Társalgó főoldal » Várandósság » 35 év feletti kismamák topikja.

39 éves vagyok és eldöntöttem ,hogy még egy gyermeket vállalok.Amiatt szorongok, hogy ilyen idõs korban hogy lehet az anyaságot újbol átélni, minden téren.Ha valakinek van tapasztalata írjon a topikba.Sziaztok.

Szia!
Milyen "idõs korban"???
Én az elsõt 33 évesen szültem, most a másodikat 36 évesen.
Nem gondolom, hogy késõn van. És ha véletlenül úgy alakul, vállalnám a harmadikat is, akárhány évesen.
Még csak most tervezed a vállalást, vagy már megvan a "magocska"?
A védõnõ-pótmama-barátnõm 42 éves és boldogan vállalna még egy (3.) gyermeket, ha a párja végre belemenne.
Másik barátnõm 41 évesen szülte az elsõ babaáját. Õ is vállalt volna mégegyet, ha néhány éven belül összejött volna, de így 45 évesen már nem reménykedik.
Úgyhogy hajrá!!
Üdv.
Malacka

Kedves Ildikó!
Én 36 éves vagyok és most várom az elsõ babámat. Eddig csak tanultam, dolgoztam és sokáig úgy éreztem, nem is hiányzik a család. Szerintem olyannyira át lehet élni "ebben a korban" is az anyaságot, hogy most már semmi más nem számít, csak a baba és a párom, akivel nagyon szeretnénk még egy kistestvért majd a most születendõ kisfiunknak. A terhesség végig egy csoda volt, óriási élmény és abszolút "tünet"-mentes, most az utolsó napok már nehezek, de ez természetes.
A barátnõm 39 évesen vállalkozott új házasságában a második gyerekre. 16 éves nagyfia is boldogan várja a hugicát. Sosem késõ.
Hajrá!
Zsuzsa

Második gyermeket csak tervezzük de még nem foggant meg.Aggályom csak annyi hogy a gyermek egézségs legyen ,és én is problémamentesen hordjam ki. Az elsõt ,tíz éve császárral szültem igy most is császár lesz ha eljutunk odáig.Ugy hallottam hogy talán még fiatalodik az ember vagy legalábbis ugy érzi szüléskor, bár ez nem szempont.
Üdv mindenkinek.
T

Volt régen egy topik, hátha olvastok benne érdekeset:[url=https://www.babanet.hu/ujgep/discus4/messages/280/427.html" TARGET="_top]https://www.babanet.hu/ujgep/discus4/messages/280/427.html[/url]
(Házasság,család/Szülni 40 fölött?)

Ildi

Sziasztok!
Anyukám 38 éves korában szülte az öcsémet, (teljesen problémamentesen), és bizony láthatóan és érezhetõen megfiatalodott. Szerencse fel!
Vera

Hát én ezt természet ellenesnek tartom.Milyen a gyereknek a szallagavatón egy nyagyanyja/nagyapja korabelivel táncolni...már, ha megéli a kedves szülõ.Az idõsebbeknek már fontos a karrier, nem ül be a homokozóba, nem megy a rohangáló gyerek után (ül a padon)-legalábbis én ezt látom a környékünkön,játszótéren.
(Csak elsõ gyereknél gondolom, hogy késõi a 35-40 év, bár a 40 már a sokadiknál is "zavaró" lehet.)
Tudom, hogy ezzel most nem leszek itt népszerû,de ez a véleményem.
Bocs:
Panna

Panna, te hány éves vagy?
Ha természet ellenes lenne, akkor nem lenne. A természet már csak olyan.Harminc éve már a 25 éves hajadon is halálra volt ítélve, ha nem szült...Száz éve még 50 év volt az átlagéletkor, ma a nõknél 70 körül van. A mi generációnknál szerintem tovább tolódik.
teljesen más fejjel szültem a lányom 23, a fiam 25, a legkisebbet 31 évesen. A barátnõim kötött sok 34-35 éves van, aki most szüli az elsõt ,másodikat. Bocs, de 20-30 évvel ezelõtt ez a korosztály csavarókat, és otthonkákat hordott,asszonyosan. Ezek a csajok iskolákba jártak, dolgoztak, lakást vettek, éltek, most pedig lehiggadva babáznak, és közben jófejek, semmi otthonka, fiatalosak,kívül-belül.
Valószínûleg ötvenévesen is jobban fognak állni fizikailag, egészségileg, mint egy generációval korábban.Tudod, a karier már meg van, van hol lakni, meg mibõl, akkor ugyanolyan vidáman lehet homokozni a gyerkkel, mint amikor nincs. Persze ez egyéni hozzáállás kérdése, mert tömegével vannak unottan a padokon bagózó, éjszakai táncosnõ-ruhában a játszira lejtõ gyes-beteg huszonévesek. Pl. a házunkban él egy 20 éves anyuka, albélet, apuka robotol éjjel napppal. Az egész família itt lakik, éjjel nappal a babára(6 hónapos) vigyáznak. Mert szegény anyuka nem tudott szoptatni(azt mondta: GYENGE A TEJE, totál kiakadtam rá, meg sem próbálta), bagózik állandóan, nem ér rá a házimunkára a gyerektõl, még mindig 80 kg, a gyerek meg csak azóta van kinn is néha, amióta szóltunk a gyerekorvosnak, hogy sosem viszi ki a lakásból, és állandóan beteg.Iskolába nem járt a mama, mert 16 évesen kibukott. A céljai: gyerekkel otthon lenni(sosincs vele), szülni még egyet két év múlva, lakni majd valahol, majd apa összehozza, a többit meg az anyja elintézi neki( házimunka, gyereknevelés, stb)
Csak azért írtam le, hogy lásd én meg ilyeneket is látok.
Zsomimama

Panna!

Milyen a gyereknek a szallagavatón egy nyagyanyja/nagyapja korabelivel táncolni...már, ha megéli a kedves szülõ.

Istenem! Hát ez is egy probléma???
Ha ez gond egy gyerekenek akkor ott a szülõvel is valami baj van.

