Sziasztok! Nagy sokára ugyan, de én is visszatértem. Hetek óta próbálkozom belépni de az oldal állandóan kikosarazott. Bejelentkeztem, aztán amikor írtam volna akkor kiírta, hogy nem vagyok bejelentkezve. Màr az agyamra ment. Aztán ma egyszercsak megjavult szerencsére...
Olvasgattam visszafelé, örülök neki, hogy mindenki jól van.
Mi tegnap voltunk UH-n. Már az utolsó alkalommal is kijelentette az orvos, hogy nagyobb a baba az átlagnál, de súlyt nem mondott. Tegnap amikor a párom rákérdezett a súlyára, akkor azt mondta, hogy a születési súlya több lesz, mint 4 kiló... Mondjuk én nem lepődtem meg, mert én is, öcsém is 4 kiló körül születtünk, azt mondják van köze hozzà. Hát nem tudom. Egészséges nagyfiú egyébként, április óta koponyavéggel fekszik ès nagyon sokat mocorog. Legközelebb 21.-én kell mennünk, akkor lesz az első NST is.
Én az utóbbi két hétben már nagyon szenvedek. Âllandóan patakokban ömlik rólam a víz, hányingerem van, egy kis vasalástól is kidőltem tegnap. A savamról meg ne is beszéljünk. Éjszaka alvás az zéró, mert vehetek én be akár 4 szem Renniet is, az sem hat. Se a keksz, se a szódabikarbóna, se a Rennie, se a savas víz, egyszerűen semmi...
A Salvus vízet kellene megpróbálnom, de nem vagyok benne biztos, hogy le tudom küzdeni a torkomon. Még halogatom egy kicsit.
A pocakom hatalmas, és sajnos elkezdtek megjelenni a csíkok is. Remélem elhalványodnak.
Èn 10 kiló hízásnál tartok, szerencsére nem látszik rajtam, csak a pocakomon. A védőnő erre rám szólt hogy ne egyek annyit. Ahány védőnő, annyi félét mondanak. Szerintem látnám azt magamon, ha kevesebbet kellene ennem. Nem mintha zabálnak.
A szülés miatt eddig én is csak kíváncsi voltam, hogy hogy s mint lesz. Erre most mindenki elkezdett riogatni, hogy hogyan fogom tudni megszülni azt a nagy babát. Kicsit kezdenek az agyamra menni, mert csak engem feszélyeznek vele, így mostmár elkezdtem félni egy kicsit, remélem még addig összeszedem magam, mert egyébként nem vagyok ez az ijedős típus.
Telnek a napok, a múlt héten sikerült minden hiányzó dolgot beszerezni a babának. A mosásnak már csak egy csapat híja, aztán elkezdem kifőzni a dolgokat. A kórházi cuccok is összevannak rakva nagyjából, még a kis piperecuccaimat kell bele megvennem. Alig várom már, hogy itt legyen velünk a babó. Hihetetlen, hogy már augusztus van.
Nem tudom ti hogý vagytok vele, de nekem elröppent a terhességem, csak most lassult be az idő, mikor ezt a kicsit szenvedős időszakomat élem.
Vigyázzatok magatokra csajok! :*