogy mi fog velem történni!... :(
Megis érkeztünk. Negyed 11kor önkényesen beléptünk a genetikai részlegre. Ahol egyből azzal fogadtak hogy hogyan döntöttünk. Amikor kimondtam. Annyit mondott a peofesszor, helyes döntés! Ő életjelenségekkel nem egybe egyeztethető. Nem volt kérdezni valóm, talán már meg is zakkantam. Kiadták a papírokat amivel tovább kellett menni a terhesambulanciára.. ott felhelyeztek a tegnapi nap folyamán 3 méh tágító pálcikát! Ma pedig infuzióra kötnek és megszülöm. 2 napja semmit nem ettem, nem ittam. Azt érzem hogy már nincs miért, nincs kiért. Egy senki vagyok. És még csak most jön a neheze.
Ezt nem azért írtam le, hogy rossz szemekkel vagy sajnálkozva nézzetek ránk. Hanem azért hogy tanuljatok belőle, hogy igen is van ilyen. Csodálkozom most azokon az embereken akik pénzért gyártsák a gyerekeket, utána meg lelenc... mi akik vártuk, akik mindent megadtunk volna neki, nekünk miért kell hogy így legyen vége?
Azt gondoltam hogyha leírom, s megosztom veletek akkor könnyebb lesz őt elengednem. De nem érzem könnyebbnek a dolgot. Egész éjszaka egy 3 ágyas szobában voltam egyedül, a gondolataimmal és még a kicsimmel együtt. Mert még itt van! Érzem. :'( sírok, sírok és sírok. A nővérek rám sem hederintenek.
Este mikor már ideges voltam hogy egy orvos sem jön megnézni, vagy csinálni valamit hogy mihamarabb túl legyek ezen a szörnyűségen. Kimentem a nővérke szobába megkérdezni hogy ilyen mi a f*sz van? Mondta hogy a doktor a műtőben van, nem tudni mikor kerül erre... elkezdtem a folyosó közepén sírni. A nővérke behívott aki különböző storykkal próbált megnyugtatni. Nem ment. Vissza jöttem a szemeim vérben úsztak (jelent pillanat is) le voltam sápadva, egy jelentéktelen kis senki lettem. Akitől el fogják ma venni a babáját. De hiszem hogy jobb lesz neki így.
Végül szeptember 30.-án 18:30 környékén megtörtént, nagy fájdalmak közt megszültem a kis fiam.
Mert ha már így végződött azt gondoltam, hogy legalább a nemét jogom van tudni.
De persze azóta is a párom mellettem van és édes anyám is, talán így könnyebb. Igyekszem csak előrre tekinteni és várjuk a következő babát.
A mi kis történetünk. 2016. Szeptember 28.-án reggel 6:35kor kezdődött. Amikor is ugyan felkeltünk az én kis párommal, de ez a nap még is más volt mint a többi... persze ekkor még nem tudtuk. Bevettem a kötelező gyógyszerem pajzsmirígy betegségemre, és minden forgott tovább. felöltözködtünk, határtalanúl boldogok voltunk, hiszen ma meg tudjuk hogy ez a csepp élet fiú-e vagy lány, illetve hogy nincs e valami baj vele (amit ki is zártam, hiszen 2 héttel ezelőtt voltam a körzeti nődokinál, aki megerősítette papíron hogy MINDEN A LEGNAGYOBB RENDBEN!!!!! Itt rugdalózott a hasamban, mint minden nap. Napról-napra erősebben, még is csak a 19. hétben járok! Megittuk a kis kávénkat tejjel, mert mi így szoktuk........ elkészítettem mindent. És kijelentettem mehetünk! Betettem a kis csokikat, amiket pont arra az esetre vettem tegnap este, hogy majd jobban mozog a pociban és részletesebben le tudják mérni a mi kis babánkat!
8:50re volt a Karcagi Kátai Gabor kórházba idő pontunk. Hát mi azért negyed 9 felé SEM jutottunk be, szokás szerint. mivel az elöző párnál bement a férfi is, így gondolkoztam hogy merjem e megkérdezni hogy bejöhet e az enyém vagy sem. Nos mertem.
-Jó reggelt hölgyem! mosolyogtam.-bejöhet a párom?
-Hát cammogott egy sort mire megemésztette a dolgot... (teszem hozzá ő volt a 12 hetes genetikai ultrahangon is, úgy előzőleg már "ismertük egymást")
-Ha minden rendben lesz beengedem. De csak a végén!