Én 46 éves leszek a párom pedig 64 a jeles napon, a másodiknál pedig 3-al több.
Nagyon szertnénk mind a ketten megérni mind a két napot! És hiszem azt is, hogy a fiaim büszkén fognak táncolni velem, a "nagymama korú" anyjukkal.

bigacsiga Kata

A kismamában most írtak egy 58 éves természetes úton megfogant anyukáról, egészséges babát szült.
A gyereknek a bármilyenkorú, õt szeretõ édesanyja a legfontosabb a világon. Van olyan osztálytársa a lányomnak,(9 éves), ahol a kislány a harmadik, így a szülõk közt van 28 éves, és van 45 is. Mire érettségiznek, elõbbi 38 utóbbi 55 lesz. Nemhiszem, hogy ez szégyellni való dolog lenne. Az sem az, hogy van olyan 34 éves ismerõsöm aki már nagyi, a lánya 17 évesen szült...
A mai emberek idõsebb korban is aktív életet élnek, 60-70 évig dolgoznak, utána pedig aktív , színes nyugdíjas életet élnek, tõlünk nyugatabbra.Valószínûleg ez hozzánk is elér, és PAnna nevetni fog a gondolatán 50 év múlva.
ZSomimama

Kedves Kata és Zsomimama!
Nem hiszem, hogy nevetni fogok a gondolatomon,de még az is lehet.
Ahogy kiveszem TI nem tartoztok abba,amire én azt mondom "természetellenes"-valószínûleg nem ez a legjobb szó rá...-.
Én 25 éves vagyok, a fiam 4.(az apja 35-õ nem érezte magát elég "érettnek" a gyereknevelésre és lelépett...na ezt tartom röhejesnek.)(Nem beszélve a velem egykorú ismerõseim ELKÉPZELNI sem tudnák, hogy gyerekük legyen,és nem egzisztenciális okokból...
Az olyan 40éves elsõ szülõ nõt,aki SAJÁT elhatározásából 40 évesen vagy efölött válalja az elsõ gyerekét, én visszataszítónak tartom.Ebbõl rögtön kivehetõ, hogy vannak helyzetek,amikor én is elfogadhatónak tartom (egészségügyi okok, bizonytalan párkapcsolat stb.), ha valaki így jár.
Az 58 éveshez NO COMMENT...
Az általam megvetett nõknél fordul elõ, hogy aztán próbálnak "megfiatalodni" a babával...és õk azt hiszik sikerül...annyira nevetséges tud lenni egy 50 éves,aki a 6-7 éves kislányával játssza a "tinimamit", hogy a hátamon feláll a szõr.
Elõre írtam, hogy nem leszek itt túl népszerû,dehát ez van...ÉN 40 évesen már nem szülnék.(nem bírnám idegileg, és inkább majd az unokámat várom,akivel csak más a felelõség, a "gond"...

Kedves Kata!
Téged különösen nem értelek...Rád abszolút nem vonatkozott,amit írtam...és ha a férjed miatt vetted fel,akkor el kell mondjam, hogy a férfiaknál egész máshol gondolom ezt a határt...

Egyébként ez csak egy vélemény,akinek nem inge...és persze, hogy mindig vannak kivételek...amik erõsítik a szabályt...

Panna

Sziasztok!

Én úgy érzem, ha egy ilyen döntést meghoznék, mint amit Panna ír: "ÉN 40 évesen már nem szülnék.(nem bírnám idegileg, és inkább majd az unokámat várom...)" az lenne egyenlõ az öregséggel. 40 évesen arról szóljon az életem , hogy várom az unokát??? (történetesen akár még esélyem is van, alig 40 fölött unokára, mert 21 és 23 évesen jöttek a gyermekeim, tehát ha õk is így "igyekeznek", akkor 42 évesen akár nagymama lehetnék) Én pont fordítva érzem. Szerintem valahol, ha eldöntöm, hogy én már öreg vagyok gyereket szülni, avagy orvosilag eldöntik, hogy már ne vállaljak többet, akkor számomra most ez egy lelki klimaxnak tûnik, amit -hangsúlyozom, most, 30 évesen - úgy érzem, nem szeretnék megélni, illetve minél késõbb szeretném megélni.
Az meg tényleg nagyon eltérõ, hogy kinek milyen korúak a szülei, és nagyon sok függ az egyéni adottságokon. Láttam én már 43 évesen olyan nõt, aki tényleg nagymama kinézetû volt (és beszélgetések alapján nem csak kívülrõl), nos ilyen esetben jobb nem vállalni önként. De azt hiszem, nem az ilyen nõk olvassák a babanetet, és vetik fel a témát.

Ildi

Jesszusom! Mindjárt 40 vagyok! Húzzam le magam a WC-n?
Pedig annyi tervem van még...
Persze 18 évesen úgy gondoltam, hogy a 30 évesek vénséges-vén anyókák akiknek már minden nap ajándék.
Végül is a 30 év alatt rengeteget tanultam, buliztam, szórakoztam és sikerült megtalálnom a páromat. Persze szülhettem volna korábban is valamelyik széltoló pasimnak egy átmenetileg lángoló kapcsolatban, akkor most lehetnék gyermekét egyedül nevelõ anya.
Bocs.
Üdv.
Malacka

Sziasztok
Érdekes a topik Én ma holnap leszek 30 éves és ezidáig hiába próbálkoztunk nem sikerült a babuci...természetesen nem adjuk fel Remélem sokat szülhetek még és amig egészségesnek, erõsnek érzem magam meg is teszem majd Egy ismerõsöm 42 évesen szülte meg a gyermekét mert egészen addig meddõnek hitték és hiába volt az 5 lombik semmi sem segített aztán amikor már lemondott errõl a "csodáról" akkor sikerült a babácska
Panna
Én csak annyit mondok, hogy korai még kijelentened Magadról, hogy Te nem szülnél már 40 évesen Nem tudhatjuk mikor mit hoz a sors és még a Te életedbe is beköszönthet majd egy új szerelem (ha ez a mostani tökéletes, akkor kívánom, hogy meg is maradjon )és nem tudhatod, hogy elkap-e a vágy Titeket egy közös gyermek után Egyszóval ne ítélj el senkit, mert nem tudhatod, hogy kit mi késztet a késõi szülésre. Egyébként meg a késõi szülésnek is megvan az elõnye pl. sokkal nyugodtabb az anya, mert már elérte amit szeretett volna, a munkája, karrierje már sok esetben nem izgatja és maximális türelemmel képes nevelgetni a csemetéit

Kívánom, hogy itt mindannyian örömünket leljük gyermekeinkben és jövendõ gyermekeinkben

Puszi: Doris

Sziasztok!

