Új privát üzeneted érkezett!

Sziasztok!
Új vagyok itt és nagyon kétségbe vagyok esve... Talán itt a sok gyakorló anyuka tud némi tanácsot vagy erőt adni hogy hogyan tovább.
32 évesen, júliusban estem teherbe, életemben először, attól a férfitól, akibe őrülten szerelmes vagyok. Nem volt igazán tervezett, amellett, hogy én nagyon szerettem volna már kisbabát, de örültünk mind a ketten. Legalábbis egy ideig. Sosem volt problémamentes a kapcsolatunk, olyan igazi se veled, se nélküled. Nos, 6 hetes terhes voltam, amikor megtudtam, hogy az apuka mindvégig megcsalt engem, amióta együtt vagyunk (1,5 éve) mindvégig összejárt a volt feleségével, sőt mitöbb, azóta könyörgött neki folyamatosan hogy fogadja őt vissza... Képzelhetitek, mekkora pofon volt, bár ha teljesen őszinte akarok lenni, nem is lepődtem meg annyira, ismerem jól a párom, nagyon is elképzelhető róla így utólag. Én meg mindvégig azt hittem, hogy köztünk valami nagyon különleges van.
Lényeg a lényeg, a terhességem azóta mondjuk úgy, hogy rémálomszerű volt. Én küzdöttem érte, hogy velünk maradjon, de nem volt egyszerű. Van egy lánya a házassága előtti kapcsolatából, akit, mivel másik országban él, nagyon ritkán lát, és emiatt nagyon szenved, ezért bíztam benne, hogy nem követi el még egyszer ugyanazt a hibát, és igazi apja lesz a mi kisbabánknak. (Az előző babát a volt felesége miatt hagyta el.) Időnként a mennyben voltam, mert mellette éreztem hogy szeret, máskor pedig a pokolban. Az én hibám az egész, egy szar alakba lettem szerelmes, úgy képzeljétek el, hogy olyan mintha skizofrén lenne, de ez egy másik téma.
Múlt héten voltunk a 19. heti ultrahangon egy fizetős helyen, azt mondták minden a legnagyobb rendben. Másnap mentem a kórházba is ultrahangra, mert óvatos vagyok és mivel tudom hogy ez egy fontos vizsgálat, úgy voltam vele, hogy nem árt ha ott is megnézik. Hát itt már nem volt olyan remek az eredmény, megállapították, hogy a baba gyomrában nem látnak telítődést. Megnézték egy óra múlva még egyszer, még mindig semmi. Azt mondták, ez nem annyira jó jel, menjek el a SOTE genetikára még egy vizsgálatra. Persze teljesen kétségbe estem, egyből hívtam a fizetős helyet, hátha megnyugtatnak, hogy tegnap még tényleg minden rendben volt. Mondták menjek be, biztos ami biztos, megnéznek még egyszer. Egy másik orvos vizsgált meg, és továbbra is üres volt a pici gyomra, egy óra múlva ismét azonos eredmény. Valószínűleg a kolléganő elnézte tegnap... És ekkor elmondta, ez azt jelenti, hogy a baba nem tudja lenyelni a magzatvizet, ami nyelőcső elzáródás miatt van. Ez egy nagyon komoly probléma, ami egyrészt sokszor együtt jár más genetikai rendellenességekkel is, másrészt viszont az élettel nem összeegyeztethetlen, de a baba beteg lesz, és nem tudni mennyire, de az biztos hogy beteg lesz, azonnal egy súlyos műtét várna rá és évekig speciális gondozás, folyamatos nyelőcsőtágításokkal, fulladásokkal, szóval nehéz idők várnának mindannyiunkra. A probléma olyan komoly, hogy ebben az esetben lehetőség van a terhesség megszakítására is. Másnap rohantam a genetikára, egy újabb rossz eredményű ultrahang után ugyanezt mondták el.
A párom rögtön közölte, hogy neki beteg gyerek nem kell, sőt rögtön tudtam azt is, hogy ez azonnal azt jelenti, hogy őt is elveszítem, hiszen elhárult az akadály, ami miatt a volt nője nem akarta visszafogadni... Beszéltem mindenkivel, aki fontos az életemben, és még anyukám is, aki a legjobb ember a világon, azt mondja nem szabad megtartani, mert a babának is csak szenvedés lenne az egész, és örüljek, hogy még idejében kiderült... Én pedig... a páromat napok óta nem láttam és azóta meg is mondta, hogy neki ez egy jel és hogy köztünk mindennek vége. A családom és a barátaim semmit nem tudnak egyenlőre erről. Itthon ülök egyedül és gyötrődök: nem akarom hogy a baba beteg legyen, sokaknak ez a probléma csak szülés után derül ki, akkor természetesen én is mindent megtennék érte, de most még van választásom, hogy megkíméljem őt ezektől a szörnyűségektől. Ráadásul mindezt egyedül, társ nélkül... összetört szívvel...  De az is bennem van, hogy mi van, ha csak tévednek, és mégis egészséges lenne? És mi van ha úgy alakul az életem, hogy soha többet nem lehet gyerekem, én pedig elengedem őt? Már volt neki neve, láttam a gyönyörű kis arcocskáját, hogy milyen élénken mozog odabent... és most úgy tűnik, hogy elveszítem őt is és az apját is egyik napról a másikra. Azt hiszem meg fogok őrülni... Hogy lehet ezt túlélni? Felelőtlenség lenne egy beteg babát világra hozni, ilyen körülmények között főleg, arra kell gondolnom, hogy még nincs túl késő ahhoz hogy valaki igazán szeressen és babát akarjon tőlem egyszer, önzőségből nem szabad őt megtartanom, mert esetleg félek hogy egyedül maradok... azt sem tudom mi van bennem, csak azt tudom hogy megszakad a szívem...
Remélem lesz valaki olyan türelmes hogy végigolvasson és tanácsot adjon...
Éva
 