Na gondolom, téged is csak egy kis pénzzel kellene kenegetni...aztán biztosan máshogy szólnál az emberhez. Na de lenyeltem, hiszen mást nem tehettem. És a fő az hogy minden rendbe legyen, ahogy 2 héttel ezelőtt is volt.
Már vizsgálgatott. Mire megszólaltam:-Hölgyem lehet tudni a nemét?
-Chh. Addig nem mondok az ég világon semmit amíg nem tudjuk hogy egészséges-e.
Hát jó ezt is lenyeltem, mert tudni illik én sok minden szart le nyelek.......
El telik 15 perc mikor benyomja hogy itt valami nem jó.
Hallgattam arra várva hogy folytassa, ugyan nagy gondra nem gyanakaodtam hiszen 2 héttel ezelőtt (Szept. 12) makk egészséges volt Dr. Takáts Szabolcs szerint! (azért merem név szerint említeni ezeket az úgy nevezett orvosokat, akik semmit sem tudnak azok kívül hogy matatnak a nőkben és hipp-hopp kitalálják mi is a baj alólról. Dehát ők kérem orvosok, és fő bizalommal forduljunk hozzájuk!!!!)
-A helyzet az Dzsina, hogy az ön gyermekénél nem ábrázólodik egyenletes felső ajak ív.
Ekkor már vert a szivem mint az állat... és csak a kibaszott plafont néztem. Azt hittem ez egy tévedés hiszen ez egy olyan dolog, amit már a 12 héten ki lehet szűrni. Mert nekem erős a gyanúm hogy ez 2 hét alatt egy ilyen fajta rendellensség képtelenség hogy kialakúljon.
Nézegeti tovább, majd kis együtt érzést mutatván mondta hogy behívja a párom és vele is közli. Utána pedig lehívja Farkas Dr.-t hogy megerősítse a dolgot miszerint a mi kicsinknek súlyos 'nyúlszája' van. És majd tovább küldenek Debrecenbe a Klinikára, ahol további vizsgálatokat végeznek.
Behívta a páromat.
-hmmm...hmm.. ez van(le vázolta neki is nagy vonalakban a dolgot)!!! De nem biztos! Hiszen ő csak egy úgy nevezett vizsgáló asszitens, akinek muszáj ezt közölnie. (Nos akkor kérdezem én utólag.... miért nem lehetett a 12. Héten közölni?? Lehet nem tudtunk volna a dolgon változtatni, de könnyebben engedtük volna el! Hiszen 17 hetesen megmozdult, megvettük a kis ágyat, babakocsit és még sok mást.... nem akartunk semmit sem a végére hagyni! Sőt már csak a nemére vártunk hogy megtudjuk, hogy az apukája tudja mihamarabb festeni a hozzá illő színre a szobáját. Rengeteget beszélgettem vele, mikor kettesben voltunk otthon a kicsimmel. Hiszen apa sokat dolgozott értünk, hogy jobb legyen minden.)
Már hullottak a könnyeim, egy világ dőlt bennem össze... A nem normális asszony ember hívta Farkas Dr.-t hogyha tud mihamarabb jöjjön! Hát kiderült hogy Farkas Dr. A műtőben.
Azt tanácsolta hogy addig menjünk tegyünk egy kört de 15 percen belől menjünk vissza... ja és hogy töröljem meg a szemem, fújjam ki az orrom mert így nem mehetek ki innen. Hát ez nem ment, mert ahogy letöröltem jött utána a többi.
Azért még az ajtóba halkan motyogot hogy HELYESEN DÖNTSÜNK. Fasza.
A legrosszabbra tudtam csak gondolni. A párom nyugtatott hogy minden rendben lesz, mert ilyen történhet meg 2 hét alatt... ilyen nincs!
És ezennel azt is elmondhatom, hogy leforgott az életem magam előtt. Nagyon vártuk a mi kis angyalunkat, nem tudtam volna akkor nélküle az életem elképzelni. Minden álmunk volt!
Eltelt 15 perc vissza mentünk, kis várakozás után meg jelent egy elavult fejzetű 180cm magas doki aki bolintott nekünk és be is ment az ultahangos vizsgálóba. Gondolom ő lehet az a nagy okos Farkas Dr. aki majd válaszokat add.
Válaszokat?! Ugyan...mit vártunk! Talán ha 60.000ft-ot oda nyomtunk volna az orra alá, hogy ne bmeg...biztos megeredt volna a nyelve! De nem. A kis szipirtyó aszisztens, aki Szonográfusnak volt beállitva elkezd vele konzultálni.
