Szia Geri!
Örömmel teszek eleget a kérésednek, beszámolok a szülés elöjeleiröl. Jólesik most erre visszagondolni, mert pont holnap lesz egy kerek éve, hogy másodszor is megtörtént velem a csoda: kisbabám született. Sok apró jel van, ha nem számít rá az ember, akkor nem is tulajdonít nagy jeletöséget neki, csak majd a szülés után jut eszébe, hogy "ez már az volt".
A 37. hétben jártam, még nem számítottam rá, hogy meg akar születni. Elötte való nap egy nyugis vasárnap köszöntött ránk, egész délután társasjátékot játszottunk a lányommal és a férjemmel. Furcsa nyilallásokat éreztem a mellbimbómban, mintha késsel hasogattak volna bele. Tudtam, hogy nem ismeretlen ez az érzés, ilyet már éreztem valamikor, de nem jutott eszembe, mikor. Késöbb rájöttem, hogy az elsö szülés elött is volt ilyen élményem. A másik furcsaság az volt, hogy egész nap nem éreztem a baba mozgását, pedig egyébként nagyon izgö-mozgó pocaklakó volt. Estére már komolyan aggódni kezdtem, akkor hátradöltem olyan pózba, amit mindig is nagyon utált, és mindig élénk rúgásokkal tiltakozott ellene. Ekkor egész gyengén megmozdult, mire én megnyugodva mentem aludni. Szerintem ekkor illeszkedett be, azt hiszem, az csalhatatlan elöjel, ha nem nagyon mozgolódik a baba. Én aznap este meg is " vizsgáltam" magam. Merthogy egész terhesség alatt folyással küzdöttem, ami nagyon zavart, ezért idönként egy kúpkúrát végigcsináltam. Akkor is épp egy ilyen kúra közepén jártam, és amikor este fölhelyeztem, akkor éreztem, hogy megakad a kúp valami keményben. Akkor elintéztem azzal, hogy most biztos félrement a kúp, nem voltam elég ügyes. Utólag azt hiszem, hogy megkopogtattam a fejecskéjét. Hajnalban arra ébredtem, hogy nem érzem jól magam, mintha sokat ettem volna, nehéznek éreztem a gyomrom. Le is mentem a WC-re, hátha megkönnyebbülök, sikerült is, de csak nem lettem jobban. Nálam biztos elöjel a hasmenés is, amely mindkét szülésemet megelözte. És akkor egyszerre ott volt egy pici véres pötty: a nyákdugó. Ekkor hirtelen helyére került minden a fejemben, rájöttem, beindult a szülés. Addig egy csöppnyi fájdalmat sem éreztem, de csak percek kellettek, hogy elöször csak menstruációs derékfájásszerüt, majd késöbb egyre erösödö görcsöket érezzek. Tud ám nagyon hirtelen történni minden: az elsö gyomorémelygéstöl kezdve 3 óra leforgása alatt karomban tartottam a kisfiamat. Ha nem vagyok észnél, és nem készülök rögtön, be sem értem volna a kórházba. Csak arra volt idö, hogy lerángassák rólam a ruhákat, és berohanjunk a szülöszobára.
Az se olyan jó, ha túl gyorsan történik minden, én annyit készültem a szülésre, aztán meg egy nagy rohanás lett az egész, vajúdás a kocsiban, a rengeteget gyakorolt hasi légzést nem volt idö alkalmazni... Irigyellek titeket, annira jó lenne mindezt megint átélni! Legyen sok-sok örömötök a kicsinyeitekben, kívánok nektek egészséges gyerekeket.
Trixy
Trixy