Azt hiszem, én sem leszek itt népszerû. Az elsõ gyermekemet 26 évesen szültem, most a másodikat várom, mire megszületik 30 leszek. Az elsõnél voltak egészségügyi problémáim, ezért genetikára jártam. Ott akkora kockázatot valószínûsítettek, mint egy 35-40 közötti anyukánál. Erre egy rokon hölgy azt mondta, remek, mégis egészséges lett a baba, tehát nyugodtan várhat a szüléssel 36-37 éves koráig! Végtelenül felháborodtam a dolgon, mert én akaratomon kívül tettem ki a babámat a nagyobb kockázatnak, õ szándékosan. Soha nem tudhatjuk, vajon nem abba a kis százalékba esünk-e, amelyik pár éve még nem lett volna. Nekem is fontos a karrierem, (két diplomám van és most írom a doktorit), de szándékosan nem tenném ki a gyermekemet ennek a kockázatnak. Az ismerõs hölgy egyébként stabil házasságban, rendezett körülmények között él, aki nem, az nyilván más szempontok alapján dönt, tehát mondókámat nem nekik szántam.
Timea

Timea
Egyet értek Veled. Szándékosan, pusztán önzésbõl, kényelembõl halogatni a gyermekvállalást szerintem sem helyes...de el kell fogadnunk, hogy vannak ilyenek is
A topikban egyébként mindenkinek a véleménye egyaránt fontos, ezért nem értem miért gondoljátok, hogy csak azonosulni lehet a fenti véleményekkel...? Én Mindenkinek a véleményét tisztelem függetlenül attól, hogy mennyire azonosul az enyémmel Nagyon boldog babavárást és problémamentes szülést kívánok Neked is

Puszi: Doris

Köszönöm, Doris! Természetesen azoknak az anyukáknak, akik a szokásosnál késõbb szülnek babát, csak drukkolni tudok. Ezernyi oka lehet annak hogy így alakul, õk talán még jobban is várnak arra a babára, mint az ifjabbak (már ha lehet). Ha nekünk lesz harmadik - amit nagyon szeretnénk -, akkor õt 34-35 évesen fogom szülni. Ami nekem nem szimpatikus, ha huszonévesen, minden komoly ok nélkül, - nagyon jó szó hogy kényelemszeretetbõl - halogatják a dolgot, esetleg fel sem mérve, mit jelent a megnövekedett kockázat. Hogy én annak idejét mit meg nem adtam volna azért, ha akkora lett volna a kockázatunk mint bárki másnak! Azt gondolom, érdemes ezt a szempontot is megfontolniuk azoknak, akik hasonlóan gondolkodnak.
Timea

Sziasztok!

Akkor Tímea szempontjai alapján én voltam aki a majdnem tökéleteset cselekedte, lévén 21 évesen szültem, akkor még minimális genetikai kockázattal. Vagy siessünk mégjobban, mondjuk 15-18 évesen? Jó, tudom, túlzok.
Szerintem nagyon nehéz megmondani a gyermekvállalás optimális idõpontját. Hiszen lásd genetika, de egyéb egészségügyi szempontok is jöhetnek, egészségügyi téren a 20-as évek eleje (elsõ fele) optimálisnak tûnõ idõpont. De mondjuk mindenképp 30 alatt, pláne ha nem egy babát szeretne valaki. Viszont a tanulás (diploma, plusz phd), a "stabil" állás, az otthonteremtés mind olyan dolgok, amiket baba elõtt lenne jó elintézni. Ezek viszont ritkán sikerülnek 30 alatt. Arról nem is beszélve, hogy az ideális férjet is meg kell találni.
(mondom mindezt úgy, hogy egyetem mellett, anyagilag nullán kezdtem az egészet, nem azon motivációval, hogy genetikailag így a jobb, inkább csak azzal, hogy fiatal anyukájuk legyek, vagy inkább így: fiatalos, és ez az -os nagyon fontos tényezõ szerintem)

ILdi

Lányok

Érdekes a téma, én is leírom a véleményem.

Nem hiszem, hogy bárkirõl is véleményt mondhatnánk, vagy elítélhetnénk, csak amiatt, hogy hány éves korában szülte az elsõ gyermekét.
Az emberek annyira mások, van aki 20 évesen már érett egy kapcsolatra és a gyerekvállalásra, más meg még akkor ül be az egyetemen az iskolapadba és eszébe sem jut, hogy õ akár gyereket is szülhetne.
Aztán vannak olyanok is, akik elõször karriert építenek, egzisztenciát teremtenek, mert nekik az nagyon fontos és csak utána jöhet a gyerek.
Egyik ilyen, másik olyan. Nem jobb, vagy rosszabb, egyszerûen MÁS.
Csak éppen ezt olyan nehéz sok embernek elfogadni, a másságot. Pedig ettõl szép a világ. Jól is néznénk ki, ha mindenki egyforma lenne és elõ lenne írva, hogy hány éves korban mit kell csinálni. Dögunalom lenne ez az egész bolygó!

Panna, hidd el, nem az életkor a lényeg, hanem az, hogy az ember felelõsségteljesen, normális szeretõ párkapcsolatban, boldogan várja a kisbabáját. És ha ez megvan, akkor ez a kisbaba függetlenül attól, hogy hány évesek a szülei, boldogan és lelkileg egészségesen fog felnõni.

Ja, én egyébként 28 éves vagyok és a férjemmel nagyon szeretnénk már egy kisbabát, de sajnos még nem jött össze.

Zsuzsu

ZsuzsuIldi
Csak elfogadni tudom a véleményeteketAz igazság sokféle lehet...

Puszi: Doris

Zsuzsu,
Szívemböl szóltál, csak sokkal jobban tudtad megfogalmazni mint én tettem volna.

És még valamit az önzési témához hozzászólnék. Annak a nönek aki valóban csak saját érdekeit nézi egyszerüen nem éri meg gyereket szülni. Én nem hinném, hogy baj lenne. Szülhettem volna már akár 20-22 évesen is, hiszen akkor már párommal együtt voltam, de igen, én önzö voltam, mert úgy éreztem korai lenne még a gyerekvállalás. Évekkel késöbb most már érzem, hogy fel tudom magam "áldozni" - ez egy hülye szó, mert nem feláldozom magam, hanem valami olyat hozok létre ami maradandó lesz és ami örömet fog okozni - ahhoz, hogy gyereket vállaljak.

Sajnos az életkor valóban befolyásolja azt, hogy mekkora esélye van a gyerekemnek arra, hogy fejlödési rendellenességgel szülessen. Ez tény.

De akkor Ti nem voltatok az anyukám helyében, aki tökéletes genetikájával 18 évesen megszülte beteg bátyámat, vagy nem voltatok annak a 21 éves tökéletes genetikával rendelkezö, nagyon szép, lánynak a helyében akinek a babájánál genetikai rendellenességet mutattak ki és ezért határozott úgy, hogy elveteti.

Ne feledjétek, hogy minden embernél más és más idöpontban jön el az idö, ha egyátalán eljön! És az, hogy valaki még azt, mondja, hogy ráérek arra még akkor a szüléssel 37 éves koráig, mert genetikailag is ok lesz, nem tudhatod pontosan 100%-osan miért mondta azt. Belelátsz a fejébe? Látod, hogy él, mit gondol, mivel küszködik a mindennapjaiban? Valóban ismered annyira, hogy így megítéld? Lehet, hogy éppen azért mondta, mert nem lát más utat arra, hogy korábban babás legyen és ez amolyan felszabadulás volt számára, hogy "van még idöm". Vagy mert mást keres magának, vagy jelenlegi kapcsolata nem elég biztonságos, megalapozott ahhoz, hogy babát vállaljon? Persze mindent értelmezhetünk a saját meglátásunk szerint is, és még csak meg sem próbálunk a másik fejével, helyzetével gondolkozni.