Mutogatja a gyermekem fejét, hogy látja hogy mit akartam mutatni? Az Dr. Annyit mondott aha!
Erre az aszisztens csajnak idegesség halatszott a hangján!!! És ismét megkérdezi, DE LÁTJA MIT AKAROK MUTATNI?
Ja, aha. Ennyit mondott a nagytudású!
Remnéz majd közli, hogy hát ő azt se mondja hogy menjünk be Debrecenbe, de azt se hogy ne menjünk! Mert nem biztos hogy van ott valami csak felmerül.
És ennyi. Ezzel le is zárta.. lelépett! Mint aki jól végezte dolgát. Az aszisztens kiküldött hogy majd mindjárt szólít minket a beutalókért. Mi kint leültünk a páromon már enyhe megviselés látszott, talán kezdte ő is lelkileg felfogni hogy ez nem csak egy rossz álom. Hanem tényleg ez történik velünk. 5 perc elteltével hív be engem, a nő... ott mondja hogy hova, mikor, meddig lehet menni... sírtam. S megkérdeztem. Ennyire nagy a baj? Pislogott mint hal a szatyorban, azt nem tudom de valami nem jó!.... valami nagyon nincs rendben! De Debrecenben meg fogják mondani. Csak kérem helyesen döntsenek, egy nagyon beteg babát ne hozzon a világra! És ha fel ajánlják a magzatvíz vételt kérem fogadja el. Megadom a telefonszámom amin el tudnak érni hogy végül mi lett az eredmény. Gondoltam dugd fel a telefonszámod, ha baj van akkor nen veled fogom közölni, de.... majd amilyen lelkiállapotba leszek azon fogom törni az agyam hogy majd én hívogatlak téged? Na ne viccelj már... ez még mindig nem álom világ!
Autóba huppantunk és haza ugrottunk Nagyivánra, ahol közöltük a szüleimmel hogy nem biztos de ez van. És csak nézett édes anyám, hogy MI??? És rengeteg kérdéssel halmozott el.. nos az már nekünk is tiszta volt hogy ez nem két hét alatt alakúlt ki! Akárhogy takarózik a "Szonográfus kisasszony" neki már ezt az első genetikai ultrahangon látnia kellett volna!
Nem is sokat időztünk ott. Kocsiba pattantunk és mentünk is Debrecenbe a Szülészeti és Nőgyógyászatu klinikára. Nos hamarosan sorra kerültem egy aranyos ultrahangos nő kezei közé.. Aki elmondta hogy igen, nem téves.. egyszóval a felső ajkak és az orrlyukak hiányoznak és az orr helyén van egy kitüremkedő kinővés. Zokogtam. Kérdezte hogy csak ma tudtam meg? Mondtam hogy igen...
Eddig nem volt vizsgálatokon?
Az a helyzet hogy de!!! Még 2 héttel ezelőtt is!
Ki ultrahangozta? Tiszafüreden Dr. Takás Szabolcs.
Az meg kicsoda? .... akkor már szavakt nem találtam bőgtem. Annyit még hozzá tett a hölgy, hogy minek ultrahangozik az aki nem tud..... persze ez már semmit sem segített a dolgokon. Át küldtek a genetikára, ahol egy NAGYON ARANYOS professzor Dr. Nő fogadott. Első kérdése az volt, hogy ezt mikor tudtuk meg... a válaszom egyértelmű. Annyit mondott hogy ezt jóval korábban meg kellett volna állapítanijuk. Nos ő elmondta hogy mi a helyzet. 2 féle választásom volt, magzatvíz vétel ahonnan megállapítsák hogy kromoszóma rendellensség miatt alakult e ki, ha az miatt akkor nem ajánlott a megtartása mert az életjelenségeknek nem megfelelő lenne. Ba viszont nem kromoszóma hiba miatt történt, hanem csak spontán kialakult akkor mütéttekkel korrigálható. De egy nagyon csúnya rendellenessgről van szó. Talán 7-8 éves korára rendbe lesz úgy ahogy! Vagy pedig holnap jön és mihamarabb megszakítjuk a terhességet. De aludjon rá egyett és döntsék el a párjával.
Különben hogy ez megismétlődjön a következő terhesség folyamán maximum 2% van. Ugyan is nincsennek okok ami miatt ez kialakulhatott. Sem a családban nincs rendellenség, és külső tényezők sem befolyásolják a dolgot. Helyesen döntsenek kérem!
