Sziasztok!
Zmariann! Köszi a választ! Elhiszem, hogy nem könnyû pihenni a pici gyerek mellett, de nagyon aranyos, megnéztem a képet róla!
És, várja már a testvérkét?
Lola!
Köszönöm a véleményedet! Igazán csodálom, hogy az utolsó pillanatig dolgoztál, én erre biztos nem leszek képes, már most érzem! És még tanulsz is!
Igazából szeretem a munkámat, de még a fõnököm is úgy gondolja, hogy ez nem nekem való... persze szeretné, hogy maradjak, de maximálisan megérti, hogy nekem most ez a legfontosabb (hiszen õs is nõ és vagy egy lánya is). Mindig mondja, hogy ne idegeskedjek - mert bizony az én munkám sajnos elég sok stresszel jár -, most az a legfontosabb, hogy mindketten egészségesek legyünk.
Amikor elsõ alkalommal elmondtam az orvosomnak, hogy mit dolgozok (és ráadásul még több munkám is van, amolyan második mûszak féle, valamint éppen elkezdtem az autóvezetést tanulni), rögtön azt mondta, hogy ez nem maradhat sokáig így. És valóban: az õ szavára hallgatnom kell, mert most õ diktál, nem lehetek teljesen a "magam ura", vigyáznom kell a kicsire. Ja, és a férjem szerint is túlhajszolom magam, leginkább õ szeretné, hogy itthon maradjak.
Tényleg nagyon sajnálni fogom, hogy csak ritkán találkozom majd a munkatársaimmal, õk nagyon kedvesek velem és próbálnak kímélni. Jó volna megoldani úgy, hogy Te is: pár napot kihagyni, ha már végképp elfáradtam, de sajnos nem lehet... mert senki nem tud beugrani helyettem.
Attól nem igazán félek, hogy nem lesz itthon mit tenni, mert most már egyre több megbízást kapok, így itthon is dolgozhatok. És ameddig lehet, a "második mûszakjaimai" is szeretném folytatni, mert az annyira nem fáraszt...
Végül úgy határoztam, hogy december 1-tõl nem dolgozok, van még egy egész hónapnyi szabim, azt kiveszem, így januártól ketyeg a táppénz.
Legutóbb október közepén voltam a dokinál, remélem, a novembert kihagyhatom - bár még nem beszéltem vele - , mert ebben a hónapban tényleg nem volna alkalmas, hogy egyetlen napot is kihagyjak. :S Ráadásul még csak most kezdtem intézni a kiskönyvet. Hogy ez milyen macerás! - legalábbis nálunk.
Most vasárnap fejezzük be az elsõ trimesztert, és úgy érzem - egyelõre - , hogy nem döntök rosszul, ha decembertõl itthon maradok.
Szemed fénye nagyon édes
megnéztem az összes képet, amit a honlapon találtam
szerintem mindenkinek érdemes! Legjobban a mosolygós képek tetszettek, meg a nyaralósak!
Várom a további véleményeket, hozzászólásokat!
Sziasztok!