Üdv,
Moni (29 éves, most várom elsö babámat)

ui: A párom és én közöttem több mint 20 év van. Most akkor ássam el magam vele együtt? Vagy inkább tartsam távol a gyerek ballagásán, mert az ciki? Ez tényleg egy INDOK lenne arra, hogy miért vállaljunk korán gyereket???? Nem nevetséges ez egy kissé?

Panna!
Szerinted a férfiaknál hol a határ??? Ha nem vagyok indiszkrét...

Móni!
Gratulálok Nektek!

Az én feleségem 18 évvel fiatalabb (közelít 30-hoz) nálam, és sajnos nagyon nehezen - sõt, még egyátalán nem sikerült a baba. Túl vagyunk 4 inszemen, 3 lombikon... és ki tudja mennyi küzdés vár még ránk. Persze nem adjuk fel!
Nem akarom és nem is fogom elásni magam! Minden vágyam, hogy ha egyszer lesz egy lányom megtáncoltathassam az esküvõjén, és a fiammal elmehessek a menyasszonyáért (csak érjem meg! Nagyon vigyázok magamra!). Nem fogom szégyellni magam egyik esetben sem. Mindenki szerint 10 évet nyugodtan letagadhatok (bár ez nem szempont!) és bátran, õszintén mondhatom, hogy néha röhögnöm kell az úgynevezett "huszonéves - fiatal apukákon", amennyire sajnáltatják magukat, amennyire begyepesedett véleménnyel, hozzáállással, fizikai kiállással... vannak dolgok iránt... olyanok mindtha 100 évesek lennének.
A feleségemnek én voltam az elsõ és egyetlen férfi (bizonyítékom volt!-bár õ is megmondta) - szuper érzés volt számomra! . Az együttléttel kivártuk az esküvõt, soha nem szedett be egy db fogamzásgátlót sem... és mégsem sikerül, pedig állítólag minden rendben van. Nekem kicsit kevés a spermaszámom, de szépen mozognak... és mégsem. Várom és méghozzá nagyon várom a CSODÁT!!! ÉS NEM ÉRZEM, HOGY LE LENNÉK KÉSVE BÁRMIRÕL IS!!!
Papi

Papi
Gratulálok a pozitív hozzáállásotokhoz és szívbõl kívánom, hogy Nektek is mielöbb sikerüljön a babuka Ha kedved van kukkantsatok be hozzánk idõnként a "ma megint megjött.." topikba, ott sorstársakra akadhattok Nem is kell leírnod Magad és semmirõl sem késtetek még le

Puszi: Doris

Sziasztok!
Ha egy babát szeretettel várnak és fogadnak, tökmindegy, hány évesek a szülei. (Ha nem várják szeretettel, akkor meg azért tökmindegy.) Az meg, hogy a gyereknek ciki lesz a ballagáson, talán mégsem igazán perdöntõ érv. Ilyen alapon a púposok, a 160cm alattiak, vagy az X-lábúak se vállaljanak gyereket.
Az öcsém (õ az, akit 38 évesen szült anyukám, azt meg még nem is mondtam, hogy apukám akkor már 50 volt,) szóval az öcsém jövõre érettségizik, a haverjai fürtökben lepik el a házat, és még soha nem tûnt úgy, hogy az ásatag szülei(nk) miatt kínosan érezte volna magát elõttük.
Még szerencse, mert az olyan kölyköt, akinek a saját apja vagy anyja ciki az X-lába vagy a kora miatt, liberális elveimet idõlegesen félretéve szívesen fenékberúgnám.
Más: szerintem az, hogy mikor vállal (vagy vállal-e) valaki gyereket, annyira magánügy, hogy én még olyan komoly érvekkel sem szólnék bele, hogy a kockázat az évek múlásával nõ. Gyereket azért vállal az ember (jó esetben), mert vágyik rá. Képzeljétek el, ha valaki ezt mondaná: -Én igazából jobban szeretnék még pár évig éjszakánként diszkóba járni, nyaranta a haverokkal csavarogni a világban, rosszul vagyok a gondolattól, hogy ehelyett egy pelenkás bõgõmasinát pesztráljak, dehát mit csináljak, most kell szülnöm, hiszen most a legkisebb a genetikai kockázat... -Hát ez se lenne jobb, nem?
Vera, aki a múlt héten lett 35

Kedves Panna

“nem megy a rohangáló gyerek után (ül a padon)-legalábbis én ezt látom a környékünkön,játszótéren”
En unatkozo, mobiltelefonon logo, csak egymassal trecselo “fiatal” anyukakat latok inkabb, az idosebbeknek mar nem csak genetika a gyerek

“Az olyan 40éves elsõ szülõ nõt,aki SAJÁT elhatározásából 40 évesen vagy efölött válalja az elsõ gyerekét, én visszataszítónak tartom”
Mar megbocsass kedves Panna, de ki vagy Te hogy barkit is visszataszitonak tarthass? Valoszinuleg az az anyuka akit te megvetsz, jo okkal vallalt gyereket 40 folott, amihez neked (vagy masnak) semmi kozod. Valoszinuleg az az anyuka 40 eves kora elott iskolaba jart (talan sokba is), karriert epitett, “letett valamit az asztalra”. Vagy ez a problemad, megvetesed gyokere? Csak nem egy sikeres, 40 eves kismama szurja a szemed? Akinek esetleg mar nem csak parizerre futja? Annyi erzelem van az irasaidban, nem vagy Te irigy valakire konkretan? Aki esetleg (a maga szempontjaibol mindenkeppen) okosabban szervezte az eletet mint Te? Savanyu a szolo?

Minden anyat tisztelni kell, fuggetlenul attol miert es mikor hozta vilagra a gyermeket. Meg azt a tizenevest is aki a “becsuszott” babat megtartja mert nincs jobb otlete es mert nem jut el meg orvoshoz sem az abortuszhatar elott (ami talan szinten nem az o hibaja). Meg azt az anyat is tisztelni kell aki aztan nem tartja meg a gyereket hanem orokbe adja. Es amugy mindenkit tisztelni kell, csak azert mert ember.

Kedves Panna, neked tenyleg jobb ha nem szulsz 40 folott, a gondolkodasod mar most annyira maradi mint egy atlagembernek 60 folott. Akkor meg mar tenyleg termeszetellenes szulni…


idike

Vera, nem értetted meg. Senki nem szól bele semmibe, csak véleményünk van. Szívbõl drukkolok Neked (is) hogy ne ess bele abba 4-5%-ba, amirõl itt szó van. (Minden 20. kisbaba!) Én átéltem hogy emiatt rettegnem kellett, ettõl szeretnék megkímélni másokat. Az említett hölgy pedig olyan közeli rokon hogy mondhatom, ismerem a körülményetit.
Kívánok mindenkinek egészséges és gyönyörû babákat!
Timea

Hú Idike ezt most jól megmondtad...