Szia Éva!

Nem egyszerű a helyzeted. A párodat felejtsd el. Nem fogja vállalni a felelősséget, akárhogy döntesz. A baba más kérdés. AFP vizsgálaton voltál? Annak mi lett az eredménye? Hólyatelődést láttak a dokik? Magzatvized normális mennyiségű? Ezekből lehet következtetni, hogy "csak" nyelőcső-problémája van a babádnak, vagy komolyabb rendellenesség is húzódik a háttérben. Magzatvíz-vizsgálatra gondoltál már?

Itt a Társalgóban van egy topik, ahol nyelőcső-gondokkal született babák anyukái írták/írják le a tapasztalataikat, esetleg olvasgass bele. Itt találod: viewtopic.php?f=279&t=435115

Kitartást kívánok neked!

Lilypie Third Birthday tickersLilypie Second Birthday tickers
Lilypie Pregnancy tickers
 


Szia!

Nagyon sajnálom,hogy ilyen helyzetben vagy!
Nálunk szerencsére nincs baj.
De volt,hogy azt mondták,hogy lehet...
A 16.hetes vérvétel (AFP) eredménye down-kórra,pontosabban a rizikójára pozitív lett.
Egy percig sem gondolkodtunk!A 18.héten mintát vetettünk a magzatvízből!Nem kellemes...a hasfalon keresztűl végzik a műveletet,de ugyan akkor megéri,mert a Picid dns-ét ezzel a módszerrel nagyon jól megtudják vizsgálni,és mint ahogy előttem Picuralmos is írta,megtudod,hogy van e baj?És ha mégis akkor mekkora.
Át tudom érezni a helyzeted.3 hétig vártuk az eredményt...úgy,hogy tudtuk ha beteg nem tartjuk meg,mert sem Ő sem Mi nem tudnánk teljes,értékes életet élni úgy...Jó nekem volt támaszom...
Sajnálom,hogy Te pont egy ilyen gerinctelen féregbe estél bele...dehát a szívnek nem lehet parancsolni....

Csináltass mihamarabb magzatvíz mintavételt!Utánna dönts!

Írd meg,hogy mi volt!
Vissza nézek!

Kitartás!

Kép
 
 
 

 
 

Ezt a pasit így is-úgy is elveszítetted volna, ha egészséges a baba, ha nem. Ha megtartanád a terhességet és a párod vállszélességgel melletted állna, sajnos akkor is előbb-utóbb rámenne a párkapcsolat és ott maradnál egyedül egy beteg gyerekkel.

Válaszolj magadnak a következő kérdésekre: élettel összeegyeztethető a baba betegsége? Fel tudod azt anyagilag-érzelmileg vállalni, hogy folyamatosan betegállományban v munka nélkül leszel? Fel tudod azt vállalni, hogy nézed a gyereked szenvedését? Ha esetleg egyéb fogyatékosság is társul hozzá, képes leszel megtanítani túlélni? Mi fog vele történni, ha veled lesz vmi baj? És itt most nem a legrosszabbra gondolok, hanem egy szimpla több hetes kórházi tartózkodásra... Azzal ugye tisztában vagy, hogy egy beteg gyerek mellett nagyon nehéz lesz újra párkapcsolatot létesíteni? Tegyük fel, h mégis sikerül: utána ha lesz még egy gyereked, leterhelnéd őt élete végéig egy beteg testvérrel? Neki is ápolnia kell majd őt, akkor is, a te már nem leszel...

Nekem is volt 22. héten terhességmegszakításom. Soha nem fogom tudni túltenni magam rajta, de nem bántam meg.
A későbbiekre pedig keress egy önsegítőcsoportot. "Hasonszőrűek" között könnyebb lesz túlélni. Nézz egy pszichológust is, van aki kifejezetten erre van szakosodva.

Dóra Regina június 22-én született. Na, így már jó? :-DDD


Ezt a pasit így is-úgy is elveszítetted volna, ha egészséges a baba, ha nem. Ha megtartanád a terhességet és a párod vállszélességgel melletted állna, sajnos akkor is előbb-utóbb rámenne a párkapcsolat és ott maradnál egyedül egy beteg gyerekkel.