Összeomlott bennem egy világ. Hirtelen egy senki lettem.
Közöltem a párommal a dolgokat,ő mondta hogy jobb lenne ha a terhességet megszakítanánk. Nem kíván egy gyereknek sem ilyen életet. Aztán csak gyötrelem lenne az élete mert ezt esztétikailag a mai világban már nem fogadják el. Ovódbá, iskolába nem tudna azonosulni. Mindig gunyolnák! Jobb lesz neki és nekünk is így. Egész uton sìrtunk, nem hiszem el hogy ez történik. Ilyen nincs...... pedig ott voltak a tények az orrunk előtt.
Haza mentünk anyuval közöltük! Azt mondta hogy helyesen döntünk. Mondjuk ilyen helyzetben igazából nincs is helyes döntés..... majd délután fél 6 felé haza mentünk a párommal. Ki voltam nagyon. Képtelen lettem volna szavakat találni a dolgokra. Leültem a párommal beszélni, hogyha akar akkor ne kertelejen hanem hagyjon el... akkor jöjjön minden egyszerre...
Nagy boci szemekkel mosolygot, akkor megnyugodtam valamennyire..
Bolond vagy? Soha sem foglak elhagyni, hisz nem miattunk van mind ez. Új babát akarok ÉS NEM MÁSTÓL, hanem tőled! Ezt rendbe kell raknunk. Nagyon szeretlek. És bennem mind ez csak felerősítette a dolgot!
Megnyugodtam valamennyire... ő bement nappaliba a kanapére....én elmentem össze pakoltam holnap a cuccaim.. de megpillanatottam azt a pollót amit születésnapomkor kaptam a páromtól van rajta egy közös képünk, a mi pici angyalunkról egy nyomtatvány ultrahangos kép és egy vers, amiben az áll hogy két jó emberből lett egy tökéletes.
Elkapott a sírógörcs bementem a fürdőszobába.... ott is össze szedtem ami kell. A párom rajta kap hogy sírok, zokogok. Elmondtam neki hogy mi miatt. Nyugtatott hogy majd kapok tőle másik ilyen pollót. :'(
Utána elraktuk magunkat mindketten a következő szar napra. Akkor este azt hittem hogyha reggel fel kelek akkor ez a rémálom tovaszáll és minden olyan lesz mint ezelőtt.
De nem. Egész éjszaka forgolódtam, sírtam. Nem tudtam elfogadni hogy ez van. Majd egy kicsit sikerült eludnom. Mikor fel keltem éreztem hogy mozog... csak sírtam.A párom elment a munkahelyére hogy beszóljon, hogy amíg ez le nem forog addig nem megy dolgozni. Illetve elugrott még boltba. Amíg oda volt lezuhanyoztam, és kellőképen elbúcsúztam az angyalkámtól! Elmondtam neki hogy jobb lesz ott és hogy fogunk sokat talállkozni majd az álmokban, és megint csak csurogtak a könnyeim. :'( már Debrecenbe vagyunk úton, nem sírtam az utóban csak némán hallgattam. Gondolkoztam hogy mi fog velem történni!... :(
Megis érkeztünk. Negyed 11kor önkényesen beléptünk a genetikai részlegre. Ahol egyből azzal fogadtak hogy hogyan döntöttünk. Amikor kimondtam. Annyit mondott a peofesszor, helyes döntés! Ő életjelenségekkel nem egybe egyeztethető. Nem volt kérdezni valóm, talán már meg is zakkantam. Kiadták a papírokat amivel tovább kellett menni a terhesambulanciára.. ott felhelyeztek a tegnapi nap folyamán 3 méh tágító pálcikát! Ma pedig infuzióra kötnek és megszülöm. 2 napja semmit nem ettem, nem ittam. Azt érzem hogy már nincs miért, nincs kiért. Egy senki vagyok. És még csak most jön a neheze.
Ezt nem azért írtam le, hogy rossz szemekkel vagy sajnálkozva nézzetek ránk. Hanem azért hogy tanuljatok belőle, hogy igen is van ilyen. Csodálkozom most azokon az embereken akik pénzért gyártsák a gyerekeket, utána meg lelenc... mi akik vártuk, akik mindent megadtunk volna neki, nekünk miért kell hogy így legyen vége?
Azt gondoltam hogyha leírom, s megosztom veletek akkor könnyebb lesz őt elengednem. De nem érzem könnyebbnek a dolgot. Egész éjszaka egy 3 ágyas szobában voltam egyedül, a gondolataimmal és még a kicsimmel együtt. Mert még itt van! Érzem. :'( sírok, sírok és sírok. A nővérek rám sem hederintenek.