"ÉN visszataszítónak tartom"-ez egy vélemény, egyes szám elsõ személyben...közöd hozzá, hogy mit tartok visszataszítónak és miért?!?
Anyagi helyzetem jónak mondható, köszönöm kedves érdeklõdésedet. Diplomám van, most államvizsgáztam...nem szoktam parizert enni, csak ha megkívánom.
Soha még nem irigyeltem senkit ilyen dolgok miatt (diploma, karrier,pénz)...azért meg, ha SAJÁT ELHATÁROZÁSÁBÓL (lsd:Tímea ismerõse) 40 évesen szül, azért meg max.szánni tudom.

Papi:a férfiaknál:25-35 évesnek gondolom az ideálist, és 36-46-nak a még jót.(kivételek persze itt is vannak)
Pl., ha valakinek sokáig nem jön össze a baba (mind nõ, mind férfi) ott biztosan jó szülõ válik belõlük.

Helló:
Panna

Hát látom nem fogunk itt dülöre jutni az érvekkel és az ellenérvekkel, de nem is ez a lényeg, ugye? Hiszen mindenki megírhatja a véleményét, mindenkinek más lehet a véleménye, még akkor is ha nekünk ez így vagy úgy nem tetszik. És azért vagyunk itt, hogy esetleg a másik véleményét, szemléletmódját megvilágítsuk, vagy éppen ö világosítson fel bennünket. Hátha tanulunk valamit, hátha látunk valami újat, valami olyat amiböl hasznot húzhat mindkét fél

Viszont,

Panna,
Igen, biztos van ideálisnak mondható életkor. De az a kijelentés, hogy csak szánni tudod a szülöket akik késöbb vállalnak gyereket számomra igen ellenszenves. Nem tudom, ki hogy van vele, de ez a hozzáállásod, nem tetszik.

Van dipolomád, megvan az egzisztenciád, vagyis úgy tünik megvan a magadhoz való eszed. Emiatt meglep, hogy ilyen kijelentést teszel. Nem támadni akarlak, hanem inkább próbállak valahol megérteni. Közben azon gondolkodom, hogy az emberek iránti empátiád hol veszhetett el? Vagy hol van ilyenkor?

Oyan emberekre emlékeztetsz akik falun nöttek fel, messze Budapesttöl és a megrögzött szokásokból kitörni képtelenek. Vagyis, ha nem mész férjhez 20 éves korodig vénlány vagy más stb, stb, stb.

Papi
Szeresd a párodat és légy nagyon büszke magatokra. Hidd el kopogtatni fog a kis jövevény hamarosan Nagyon drukkolok Nektek

Üdv mindenkinek,
Moni

Atlag minden tizedik gyereknek van valami baja, es ezek jo resze nem szurheto, ugyanugy szulethet husz es negyven eves no gyerekekent. A huszevest nem vigasztalja, ha beteg gyereke szuletik, hogy neki kisebb ra az eselye, es a negyveneves is csak legyinteni fog, ha az ove egeszseges. Es meg mennyi minden tortenhet egy gyerekkel ami nem genetika.

Egyikõtöknek sem kívánom azt a rettegést, amit én éltem át a megnövekedett kockázat miatt. Optimális esetben is 100 babából 3 születik sérülten. 35-40 éves korban 8. Hát nem szeretnék abba az ötbe kerülni. Tényleg nem értem: nem dohányzom, mert árt a babának (mondjuk én amúgy sem), nem iszom alkoholt, nem futok a busz után, igyekszem egészségesen táplálkozni ugyanezért. MINDEN esélyt meg akarok adni neki, hogy csökkenjen a kockázat, soha nem tudhatom, nem ezen múlik-e. Ha nem muszáj, minek növelni a kockázatot? Annak a kis embernek egyetlen egy indulása van, annak kell a lehetõ legjobbnak lennie! Azért ilyen határozott a véleményem, mert egyszer már átéltem a nagyobb kockázat miatti félelmet, és természetesen nem azokat nem értem akiknek így alakul az életük, hanem akik vállat vonnak ilyen érvek hallatán, és fontosabb nekik az a pár év bulizás. (Egyébként csak szervezés kérdése az egész, a nagyobbik kb féléves kora óta mi is rendszeresen elmászkálunk, elõbb persze csak 1-2 órára, késõbb egész estére is.)
Timea

Timea
Mostmár látom, hogy miért írod mindezt amit írsz. Köszönet érte
Másokat szeretnél megvédeni attól ami veled történt. A rettegés, a fájdalom, maga a tudat, hogy gond lehet és a várakozás valóban idegörlö. Nagyon nehéz idöszakon mentetek át és azért, hogy volt lelkieröd hogy végigcsináld mindezt, le a kalappal elötted Szeretném mindenkinek jótanácsod osztani, szeretnéd mindenféleképpen elkerülni azt, hogy mások esetleg ugyanazt átéljék.

Az aki késön vállal gyereket ezzel a rizikóval szembe néz, vagy szembe kell, hogy nézzen vele, de ez még nem elég indok arra, hogy korán szüljek. Én most nem karrierröl szeretnék itt "papolni". Inkább arról, hogy ki milyen érett, ki milyen korában éri el azt a felnött állapotot, azt a létet és azt a tudati szintet, hogy gyermeket szeretne és hogy mer egy ekkora felelösséggel járó dolgot magára vállalni élete végéig. Mert egy gyerekvállalás az életed végéig tart, teljesen mindegy, hogy a gyereked már 30-40-50 éves.

Mindaddig pedig az a dolga, hogy szórakozzon, hogy bulizzon, hogy élvezze az életet és nem az, hogy otthon üljön és a tv-t nézze és begubózzon, mert nem akar gyereket. És ha már képesnek fogja magát érezni arra, hogy gyermeket vállalhat, ha megtalálja a megfelelö párt akkor bele fog vágni hidd el. Van akinél ez az idö sohasem jön el, sohasem vágyik babára, ezt is el kell fogadnunk. Van akinél a lehetöségek nem adatottak meg (lakásproblémák, családi helyzet, nyomor) van akik pedig önhibájukon kívül kényszerülnek a késöi gyerekvállalásra (sorozatos évekig tartó próbálkozás) és bizonyára van még ezer más indok is.

Be kell látnod, nem mindenki jár ugyanazokon az utakon amin Te, viszont ezeket a más utakat tolerálni kell, még akkor is, ha a legjobb barátnönkröl/ismerösünkröl van szó, és hiába sorakoztatunk fel érveket azért, hogy miért vállaljon babát most és ne késöbb.

