@eszterandris:
A te eseted is nagyon "szép". Sajnos ilyen világot élünk, ezek a törvények, a munkáltatók meg nagy része ilyen. Nem egy középkorú ismerősöm van, akiknek az orvosok könyörögnek fél éve, hogy feküdjenek be a kórházba mert műteni kell őket. Egyik sem mer. Mindnek családja, gyerekei vannak, és nem maradhat állás nélkül.
Ird majd, hogy mi volt uh-n!
Körkérdés: mikor titeket uh-ztak, mindenki hallott szívhangot, vagy volt, akinél nem kapcsolták be, csak látta, ahogyan dobog a kicsi "szíve"?
tengerszem13: mi tegnap így kénytelenek voltunk elmondani az én szüleimnek, lévén a speciális helyzetet. Igazából most hétvégére terveztük. Nagyon izgultam, hisz első unokájuk lesz, ráadásul a jó hír mellé hozzuk a rosszat is. A leg durvább az volt, hogy átmentünk este hozzájuk, éppen pezsgőztek a szülők. Akkor esett le, hogy tegnap házassági évfordulójuk van! De mikor elmondtuk, hogy lesz unoka, nagyon örültek, kicsit fura is volt, azt hittem majd jobban meglepődnek (de ezek szerint valahol már várták). Az én mindig szigorú apám annyit mondott, nyugi, ne idegeskedj, mindent megoldunk, csak ne idegeskedj. És egyél rendesen! (az idegtől mostanában nem nagyon ment:S). Anyukám detto, ráadásul annyira felpörgött, hogy 2 órán át sztorizgatott, hogy velem is úgy volt, h nem is biztos, h megmaradok, meg tesóméknál hogy volt stb...
Hétvégén jönnek párom szülei, meg tesómék, aztán a szűk család jövő héten (+barátnőm...<-ő még azért nem tudja, mert személyesen szeretnénk vele megosztani, de nem sikerült a héten találkoznunk).
rolorcsi: én is nagyon izgultam, de majd te is megnyugszol. 0-24-ben úgy sem lehet az első 12 hétig aggódni. Mert utána meg a szülésig fogsz. Szülés után meg majd míg 18 nem lesz a gyerek. Utána meg míg 50 stb.... Tényleg optimistán kell hozzáállni, a baba mindent érez, nem jó ha aggódsz. Fejben döntsd el, h minden rendben lesz és kész! Örülj inkább a picinek!