Este mikor már ideges voltam hogy egy orvos sem jön megnézni, vagy csinálni valamit hogy mihamarabb túl legyek ezen a szörnyűségen. Kimentem a nővérke szobába megkérdezni hogy ilyen mi a f*sz van? Mondta hogy a doktor a műtőben van, nem tudni mikor kerül erre... elkezdtem a folyosó közepén sírni. A nővérke behívott aki különböző storykkal próbált megnyugtatni. Nem ment. Vissza jöttem a szemeim vérben úsztak (jelent pillanat is) le voltam sápadva, egy jelentéktelen kis senki lettem. Akitől el fogják ma venni a babáját. De hiszem hogy jobb lesz neki így.
Végül szeptember 30.-án 18:30 környékén megtörtént, nagy fájdalmak közt megszültem a kis fiam.
Mert ha már így végződött azt gondoltam, hogy legalább a nemét jogom van tudni.
De persze azóta is a párom mellettem van és édes anyám is, talán így könnyebb. Igyekszem csak előrre tekinteni és várjuk a következő babát.
Szia Dzsina! Őszinte sajnálom a történeteket. Ahogy olvastam, az jutott eszembe mintha a saját sztorinkat olvasnánk. Csupán a helyszín más. Mi a 21.héten veszitettuk el a kisfiunkat. A nemét is akkor tudtuk meg amikor már baj volt. Nálunk is a doki volt a hibás, mert már hamarabb észre kellett volna vegye. Legalábbis azóta minden doki ezt kérdezi, h miért ilyen későn vették észre. Hihetetlenül össze törtünk, hetekig csak sírtunk, nem jártam sehova. 3 hét után visszamentem dolgozni. Ez sokat segített, minden munkatars tudott róla, de senki nem beszélt róla. Nagyon jól reagáltak a visszatérésemre. Május 7-én történt a szörnyűség. Mostmar úgy fogom fel h egy kisangyal anyukája vagyok. Szeptember 18-ra voltam kiírva, féltem ettől az időponttól. Aztán a sors fintora, akkor lett volna esedékes a kövi mensesem. De nem jött meg azóta se. Jelenleg 7 hetes kismama vagyok, 4 hónap után. A 4 hónapot úgy érzem tartalmasan töltöttük el, munka, nyaralás 2szer is. Tudtam h még az idén babás leszek. És így is lett. Addig lelkileg és testileg is készültem a kicsikénkre. Jövő májusra vagyok kiirva. Valahogy úgy érzem, most kislány, "jeleket" kaptam Tőle. De mindegy is, a lényeg h egészséges legyen. Azóta természetesen dokit is váltottam, aki nagyon kedves és nagyon figyel rám, szuper gépe van. Remélem minden rendben lesz, nálunk is és nálatok is. Sok erőt kívánok. Nehéz kivarni azt a néhány hónapot, mire lehet próbálkozni, de megéri. MINDEN TÉL UTÁN TAVASZ JÖN. Csak idő kell. Csak előre és kitartást!
@dzsinus: Ez valami szörnyűség! El sem tudom képzelni min mentél keresztül Sok erőt nektek a feldolgozáshoz aztán sok sikert a folytatàshoz!
@bubidini: Ez borzalmas nagyon erősek vagytok!
Problémamentes babavárást kívánok!
@gmoncsy1991: Sokat gondolok rátok. Voltatok dokinál?
Sok erőt nektek a feldolgozáshoz aztán sok sikert a folytatàshoz!@bubidini: Ez borzalmas
nagyon erősek vagytok!Problémamentes babavárást kívánok!
@gmoncsy1991: Sokat gondolok rátok. Voltatok dokinál?
Szörnyű még olvasni is ami történt veletek. Remélem találsz majd egy másik orvost aki sokkal jobban oda figyel rád a továbbiakban és segít mindenben! Mielőbbi testi - lelki felépülést kívánok!