Üdv minenkinek,
Moni

Egy dolog a lényeg,az hogy kívánt gyerek legyen .A szülõ kora,vallása ,etnikai hovatartozása az már egyáltalán nem lényeges.Tehát megkülönböztetni ezek alapján vétek lenne.A gyermek késõbbi társainak sem jutna eszébe "kinevetni" az átlagtól eltérõ szülõket ha megjelenik pl. a ballagáson.Ha pedig mégis szégyenkezni kell emiatt ,akkor egy tapasztalattal oksabb vagyok ,hogy ezek az emberek csak a külsõség alapján barátkoznak és bensõbb kapcsolatokra sem igazán képesek.
Ildikó

Móni! Én úgy gondolom, rengeteg szempontot figyelembe kell vennünk amikor családot tervezünk. Így tettünk mi is. Nem akartam többet, mint felhívni a figyelmet EGY tényezõre. Érdemes megfontolni. A végeredmény mindenkinek saját magánügye és saját felelõssége.
Timea

Sziasztok!

Talán egy éve hallottam a tv-ben egy nõgyógyásztól azt, hogy fizikálisan a huszas évei elején van topon egy nõ, lelkileg viszont a harmincas évei elejétõl érett a legtöbb nõ az anyaságra. Majd azt mondta, hogy a mai technikával a fizikai korlátok nagyrésze kiszûrhetõ. Érdekes gondolat szerintem. Bár én 23 évesen szültem, és a kisfiam tervezett baba. Évek óta úgy éreztem, hogy nekem gyereket kell szülnöm. Úgy érzem jól döntöttem. Imádom a kisfiam, a férjem, és imádok anya lenni! És emellett nappali tagozatra járok egyetemre. SZerintem a kettõ nem zárja ki egymást.
A becsúszott babák szüleit felelõtlennek tartom, de ettõl még lehetnek jó anyák!

cory

Szia Moni !
Én azt írtam, hogy akik saját elhatározásukból teszik ezt,azt tudom szánni...ezt is csak azért,mert Idike rö9gtön (ismeretlenül) azzal "vádolt", hogy irigylem õket...
Az emberek iránti empátiám elég nagy (azt mondják),de amikor valaki szándékosan "kockáztat" azt nem tudom elfogadni.(down kór és egyéb rendellenességek,amik bizonyítottan nagyobb számban fordulnak elõ a késõn szülõ nõknél...)Mégegyszer hangsúlyozom, hogy én arra gondolok,amikor valaki SZÁNT SZÁNDÉKKAL vár a gyerekáldással.Esetleg stabil kapcsolatban 30évesen abortuszra megy, mert még nem érzi magát érettnek stb...
Panna
Ja nekem van két 10 illetve 12 évvel idõsebb testvérem,anyukám 34 volt mikor engem szült,és egy házasságból vagyunk mind3-an.
Ezért írtam, hogy elsõ gyereknél...és inkább a 40-et tartom már soknak...szóval Zsomimama és Bigacsiga RÁTOK abszolút nem gondoltam...

Panna, azt hiszem egy dolgot nem veszel figyelembe. Az általánositás ebben a dologban nem célravezetõ. Eldönteni hogy valaki késõn vállal e gyermeket, kivülrõl, nem nagyon lehetséges. Egyszerûen azért, mert nem tudhatod, hogy milyen úton jutott idáig. Mondok egy példát: adott nõ gyerekként nem értette az anyját aki két váláson volt túl és keserû volt nagyon nagyon. Fiatal felnõttként depressziós volt bár elvégzett egy egyetemet, maximalista lévén nagyszerû szakember lett, de mégis úgy érezte, hogy szar az élet, borzalmas a világ, minek szülne ide gyereket. Aztán talált párt, rendezõdött a lelke, kisütött a Nap, és most, közel negyven évesen gyermeket szeretne. Miért itélnéd el õt?

Mit akarok mondani? Azt hogy szép szép, hogy kivétel erõsiti a szabályt, de nincs két egyforma, tehát nincs halmaz, tehát nincs kivétel. Konkrét esetet el lehet itélni, a jelenséget nem.

Zsunya

Ja, és a húgom most 11 éves, én 26.

Az orvostudomany olyan fejlett ma mar, hogy 10-12 hetes terhessegnel elvegzett kromoszoma vizsgalat soran rengeteg rendellenessegre fenyt tudnak deriteni. Ezeket a vizsgalatokat 35 eves kor felett rendszeresen, kotelezoen nezik ill. a kismama beleegyezese szukseges.

En most 36 eves vagyok, terhes. Van mar egy kisfiam, aki 34 eves koromban szuletett. Gyonyoru, ertelmes, egeszseges kolyok. A mostani terhessegemnel kb otszorosen komolyabban vizsgalnak az orvosok, pontosan a riziko faktor (korom) miatt.

A masik tenyezo, hogy a mai nok "lassabban" oregszenek genetikailag. Azok a nok akik XX. szazad elejen szulettek, 20 eves korukra a mai 30 evesek genetikajaval hasonloak voltak. Ma mar jobban figyelunk magunkra, sokan sportolnak, egeszsegesebben taplalkoznak. A terhesseg alatt vitamit, folsavat szedunk, renszeres ellenrzere jarunk. Azert ezek mind ellensulyozhatjak az esetleges korral jaro redellenessegeket.

Cipomama

Cory, akkor mi is nagyon felelotlenek vagyunk! De azert a kedelyek megnyugtatasa vegett szeretnem tudatni mindenkivel, hogy bar nem allt szandekomban 17 evesen teherbe esni, azert ettol meg nagyon nagyon szeretem a kisfiamat (aki julius 5-en tolti be tizedik evet!!!). Az anyasagot az ember lanya valoszinuleg minden korban mashogy eli meg. Szultem 18 evesen, 26 evesen, es elorelathatolag 28 evesen is fogok! Teljesen mas elmeny mindharom gyermekvaras! Nem a terhesseg tuneteire ertem, hanem a lelki folyamatokra, a gyermek irant erzett turelemre, figyelemre, aggodasra, sajat onbizalmamra, ketsegeimre...a baba iranti szeretet minden korban hatartalanul nagy, ebben nincs valtozas!
Szerintem felelotlen az, aki pl. fogamzasgatlasnak hasznalja az abortuszt vagy napi ket doboz cigit sziv pocakosan, es nem az, aki veletlenul teherbe esik, de felelosseggel vallalja!
A 'genetikai' reszehez sajnos nem tudok hozzaszolni, mert nem vagyok szakerto...de az sors sajnos kortol fuggetlenul tud durva dolgokat produkalni...a minap lattam a klinikan egy 5 honapos kisbabat, vegbelnyilas nelkul szuletett...az edesanyja nem volt tulkoros, nem ivott, nem dohanyzott...veletlen volt...(tul az x. muteten, ugy nez ki, a kisbaba meg fog gyogyulni!)! Genetika? Sors? Isten? Veletlen? Ki miben hisz....