Válaszolj magadnak a következő kérdésekre: élettel összeegyeztethető a baba betegsége? Fel tudod azt anyagilag-érzelmileg vállalni, hogy folyamatosan betegállományban v munka nélkül leszel? Fel tudod azt vállalni, hogy nézed a gyereked szenvedését? Ha esetleg egyéb fogyatékosság is társul hozzá, képes leszel megtanítani túlélni? Mi fog vele történni, ha veled lesz vmi baj? És itt most nem a legrosszabbra gondolok, hanem egy szimpla több hetes kórházi tartózkodásra... Azzal ugye tisztában vagy, hogy egy beteg gyerek mellett nagyon nehéz lesz újra párkapcsolatot létesíteni? Tegyük fel, h mégis sikerül: utána ha lesz még egy gyereked, leterhelnéd őt élete végéig egy beteg testvérrel? Neki is ápolnia kell majd őt, akkor is, a te már nem leszel...

Nekem is volt 22. héten terhességmegszakításom. Soha nem fogom tudni túltenni magam rajta, de nem bántam meg.
A későbbiekre pedig keress egy önsegítőcsoportot. "Hasonszőrűek" között könnyebb lesz túlélni. Nézz egy pszichológust is, van aki kifejezetten erre van szakosodva.

Dóra Regina június 22-én született. Na, így már jó? :-DDD


bocsánat, véletlenül kétszer ment át. Ha tudok valamiben segíteni, akkor keress nyugodtan. Éjjel is ébren szoktam lenni elég sokat, ha úgy alakul...

Dóra Regina június 22-én született. Na, így már jó? :-DDD


Sziasztok!

Köszönöm szépen a válaszokat.

A kapcsolatomról annyit, hogy "apuci" ma megmondta, hogy a baba akár egészséges, akár nem, nem kellünk neki, én sem, felejtsem el örökre és meg ne merjem tartani a gyereket mert ő semmilyen szinten nem szeretné ha bármi közünk lenne a továbbiakban egymáshoz. Tulajdonképpen neki nagyon jól jött ez az egész azt hiszem, és valószínűleg előbb-utóbb úgyis itt hagyott volna.

Krampampuli mintha csak a fejembe látott volna, ugyanezek járnak az én eszemben is. Az AFP eredményem jó lett, egyenlőre semmilyen más rendellenességet nem látnak. A magzatvizem sok és mint írtam 5 ultrahangon nem volt semmi gyomor telítődés. A nyelőcső záródás önmagában tudom, hogy nem egy olyan halálos dolog, utánanéztem aminek lehetett, de nagyon félek. Annyira akartam ezt a babát... de annyira félek, hogy egyedül maradok egy beteg gyerekkel... Önzőnek érzem magam, de tényleg, mi lesz ha végleg egyedül maradok? Ha soha nem lesz normális családom? Ha anyagilag belerokkanok, mert nem tudok visszamenni dolgozni és az állam könyöradományából kell élnem? Ha a gyerekemnek rengeteg szörnyűségen kell keresztülmennie, soha nem ismerheti meg az apját és lesz egy frusztrált anyja?

Az orvos azt javasolta, hogy menjek el még specialistához szív ultrahangra, aki mivel gyerek belgyógyász és ért a témához, hátha tud mondani valamit, illetve hogy csináljunk még 1-2 ultrahangot, és utána döntsek. Ezeken most egy pár napon belül túlesek és meglátom hogy mit mondanak. Addig is van min gondolkozni és tényleg köszönöm a gondolatébresztő hozzászólásokat!

Mindenkinek a legjobbakat kívánom!

Éva
 


Kedves Éva!

Ha kiderül,hogy nem akkora a baj,érdemes esetleg egy magzatkórházat felkereresni.De az tudtommal csak külföldön van.Sok pozitív eset kerül azokból az intézetekből ki,aki elvileg betegen születtek volna.Ha viszont nagyon beteg,jobb elengedni bármilyen nehéz is.A tuskóról akivel összehozott az élet    
inkább nem nyilatkoznék,de szerintem mindenki megkapja  a maga büntetését.
Az afp sajnos egy elavult rossz vizsgálat .Én a helyedben elmennék a Rózsakert medicalba Elekes Tiborhoz ,profi és egyértelműen megmondja ,hogy mi a helyzet.Kérjél soronkívűliséget az előrehaladott terhességi korod miatt.
Szorítok nagyon neketek/neked
cicamica7591
Budapest XXII. kerület
 
 


Éva, mindenképp csináltass magzatvíz-vizsgálatot, akkor tudni fogod, hogy van-e más problémája a babádnak. Sokkal tisztábban fogsz látni.

Viszont "apuka" nem tudja ilyen könnyen lerázni a felelősséget, apasági perre van lehetőséged, ha a megtartás mellett döntesz. Olyan nincs, hogy ő szó szerint a könnyebbik részét köszönte szépen, aztán részéről ennyi volt. Én úgy megfingatnám, hogy megkékülne, az tuti.

Lilypie Third Birthday tickersLilypie Second Birthday tickers
Lilypie Pregnancy tickers
 


Szia!
Na,mi történt?
Mire jutottál???

Kép
 
 
 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Vissza: Várandósság

Jegyzetfüzet:

 

XGyerünk, anyukám! - Teakiadó