@bubidini:
Sajnálom ami történt veletek! Látom A legnehezebb részeken már túl vagy és új élet növekszik a pocakodban, gratulálok! S problémamentes babavárást kívánok
Aranyos vagy, köszönöm kérdésed, épp ma akartam írni nektek, mivel ma voltam az első vizsgálaton
5-6hetes a csöppünk, 6mm még csak, de dobog a pici szíve
Annál a dokinál voltam végül aki vizsgált a sűrgősségin legutóbb szept. közepén, nagyon szimpatikus. Hasi uh-t csinált, és kaptam duphastont, napi 2-t kell szednem belőle. Hálisten se görcs, se barnázás nincs azóta sem Az alhasamat szoktam érezni, tompa fájás, feszülés... már társult a hányinger... ma sikerült kidobni a taccsot is, szóval rosszullétek ezerrel megvannak. Két hét múlva kell mennem újra
És nálatok mi a helyzet?
@gmoncsy1991:
Szuper hírek!Már nagyon vártam!! Kívánom hogy a továbbiakban is ilyen jó hírekkel gyere!
Szuper hírek!Már nagyon vártam!!
Kívánom hogy a továbbiakban is ilyen jó hírekkel gyere! @gmoncsy1991:
Köszönjük jól vagyunk Dani csudajó baba.Szépen növekszik,és nagyon ügyes.Vigyázz magatokra!És jelenkezz néha! :-*
Köszönjük jól vagyunk
Dani csudajó baba.Szépen növekszik,és nagyon ügyes.Vigyázz magatokra!És jelenkezz néha! :-* Köszönöm szépen mindenkinek.
A nehezén, úgy gondolom én is, h túl vagyunk. Borzasztó időszak volt. Ha visszagondolok rá, még mindig ugyanazt érzem, hallom a doki szavait, és az érzések is ugyanúgy rám törnek. De szerencsére a jó dolgokra is emlékszünk. Rengeteg képet csináltunk és írtam naplót is.
Nem mondom h könnyebb most. Nagyon aggódom minden miatt. Tudom h nem jó és próbálom nyugtatni magam, de aki egyszer ezt megélte, az ilyen sajnos. Még csak 7 hetes a babánk, de úgy érzem mintha már régebb óta velünk lenne.
A nehezén, úgy gondolom én is, h túl vagyunk. Borzasztó időszak volt. Ha visszagondolok rá, még mindig ugyanazt érzem, hallom a doki szavait, és az érzések is ugyanúgy rám törnek. De szerencsére a jó dolgokra is emlékszünk. Rengeteg képet csináltunk és írtam naplót is.
Nem mondom h könnyebb most. Nagyon aggódom minden miatt. Tudom h nem jó és próbálom nyugtatni magam, de aki egyszer ezt megélte, az ilyen sajnos.
Még csak 7 hetes a babánk, de úgy érzem mintha már régebb óta velünk lenne.Na akkor együtt izgulhatunk.
Egy sorstárs egyszer ezt írta "ő egy másik baba, egy új élet.." én most próbálok erre gondolni és maximálisan a jelennek élni. Másképp látok mindent mint tavaly, hálisten ami változások történtek velem azóta, mind csak pozitív... próbálj te is erre összpontosítani mi sem feledjük az elveszített babánkat, de hiszem, hogy ő is vigyáz most a leendő kistesóra
Egy sorstárs egyszer ezt írta "ő egy másik baba, egy új élet.." én most próbálok erre gondolni és maximálisan a jelennek élni. Másképp látok mindent mint tavaly, hálisten ami változások történtek velem azóta, mind csak pozitív... próbálj te is erre összpontosítani
mi sem feledjük az elveszített babánkat, de hiszem, hogy ő is vigyáz most a leendő kistesóra @gmoncsy1991: juhuuuuu szuper hírek csak így tovább! Feltétlen jelentkezz be rendszeresen
Nekem az segített, hogy mindig az aktuális jó hírre koncentráltam és nem agyaltam a következő lépésen. Persze minden vizsgálatra úgy mentem be, hogy a torkomban dobogott a szívem, de a köztes időkben igyekeztem kiélvezni a várandósságot.
Nagyon szurkolok nektek!!!
Nekem az segített, hogy mindig az aktuális jó hírre koncentráltam és nem agyaltam a következő lépésen. Persze minden vizsgálatra úgy mentem be, hogy a torkomban dobogott a szívem, de a köztes időkben igyekeztem kiélvezni a várandósságot.
Nagyon szurkolok nektek!!!