Zsuzsi

Szegény gyerekkori barátném eddig mindig melléfogott a palikkal, most is éppen túl egy iszonyaton, pedig már abban reménykedett, jó társat találtm és egy felelõségteljes normális apa-jelöltet.
Most annak örül, hogy nincs gyerek, mondjuk nem is akart volna, csak az esküvõ után. És már tüskés, berendezkedett az önálló, divatosan "szingli" életre, de azért szeretne gyereket,persze apával együtt.. Nem hiszi hogy pár nap elég ehez a döntéshez, legalább egy éves együttélés alapján tudná eldönteni, hogy tényle jó-e a kapcsolat, jöhet-e a közösen akart gyerek. Ha pl. ma este összejön(csekély valószínûség)a nagy Õ, akkor is min. 36 lesz, mire várandós lehet. Csinos, simán letagadhatna 5 évet.
Azért nem kéne elásni...
Ami fontos(nekem): Hiszem, hogy a gyerekeink választanak minket szülõnek, a lehetõséget pedig mi adjuk az érkezéshez.Ez felelõséggel jár, a mai orvostudomány a genetikai rendellenességeket magas szinten szûrik, a magzat tudatos vállalása tudatos életmódválasztással, felkészüléssel jár. Lehet, hogy fura,de én azt érezem a második gyerek utn, hogy van még valahol egy emberi lélek, aki hozzánk vágyik, a mi gyerekünk, a gyerekeink tesója akar majd lenni.. Igy lett.
Az ítélkezés nagyon veszélyes dolog,soha nem tudhatjuk meg, a miérteket másoknál. Anyának lenni bármikor a legszebb öröm, és "tojok" rá, hogy éppen a mászóka tetetjén ülve, vagy kiskosztümös szülõin minõsítenek mások.Ha gyerekeimnek így kerek a világ lehet nyugodtan belebeszélni a zsebembe..
Zsomimama

Ha idosebb a mama, rutinszurik, mig ha fiatal nem, ezert van nagyobb aranyban fiatal noknek Dawnos gyereke. Timea, elhiszem, hogy sokat aggodtal, es elfogadom, hogy ez a mozgatorugod, de ha az embernek gyereke szuletik, attol kezdve mindig van miert izgulni. A genetika csak egy resze a betegsegeknek, annyi mindenen aggodhatunk. En nem engednek genetikai vizsgalatot, eddig is biztam, es fogok is bizni abban, hogy nem lesz baj, meg ha van is, mit csinalnek, az a gyerek is az en gyerekem.
Viszont ismerek kornyezetemben, akinek nem mutatta volna ki a genetikai vizsgalat, mert most sem mutatja ki, es megis ugy tanitottak jarni a gyereket. Egeszseges terhesseg, normal korban, normal szules.
A sors kiszamithatatlan.

Zsomimama, uff, ezt jol megmondtad! Osztom az igazadat!
Zsuzsi

Sziasztok.
Nekem is tetszik ez a topic. Remélem azért, az "idösebb" kismamajelöltek inkább felbátorodnak a végére, s ebböl láthatjátok, én is ezen az oldalon állok.
27 voltam mikor férjemmel megismerkedtem, 28 a házasságkötéskor, s 31 mire megszületett a baba. Akkor egy komoly szülési sérülésem volt, hosszú hónapokig tartó hatalmas fájdalmakkal, s most, idén leszek35. Mindenképp szeretnék még egy babácskát.
Azt valahol sajnálom, h. nem korábban akadtam össze párommal, akkor biztos korábban akartam volna az elsõ babát.
Amit nem értek: Ha valaki 34 évesen terhes, senki nem aggódik a lehetséges rizikófaktorok miatt oly mértékben, mintha valaki már 36! Mit tesz az a két év különbség?...
Én lehet, 37 leszek mire újra szülök. Nem érzem magam elkésve, nem rettegek, valahogy ez a "természetes". Még készen állok, a többi majd elválik...
Aki azt irta, a mai nõk idõsebb korban is fiatalabbak, mint mondjuk 50 évvel ezelõtt, teljesen egyetértek. Ezt a tényt nem lehet letagadni. Régen a 12-16 évesen szülõk is az átlagba tartoztak. Ma ez furcsa lenne.
Tehát, 30-on felüli lányok, nincs miért aggódni. Én mindenkinek drukkolok, akár rajta múlt, akár nem, a késõi gyerekvállalás.
Doris, igen szimpatikus nekem a mindent-megértõ látásmódod.
Sziasztok.

Katalin(nimaat)
Köszi, a Te véleményeddel is csak azonosulni tudok Ahány ember annyiféle sors és nem tudhatjuk melyik az igazán boldogító. Van akinek ez, van akinek az, a lényeg végül is, hogy megtaláljuk a helyünket a világban és boldog, kiegyensúlyozott családi életet éljünk. Akkor a gyermekeink is boldogok lesznek Egyébként engem a Drága Nagyikám nevelt fel és nem éreztem semmiféle hátrányát az életkora ill. gondolkodásmódja miatt Sõt...bátran írhatom, hogy "gazdagabb" vagyok lelkileg és érzelmileg mint sokan, akik "teljes" családi körben élhetnek. Az érzelmeink, önzetlenségünk és a szeretetünk a döntõ minden szempontból

Puszi: Doris

Sziasztok!

Nekem is tetszik ez a topic! Nálam is hasonlóan volt mint fent Katinál, hogy 26 évesen találkoztam a párommal és 28 voltam mikor megszületett az elsõ kislányunk.(Addig együttlaktunk, összecsiszolódtunk, akkor volt itt az ideje.) Én már nagyon régóta szerettem volna gyereket, amíg még nem találkoztam az igazival az is megfordult a fejemben hogy egyedül is vállalnék egyet. Ez persze visszatekintve elég nagy hülyeség lett volna. Mivel mindigis három gyereket szerettem volna, és mindezt 35 éves korom elõtt, így két és fél év múlva megszületett a kisebbik lányom, és 8 hónapja (szintén két és fél évre rá) amikor 33 éves voltam a kisfiam. Most már kezdem revideálni az álláspontomat miszerint 35 éves korom után már nem akarok szülni, mert a párom mindig négy gyereket szeretett volna, és most már én is úgy gondolom hogy most még nincs itt a vége. Teszem ezt annak ellenére hogy egyik terhességem sem volt problémamentes, de szerencsére a gyerekek épek, és kicsattanóan egészségesek mind. Nekem egyik tehességnél sem fordult meg a fejemben hogy valami baj lehet a gyerekekkel! Még akkor sem mikor a koromra hivatkozással (33 éves voltam akkor, tehát még csak nem is 35) akart elküldeni az orvosom genetikai vizsgálatra mert az alacsonyabb határhoz közelített az AFP-m.Mivel tudtam hogy úgysem vállalnám a vetélési kockázattal járó magzatvízvételt, így el sem mentem, és valóban igazam volt, az uh. és a késõbbi 3D-s uh. is azt mutatta hogy semmi probléma.
Hogy mire akarok itt kilyukadni? Tulajdonképpen csak arra, hogy mindenki maga érzi hogy mikor érett meg az anyaságra, nem lehet normákat felállítani. Van aki teljességgel alkalmatlan erre a szerepre legyen akár fiatal, akár idõsebb.
Amerikában egy ismerõsünk most 50 évesen döbbent rá hogy mennyire elvesztegette az életét eddig, és egy alapos kivizsgálás után kiderült hogy a szervezete (beleértve a petesejteket is) olyan mint egy 30 évesé, így most vág bele abba hogy donortól, mesterséges megtermékenyítéssel próbálkozik teherbe esni. Én elõször ledöbbentem, de aztán végülis meg tudom érteni, és drukkolok neki hogy sikerüljön. A világnak azon a részén ez egyáltalán nem egyedi eset, itt Európában vagyunk mi még mindig e tekintetben kissé maradiak.