Gabelila Köszönöm szépen
Igyekszem az elvedet követni, eddig sikerrel
A vizsgálat előtt annyit se kellett várnom h időm legyen ráparázni, ennek azért örültem. Meg annak is, h ez az új doki nagyon jófej, kérés nélkül egyből írt fel duphastont ami picit nyugtat. Mindenféle tünet jelen van, de kb örülök neki ha rosszul vagyok mert tudom olyankor mégjobban h ittvan velünk a kis csöppöm
Remélem nálatok is minden rendben
Köszönöm szépen Igyekszem az elvedet követni, eddig sikerrel
A vizsgálat előtt annyit se kellett várnom h időm legyen ráparázni, ennek azért örültem. Meg annak is, h ez az új doki nagyon jófej, kérés nélkül egyből írt fel duphastont ami picit nyugtat. Mindenféle tünet jelen van, de kb örülök neki ha rosszul vagyok mert tudom olyankor mégjobban h ittvan velünk a kis csöppöm
Remélem nálatok is minden rendben
Sziasztok csajszik!
Képzeljétek, kedden lett egy kis barnázásom ami du-ra kezdett véres lenni.... hívtam a dokimat azonnal. Mondta ügyelet sos-be, nehogy gond legyen.
Megnézett az ügyeletes, s közben még a saját dokim is befutott így megvizsgált ő is.
Mindent rendben talált, Pöppünk jól van. Ágynyugalom, táppénz, továbbra is duphaston. Mára hívott vissza.
Már voltam is nála, Pöppünk szépen növekszik, már 17mm-es és szépen ver a szivecskéje szóval minden rendben talált a doki. Du megyek a háziorvoshoz a táppénz miatt... illetve mehetek a védőnénihez
Kérünk drukkot, a megérzéseim jók nagyon, tegnap vettünk neki egy aprócska bodyt hogy érezze gondolunk rá és nagyon szeretjük
Képzeljétek, kedden lett egy kis barnázásom ami du-ra kezdett véres lenni.... hívtam a dokimat azonnal. Mondta ügyelet sos-be, nehogy gond legyen.
Megnézett az ügyeletes, s közben még a saját dokim is befutott így megvizsgált ő is.
Mindent rendben talált, Pöppünk jól van. Ágynyugalom, táppénz, továbbra is duphaston. Mára hívott vissza.
Már voltam is nála, Pöppünk szépen növekszik, már 17mm-es
és szépen ver a szivecskéje szóval minden rendben talált a doki. Du megyek a háziorvoshoz a táppénz miatt... illetve mehetek a védőnénihez Kérünk drukkot, a megérzéseim jók nagyon, tegnap vettünk neki egy aprócska bodyt hogy érezze gondolunk rá és nagyon szeretjük
Sziasztok! Nagyon örülök, hogy Rátok találtam! Már lassan éjfél és én mostanáig olvastam a hozzászólásokat.... Sajnos az én történetem rövid, de remélem lesz még folytatás... 33 éves vagyok, Adél a nevem és 2 éve van baba project nálunk. Eddigi életem leghosszabb két éve. Túl mindenféle meddőségi kivizsgálon 24 rettentően hosszú(nak tűnő) hónapon és nagyon sok negatív terhességi teszten, az egyik reggel végre a kezemben tarhattam életem első pozitív tesztjét! Zokogva imádkoztam hálat adva a sorsnak, hogy eljött az én időm, én is átélhetem ezt a csodát és kisbabám lesz.... A férjem legalább annyira boldog volt, mint én. Másnap reggel újra teszteltem, egy digitálisat csináltam, hogy lássam hol tartok időben... a teszt szerint még csak a 2. hétben jártam, dehát mindenki innen indul -gondoltam. Orvoshoz majd elmegyek pár hét múlva. Sajnos nem tartott sokáig az öröm, és az orvoshoz sem pár hét múlva mentem-hanem másnap. Ugyanis elkezdtem vérezni és borzasztóan görcsölni, de a legrosszabb a stressz volt amit átéltem, hogy most mi lesz a bennem növekvő pici élettel... irány a kórház, még több idegeskedés. Az ultrahangon még semmi sem látszott, de a növekvő hcg hormonszintem szerint terhes voltam. Be is fektettek a kórházba, ahol rögtön az első éjszaka lezajlott a vetélés. Hát sajnos ennyire rövid az én történetem....