Sziasztok, és mindenkinek jó baba-várást, vagy gyereknevelést. Akinek meg még nem jött össze, azoknak hajrá, sok sikert!

Norcsi.

Norcsi
Köszi a jókívánságokat Nektek szívbõl gratulálok a Gyerkõcökhöz és nagyon boldog negyedik babavárást is kívánok Remélem a 30. szülinapomra már nekem is lesz egy aprócska kis pocaklakóm...

Puszi: Doris

Doris, köszi! És tényleg nagyon drukkolok nektek meg a hasonló cipõben járóknak! Remélem hamarosan már nagyon jó hírekkel fogsz majd idelátogatni!

Sziasztok, szép napot mindenkinek!

Norcsi

Sziasztok!
Én mint "öreg" anya írok: 41 éves elmúltam, amikor a kisfiamat szültem. Igaz, õ a negyedik gyermekem. Édesanyám 40 elmúlt, amikor én születtem, és - állítása szerint - megfiatalodott a szülés után. Én egyáltalán nem éreztem azt, hogy öregek a szüleim. Sok szép élményem volt velük, rengeteg helyre elvittek és sokat foglalkoztak velem és a bátyámmal.
A "becsúszó" gyerekrõl: a negyedik baba nálunk is becsúszott, mert egyáltalán nem terveztünk már gyereket, bár a férjem még nagyon próbált rábeszélni.
Az elsõ lányom "nászutas"-baba, a másodikat terveztük, de egy kicsit késõbbre (16 hónap van köztük). A fiam szépen kivárta, amíg a lányok már 3 és 4 évesek lettek. Aztán jött az ajándék: a kisfiunk.
Én nem érzem magam öregnek és nagyon remélem, hogy megérem az összes gyerekem ballagását, sõt az összes unokám születését is. És úgy érzem, több türelmem is van foglalkozni a babával, jobban tudok rá figyelni, jobban élvezem az itthonlétet vele.
Az sem mellékes szempont szerintem, hogy a nagyok tapasztalatot szereznek baba-ügyekben és magabiztosabbak lesznek majd a sajátjaikkal.
bogancsi

Sziasztok! Azt hiszem én sem tartozok a nagyon fiatal mamák közé. 27 múltam, amikor az elsõ fiam született, és most 34 évesen, hérom gyerekkel egyáltalán nem érzem magam túlkorosnak. Szeretnék még babát, és lehet, hogy nem is egyet, de csak egy pár év múlva. Teljesen egészséges vagyok, és jobb kondim van mint sok 20 évesnek. Különben is nevetséges ez a 35 éves korhatár. 20 évesen, emlékszem nekem is elképzelhetetlen volt, hogy leszek 35. Mostanra elmondhatom, hogy szellemileg, érzelmileg és testileg is 30 éves korom körül teljesedtem ki. Igen, 20 évesek, vannak még csuda dolgok 30 felett. Valahogy még nõbbé válnak a nõk. Na, ezt jól megmondtam. És miután hosszú ideig élnek ma a nõk, ezért miért csak az élet elsõ, viszonylag rövid szakasza számítana? Nagymamám már 95 múlt. Mi ehhez képest az a húsz év? Sõt, a 35 is semmi még. És a további évek során, 35 után már csak az emlékeinkbõl kellene élni, hogy milyen jó volt fiatalnak lenni? Nekem anyukám is fiatalos, sokkal sokkal fiatalabbnak néz ki, mint amennyi idõs. szóval, lehet, hogy a leendõ gyerekeim szalagavatójára a mostani huszasok mellém öregednek, és nem is látszik a különbség? )))))))
Üdv,
Liesel

Sziasztok Lányok!

37 évesen várom a második gyermekemet (9hetes). Bár az elsõt sem szültem "fiatalon" - 30 voltam - mégsem tartom magam öregnek a gyermekvállaláshoz. Sajnos nekem a körülményeim alakultak úgy, hogy 7 évet kellett várnom az újabb gyümölcsre, de nagyon reménykedem, hogy most is minden rendben lesz. Én a genetikai vizsgálatot nagyon fontosnak érzem, mert egy nem egészséges gyermek nem csak a mi életünket tenné keservesebbé, hanem a sajátja lenne iszonyatosan nehéz. Egyébként pedig úgy gondolom, hogy amelyik gyerek meg akar születni, az meg is fog, nem véletlenül jelentkezik éppen nálunk.
Mindenkinek jó egészséget és jó babázást kívánok!
üdv
Ági

Sziasztok!
Az utóbbi hozzászólókkal mélyen egyetértek.
Kedves Tímea, szerintem én megértettelek, bár lehet, hogy nem jól fejeztem ki magam. Az, hogy "nem szólnék bele" abba, hogy ki mikor vállal gyereket, nem csak annyit akart jelenteni, hogy nem megyek oda hozzá és mondom a szemébe a véleményemet, inkább valami olyasmit, hogy ez alapján nem is alkotnék véleményt senkirõl. Értem én, hogy 35 fölött nõ a kockázat, és elsõ hallásra meggyõzõen is hangzik, hogy felelõtlen, aki ennek teszi ki a gyerekét. Csakhogy a legislegfontosabb mégiscsak az, hogy várják, akarják azt a babát. Azt meg, hogy mikor kezdjen valaki akarni, nemigen lehet szabályozni.
Egyébként köszönöm, hogy drukkolsz nekem,(ezt minden irónia nélkül mondom), de már nem aktuális. Van egy 12 és egy 10 éves kisfiam, meg egy 8 és egy 1,5 éves kislányom.
(Ezzel az utolsóval voltam tehát csak "felelõtlen"... De annyira szerettem volna még kisbabát... ))
Vera