Sajnos az én történetem rövid, de remélem lesz még folytatás... 33 éves vagyok, Adél a nevem és 2 éve van baba project nálunk. Eddigi életem leghosszabb két éve. Túl mindenféle meddőségi kivizsgálon 24 rettentően hosszú(nak tűnő) hónapon és nagyon sok negatív terhességi teszten, az egyik reggel végre a kezemben tarhattam életem első pozitív tesztjét! Zokogva imádkoztam hálat adva a sorsnak, hogy eljött az én időm, én is átélhetem ezt a csodát és kisbabám lesz.... A férjem legalább annyira boldog volt, mint én. Másnap reggel újra teszteltem, egy digitálisat csináltam, hogy lássam hol tartok időben... a teszt szerint még csak a 2. hétben jártam, dehát mindenki innen indul -gondoltam. Orvoshoz majd elmegyek pár hét múlva. Sajnos nem tartott sokáig az öröm, és az orvoshoz sem pár hét múlva mentem-hanem másnap. Ugyanis elkezdtem vérezni és borzasztóan görcsölni, de a legrosszabb a stressz volt amit átéltem, hogy most mi lesz a bennem növekvő pici élettel... irány a kórház, még több idegeskedés. Az ultrahangon még semmi sem látszott, de a növekvő hcg hormonszintem szerint terhes voltam. Be is fektettek a kórházba, ahol rögtön az első éjszaka lezajlott a vetélés. Hát sajnos ennyire rövid az én történetem....Nagyon sajnálom a történteket!!! A meddőségi vizsgálatokon ha jól sejtem nem találtak semmit, ugye? Tehát biológiailag minden rendben? A vetélés után csináltak egészségügyi műtétet, vagy kitisztultál magadtól? Továbbiakról mit mondtak? Mielőbbi testi - lelki felépülést kívánok neked!
Ha úgy érzed írj itt nekünk nyugodtan, segítünk amiben tudunk!
Kedves Moncsi!
Nagyon aranyos vagy! Köszönöm az együttèrző szavakat! A meddősègi vizsgàkatokon egy fertőzèst leszàmítva mindkettőnknèl rendben volt minden hàla Istennek! A fertőzès màr egy fèl ève elmúlt. Szóval biológialilag minden rendben. Kitisztultam magamtól, hüvelyi uh-t csinàltak, amin csak a beàgyazódàs helye làtszòdott, nem kellett maradnom gyógykaparàsra. Mèg nagyon az elején jàrtam. Azt mondta az orvos aki nagyonrendes volt velem ( hozzàteszem nem Ő a fogadott orvosom, de vàltani fogok:) hogy 1 menstruàciót kell csak megvàrnom. Úgy èrzem kèszen àllok az újbóli próbàlkozàsra. Neked mi a törtèneted?
Màr az is sokat segít hogy itt lehetek Veletek! Köszönöm!!!!!
Nagyon aranyos vagy! Köszönöm az együttèrző szavakat! A meddősègi vizsgàkatokon egy fertőzèst leszàmítva mindkettőnknèl rendben volt minden hàla Istennek! A fertőzès màr egy fèl ève elmúlt.
Szóval biológialilag minden rendben. Kitisztultam magamtól, hüvelyi uh-t csinàltak, amin csak a beàgyazódàs helye làtszòdott, nem kellett maradnom gyógykaparàsra. Mèg nagyon az elején jàrtam. Azt mondta az orvos aki nagyonrendes volt velem ( hozzàteszem nem Ő a fogadott orvosom, de vàltani fogok:) hogy 1 menstruàciót kell csak megvàrnom. Úgy èrzem kèszen àllok az újbóli próbàlkozàsra. Neked mi a törtèneted? Màr az is sokat segít hogy itt lehetek Veletek! Köszönöm!!!!!
@adus83:
@gmoncsy1991:
Közben visszolvastam a Te törtèneteted... remèlem kedd óta nem vèrzel ès minden rendben Veletek!!! Nagyon szorítok Nektek!!! Első baba? Könnyen összejött??
@gmoncsy1991:
Közben visszolvastam a Te törtèneteted... remèlem kedd óta nem vèrzel ès minden rendben Veletek!!! Nagyon szorítok Nektek!!! Első baba? Könnyen összejött??
@adus83:
Akkor ez jó hír, ne keseredj el. Ha lelkileg is készen álltok, hamar össze fog jönni
Minimális barnázás van hébe hóba jelenleg, de az se vészes, csak pisilésnél látszik. Csütörtökön látott a doki utoljára, minden rendben, 17mm a kis Pöpp és szépen dobog a szívecskéje
Akkor ez jó hír, ne keseredj el. Ha lelkileg is készen álltok, hamar össze fog jönni
Minimális barnázás van hébe hóba jelenleg, de az se vészes, csak pisilésnél látszik. Csütörtökön látott a doki utoljára, minden rendben, 17mm a kis Pöpp és szépen dobog a szívecskéje
